Fradi: Oda Európa?

Tegnap a Ferencváros 1-0-ás vereséget szenvedett Győrben, amivel a Rába-partiak bebiztosították a bajnoki címet, nekünk pedig gyakorlatilag elúszott az európai kupaszereplés lehetősége.

Sajnos nem tudtam a helyszínen szurkolni csapatomnak, így a TV előtt ülve próbáltam szurkolni a csapatnak. Alig akartam elhinni, hogy ekkora balszerencsénk legyen, minden lövésünk elgurult a kapu előtt, vagy pedig a takarásból eleresztett lövéseinket pedig mindig sikerült kivédenie a kapusnak. Ez volt végig a bajnokság során. Szinte minden ellenfelünk beállt ellenünk 10 emberrel védekezni, s hézagos védősorunknak köszönhetően mindig találtak egy folyosót a kapunk felé, amit kegyetlenül kihasználtak, vagy pedig jött egy érdekes játékvezetői ítélet, mint Kispesten. A téli felkészülési időszak alapján teljesen azt gondoltam, hogy uralni fogjuk az NB1-et, hiszen oktattuk Európa meghatározó csapatait. Azt a Dinamo Kijevet, amely sorban igazolja nyugatról a neves játékosokat, mint Taye Taiwot, vagy Niko Kranjcart. Egy 5 perces kihagyástól eltekintve megtanítottuk focizni az Európa liga-elődöntős svájci, FC Baselt, majd egy mindig presztízs meccsen vertük a Steaua Bukarestet, akik majdnem megtréfálták a BL-címvédő Chelsea-t.

Majd a bajnokság tavaszi szakaszát erős bizalommal kezdtük, majd jött a kispesti vereség, amivel erős hullámvölgybe kerültünk. A számunkra vereséggel felérő diósgyőri döntetlen után, nem várt fölényes győzelmet arattunk a Ligakupa-döntőben a Videoton ellen, aminek köszönhetően továbbra is reménykedtünk.
Bánatunkra az igen híres Fradi-tavasz elmaradt. Hiába messze nekünk volt a legmagasabb nézőszámunk, hiszen az Újpest elleni teltház után a Siófok elleni mérkőzésen 7-8 ezer, míg a Videoton ellen 10 ezer néző látogatott ki a stadionba. Már a fehérváriak elleni vereség után is azt gondoltam, hogy itt a vége, de akkor az eszem még azt mondatta velem, hogy akkor is ki fogunk jutni. A Paks elleni győzelem további bizakodásra adott okot, de jött az említett győri vendégjáték. Igaz az igazi szurkoló addig bizakodik amíg van matematikai esély, de a gyakorlat teljesen mást mond. A lefújás pillanatában keresgéltem az okokat, nem akartam elhinni. Olyan ember vagyok, aki utálja a vereséget, még akkor is, ha csak a lelátón foglal helyet. Nagyon durván nekiestem szavakkal barátaimnak is, akik próbáltak nyugtatni, csak annyira rám szállt a színes köd, hogy nem gondolkodtam. Nem akartam elhinni, hogy itt a vége. De tényleg vége? Szívem szerint nem, de az eszem mást súg.
Megnézve az utolsó 3 forduló sorsolását, számunkra következik az örökrangadó az MTK ellen, majd megyünk Debrecenbe, ahol már több, mint 10 éve nem nyertünk bajnoki mérkőzést. (ha nem vesszük ide a 2008-as DVSC II. elleni másodosztályú meccset.), majd az egyik NB1-es mumusunk, a Kaposvár érkezik hozzánk. De ha azt nézzük, hogy pl. a Honvéd kivel játszik, akkor szinte biztosra vehetjük a lemaradást. Ők jövő héten játszanak a Győrrel, akik már szinte biztosan tartalékosan állnak ki, készülve a Magyar kupa fináléjára. Majd jön az Eger hozzájuk, akik a hírek szerint ki sem fognak állni, tehát 3-0-ás különbséggel a kispestieké lehet a három pont. Majd az utolsó fordulóban Szombathelyre látogatnak, ahol egy barátot biztosan segít a Haladás. Nem beszélve a vasi zöldek Fradihoz való viszonyáról.

Lehetne említeni az MTK-t is, de olyan pletykák érkeznek a Hungária körút felől, hogy a kék-fehérek csak sima NB1-es indulásra jogosító engedélyt kértek az MLSZ-től, tehát nem vállalnák a nemzetközi porondot. De ezt csak akkor fogom elhinni, ha ezt saját szememmel látom.
Az 5. helyen álló Debrecen sorsolását is elemezhetném, csak ők a kupadöntőbe jutással kiharcolta, hogy az idei gyengébb szereplése ellenére elinduljon az Európa ligában, mivel ott az ellenfele a bajnok, Győri ETO lesz. Összegezve: túl sok mindennek kell összejönnie, hogy mi léphessünk ki a nemzetközi porondra. Nekünk van a legkisebb esélyünk, de ha azt nézzük, hogy ugyanilyen esélyekkel vártuk 2004-ben a bajnoki utolsó fordulót, még bizakodhatnánk is. Bármi is legyen, én a következő három találkozón is győzelmet várok a csapattól, bárhogy is alakuljon a helyzet. A szívem még mindig énekli a dalt:
"Két szót ismerek, mindig és soha:
Küzdeni mindig, feladni soha!"
Amíg a legkisebb esély van, addig küzdeni kell! Hátha a szezon közbeni balszerencse után ránk mosolyog a Fortuna, de sajnos a józan ész próbál visszafogni.
De mivel zárnám le az egészet: Ha van tét, ha nincs, NYERNI KELL!!!!