Már ahogy megláttuk, hogy a Munka ünnepén lép pályára a Fradi-szurkolók csapata, az FFC, rögtön úgy éreztük, hogy erre ki kell látogatni, megnézni milyen a hangulat manapság a BLSZ I.-es gárda háza táján. Azt kell mondjam, hogy én, mint aki már átélt sok mindent a lelátón a drukkercsapatot követve, csalódtam a nézőszámon, csalódtam a szurkolókban. Közel 50 fradista látogatott ki a Siketek Sporttelepre, míg a vendégek hasonló létszámban képviseltették magukat.
Az FFC manapság a bennmaradásért küzd a BLASZ 1-ben, jelenleg a 12. helyet foglalja el a négy éve még Budapest Kupa-győzelmet ünneplő gárda. Sok a sérült, több játékos elhagyta őket, edzők jöttek-mentek. Jelenleg a szintén sérüléssel küzdő hátvéd, Katus István készíti fel őket hétről-hétre, több játékoson látszott az erőnléti hiány, amely az idei idényben teljesen szembetűnő. Azonban a harc még mindig jellemzi őket, nem adják meg könnyen magukat. Sajnos ez a szenvedély sokszor veszekedésbe megy át a csapattársak között, amely a törzsszurkolók szerint nem újdonság.
Ilyen körülmények között kezdődött meg a Tintahalak elleni bajnoki mérkőzés is, amelyen hiába harcoltak, küzdöttek a IX. kerületi srácok, a sashalmiak 4-0-s győzelmet arattak, több védelmi megingásnak és egy hatalmas bombagólnak köszönhetően. A meccs hőse mindenképp a zöld-fehérek hálóőre, Détári István volt (a név nem véletlen), aki egy ütközés után kiugrott vállal is végig bírta a mérkőzést, bár többször a sérült testrészéhez nyúlt fájdalmas arccal.
A lelátón megvolt a szokásos hangulat, a régi dalok elővétele, amelyben természetesen szidták az ősi rivális Újpestet, de nem abban a durva stílusban, amihez hozzászokhattunk a mai meccseken. A fiatalabb szurkolók többsége nem is ismerte azokat a dalokat, amelyeket az itteniek által Kanverébnek hívott szurkoló énekelt.
Közben egy másik törzsszurkoló nagyban hibáztatta az NB I-es meccsekre nem járó ultrákat is, akik nem csak az FTC, de még az FFC-meccseire se járnak:
"Én nem szkennelek, ez nálam elvi kérdés." - kezdte mondandóját a drukker. "Még akkor se megyek be az új stadionba, ha az ultrák máshogy döntenének. Régebben nem érdekelt minket, hogy milyen meccsre mentünk, az volt a lényeg, hogy a Ferencvárosnak szurkoljunk. Ma azt érzem, hogy az ultrák nem szeretik az egyesületet, a csapatot, hanem csak pózolnak, mutogatják magukat, hogy ők ott vannak. Kint tüntetnek - ami jogos -, de közben nem járnak semmilyen FTC-rendezvényre, köztük FFC-re sem. Pedig, ha kijönne ide legalább 300 szurkoló, akik most nem mennek be az FTC-meccseire, máshol állhatna ez a csapat. Szégyen az, amit az ultrák művelnek, nem pózolni kéne a meccseken, hanem szívből szeretni a Ferencvárost és ha nincs lehetőség másra, akkor ide is kijönni szurkolni a srácoknak, vagy ahová ki tudnak menni."
A drukker mondani valójával teljesen egyet tudtam érteni. Amikor az FFC 2010-ben bejutott a Budapest Kupa döntőjébe, közel 1500 Fradi-drukker jelent meg a csepeli stadionban, varázsolva élvonalbeli hangulatot a lelátóra, emellett a BLSZ IV-ben és a BLSZ III-ban is előfordult, hogy tömegek voltak a drukkercsapat mérkőzésein, a BLSZ III-as bajnoki cím ünneplésénél úgy megtelt az Üllői úti 2-es edzőpálya lelátója, hogy azt akkoriban bármely élvonalbeli középcsapat megirigyelte volna.
A szurkolói csapatnak még legalább egy győzelem kell ahhoz, hogy a következő szezonra is BLSZ I-es csapatként tudjanak készülne, az FFC-drukkerek pedig remélik, hamarosan ismét visszatérnek a szurkolók a lelátóra és a csapat velük kiegészülve a régi tűzben, akár a bajnoki címet is megszerezheti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése