Zoli meccsre megy: Egy kivégzés, egy Örökrangadó és egy-két finomság

Újabb két hét, újabb két NB I-es forduló, de három meglátogatott mérkőzés. Ismét meccsek sorozatán voltam kint, ahol egy kivégzés és egy Örökrangadó mellett belefért egy NB III-as idénynyitó is.

Hogy ne csak a foci legyen a terítéken, a múlt hetet a Komjádi Uszodában kezdtük Roli haverommal. Gondoltuk, hogy a helyszínen nézzük végig a Ferencváros Crvena Zvezda elleni Bajnokok Ligája mérkőzését. Egyenesen munkából igyekeztem a magyar úszósport Mekkájába, amely ideiglenes otthona a bajnoki címvédő Fradinak. Bár a szerbek a világ legjobbjai a sportágban, a Zvezda inkább az utánpótlásra épít. A délszláv sztárok inkább külföldön játszanak, a válogatottból

is három játékos, Stefan Mitrovic, Slobodan Nikic és Nikola Jaksic a Fradit erősíti. Mondjuk ezen a meccsen közülök csak Nikic és Jaksic ugrott medencébe. A találkozót megelőzően vette át a zöld-fehérek vezetőedzője, a játékosként olimpiai bajnok, Varga Zsolt az elmúlt évben neki szavazott Világ legjobb edzője-díjat.
Az FTC-Telekom Waterpolo (hogy nevezzük hivatalos nevén a csapatot) egy mészárlást mutatott be az első negyedben. A félidő közepén már 8-1-eztetett a csapat. Igazi oktatófilm volt az első két játékrészben mutatott játék, amelyre csettintett a találkozót a helyszínen megtekintő két magyar szövetségi kapitány, hiszen együtt szurkolt Marco Rossi a labdarúgók- és Märcz Tamás a vízilabdázók nemzeti csapatának edzője. A szurkolás nagyon jó volt, nem volt kérdés, hogy a Ferencváros győzelmet arat a legnépszerűbb szerb csapat felett, 17-9-re nyertek Varga Zsolt fiai.

A szerdai polo után egy nagyon kemény mérkőzésre készültünk szombaton, ugyanis az a Diósgyőr látogatott kedvenc csapatom, a Ferencváros otthonában, amely az azt megelőző fordulóban 5-0-ra kapott ki Újpesten. Erre a mérkőzésre el tudtam hívni apát is, aki nem nagy meccsre járó, de idén már ő is kap az alkalmon, ha Árpiék nem tudnak jönni, így át tudjuk rá írni a bérletüket. Már közel másfél órával a kezdősípszó előtt hangoltunk szokásos helyünkön a Jablonkaynál, ahol egy kicsit lankadt a lelkesedés, mikor vert helyzetből a MOL Vidi megverte a Kisvárdát. (a fehérváriak 2-1-re nyertek a szabolcsiak ellen.)

Közel 10000 néző foglalt helyet velünk együtt a lelátón és tombolt, mikor Fernando Gorriarán góljával megszerezte a vezetést a Fradi. Persze még volt egy dühöngés, mikor Sihnevich kapura tartó fejesét kézzel hárította a miskolci védő. Ezzel megúsztak véleményem szerint egy teljesen jogos piros lapot. Véleményem szerint ez pár perc múlva szintén elmaradt, mikor Varga Roland próbálkozását hárították kézzel, de legalább a tizenegyest befújták. Bár fater, aki visszanézte az M4 közvetítését a telefonján - azt mondta, hogy szerinte a sárga lap volt a megérdemelt. Egy perc múlva már nem érdekelt a lap színe, ugyanis Varga értékesítette a tizenegyest, utána egy védelmi hiba után Mikalai Sihnevich növelte 3-0-ra az előnyt. A múlt heti zakó után nem állt jól a DVTK szénája, ami csak rosszabbodott a második félidőben. Először Varga fejelt Bukrán kapujába, majd egy professzionális szinten bemutatott grundfocis góllal, egy kapufáról lepattanó labdával állította át Sihnevich az eredményjelzőt 5-0-ra. Ez volt az utolsó megmozdulása a belorusz támadónak, akit Davide Lanzafame váltott. Pár perccel később, ha eddig nem voltak bajban a diók, ez után már bele voltak tunkolva az ürülékbe, ugyanis Dejan Karan szabálytalankodott Ivan Petrjakkal szemben utolsó emberként, gólhelyzetben. A játékvezető befújta a szabálytalanságot, villant a piros lap. Bár az ismétlésen úgy tűnt, hogy az ukrán szélső ismét bemutatott egy Jászai-díjas alakítást.
Nem sokkal később Lanzafame ollózott a diósgyőri kapuba, de a találatot les miatt nem adta meg a spori. Visszanézve, tévesen. Az év egyik legszebb gólja lett anulálva egy rossz ítélet miatt. De Lanzafaménak összejött a gól. Egyből kettő is!

Először Bukrán hozott össze egy újabb tizenegyest egy olyan szituációban, amiből már gól sem születhetett volna. Lanza felvágta a felsősarokba a labdát, majd miután a diósgyőriek a tizenhatos előtt az ellenfél középpályásához Leandrohoz passzoltak, egy csiki-csuki gólt hozott össze a Fradi, Davide Lanzafame beállította a 7-0-s eredményt. Nehezen hittük el. Pár hete még temettük a csapatunkat, mindenki Sergei Rebrov fejét követelte, most pedig az egyik legutáltabb riválist küldtük haza hét rúgott góllal. Apa meg is jegyezte, hogy milyen jó meccsre hoztam ki! Én pedig majdnem egy hónappal a derbi után ismét csak ismételgettem egy mondatot: "Tényleg 7-0-ra nyertünk?" Még most is nehezen fogom fel! 7-0! Mi volt itt? De legalább hatalmas tisztelet a diósgyőri szurkolóknak, akik még ebben a vesztett helyzetben is folyamatosan szurkoltak, támogatták a csapatukat. (igaz szidtak minket is bőven)

Másnap még mindig eufóriában találkoztam Roli haverommal, akivel ismét egymást kérdezgettük a tegnapi nappal kapcsolatban. (Tényleg megtörtént?) Még Marcira vártunk, hogy közösen vegyük az irányt Óbuda felé, ahol gondoltuk megnézzük mire megy az NB III tavaszi nyitányán az edzőjét egy hete egészségügyi okokra hivatkozva menesztő III. kerületi TVE és a 2015-ben az élvonalból visszasorolt Pápai Perutz FC (lánykori nevén Lombard FC Pápa). Emellett már éreztem a számban a finom, frissen sütött rántotthúsos szendvics is, amely a Hévizi úti pálya egyik különlegessége. Aki egyszer kinéz egy Kerület-meccsre, az mindenképpen vegyen egyet! A felvezetés ünnepélyes volt, hiszen élőben adta elő a hazai csapat indulóját Nyakas Laci bácsi, aki már-már egy legenda az óbudai drukkerek között. ("Hajrá Kerület! Első a becsület!") Sajnos az előadás nem sikerült a legjobbra, hiszen (hivatalosan technikai okok miatt) az öreg egy kicsit hamisan, elcsúsztatva énekelte dalát, miközben a hazai keménymag füst-parádéval köszöntötte a kedvenceit.

Az ünnepélyes felvezetés után egy borzalmas mérkőzés következett. Szinte még egy el nem követett tömeggyilkosságot is bevallottam volna a játékot látva, annyira pocsék volt. Még a legmerészebb ellentámadásokból se lett lövés (volt, hogy négyen mentek egy védőre), annyira elrontottak mindent a játékosok. Csodával határos módon a Pápa az első félidő hajrájában megszerezte a vezetést. Innentől eldurvult a mérkőzés, sok volt az oda-odalépés, -rúgás, de félidőre nem változott még semmi, 1-0-s vendég vezetést mutatott az eredményjelző. Félidőben a régi Sport TV-s, ma már Spíler TV-s Farkas Norbert interjúvolta meg Nyakas Laci bácsit, aki magyarázatot próbált adni, hogy miért lett olyan az induló eléneklése, amilyen. De neki bármit is csinált, bárhogyan is énekelt, a szurkolók megbocsátják. 
A második játékrészre bedurvult a mérkőzés. Egy ártatlan szituáció után Szalai Vilmos, a Hoffenheim magyar válogatott támadójának (a mérkőzést szintén a helyszínen megtekintő) Szalai Ádámnak a testvére torolt meg durván felöklelve az ellenfelét. Villant is a piros lap a védőnek. Mellette azt meg kell jegyeznem, hogy a játékvezető egyáltalán nem tartotta kézben a mérkőzést, nagyon sok volt a rossz ítélete a játék során.

A kiállítás után még volt egy olyan érzésem, hogy nem ez lesz a végső létszám, amivel véget fog érni ez az összecsapás. Az indulatok csillapodtak akkor, mikor a hazaiak megkaptak egy véleményem szerint teljesen jogos büntetőt, amit a korábban az NB I-ben is megfordult Petneházi Márk váltott gólra. Innentől a játék képe úgy nézett ki, hogy a Pápa folyamatosan próbált kezdeményezni, azonban a III. kerület beállt védekezni, folyamatosan vágta előre a labdákat a négy védő által őrzött egy szem támadójának. A végeredmény így nem lehetett más, mint 1-1, egy paprikás, de gyenge iramú mérkőzésen. Legalább pozitívumként elmondható, hogy a meccs végén készítettünk egy közös fotót Szalai Ádámmal.

A hét nem büszkélkedett sporteseményekben, így hangoltunk szombatra, mikor az Örökrangadót tekintettük meg a helyszínen. Schafi barátunknak köszönhetően, már januárban kéznél voltak a jegyeink, már csak a győzelem váratott magára. Közel négy óra körül kezdtünk gyűlni a haverokkal a Népligetben, ahol alapos hangolás kezdődött. Persze ugrattuk Robikát, hogy kispesti színekben érkezett, de a lényeg az volt, hogy kapjuk el az örök riválist!

18 óra körül kezdtünk gyűlni a Szöglet Presszó előtt, ahol nem éppen nagy létszámban kezdtük meg a vonulásunkat az MTK otthonához. Próbáltunk néhány dalt énekelni, de az indulónál, egyik sem szólt nagyobbat. A vasúti aluljáró alatt egy kisebb pirotechnikai parádé kezdődött, amivel megérkeztünk az Új Hidegkuti Nándor Stadionhoz. Az elmúlt évtizedek tapasztalataival ellentétben, a rendőrök is barátságosan álltak hozzánk, a beléptetés meg a nagy tömeg ellenére eléggé gyorsan telt, alig 10 percen belül be is jutottunk a létesítmény területére. Ott találkoztam Árpiékkal, akivel a szektor tetején foglaltunk helyet és onnan igyekeztünk szurkolni. Sajnos most nem ment olyan jól, mint Debrecenben, de valamiért az új MTK-pályán sosem tudunk nagyot dörrenni. Amit viszont nem értettem, hogy a B-lelátó hazai részén 95%-ban fradisták foglaltak helyet. A hazai oldalt csak az MTK khm. (próbálom kiírni röhögés nélkül :D ) "ultrái" voltak felfedezhetőek. Nem is értettem, hogy a hazai szektor és a vendégszektor között miért kellett egy biztonsági szektort fenntartani? A fradisták nekimennének a fradistáknak? Minden esetre azért ott is tolták a szurkolást a zöld-fehér hívet. Amíg mi Rolival, Árpival és a szentimrei brigáddal a B lelátón helyezkedtünk el, Marciék az A lelátóról nézték végig a már csak nevében rangadót.
Az első perc a megemlékezése volt, hiszen egy szurkolótársunk, a Tábor egyik oszlopos tagja ezen a napon tragikus hirtelenséggel eltávozott az élők sorából. Jól látszott, hogy az előénekes nem bírta visszatartani a könnyeit, az ultrák több tagjával együtt.

Ezt egy hatalmas Fradi-induló követte, amely után Varga Roland egy lapos átlövéssel megszerezte a vezetést a Fradi számára. Bár volt néhány próbálkozása az MTK-nak, igazi helyzetet nem tudtak kialakítani, de a Ferencváros pedig sorozatban veszélyeztette a kék-fehérek kapuját benne az első játékrészben bizonytalanul játszó Kicsakkal. Végül még Davide Lanzafame duplájával 3-0-ra tudtuk alakítani az eredményt, míg a mindig aljasan tevékenykedő Torghelle Sándor megkapta a magáét. Miha Blazic pakolt oda neki, ami után Air Xanyi átélte azt, amit az évtizedek során ő okozott sorozatosan. Sajnos egy szerelés után megsérült az egyik alapember, Sigér Dávid sérült meg. A szünetig még bírta a pályán, de nagyon látszott, hogy biceg. Így nem volt csoda, hogy a második félidőre Csonka András állt be a helyére. Sajnos a fiatal játékos nem mutatott most túlságosan jó teljesítményt. Sokszor eladta a labdát. Ebben az időszakban a Fradi átadta a kezdeményezést az MTK részére, amelyet gólra is váltottak a hazaiak, Gera Dániel által. Még néhány kontrát vezetett a Fradi, Ivan Petrjak is kihagyott néhány helyzetet, de az eredmény nem változott, 3-1-re nyert a Ferencváros az örökrangadón. Mivel a MOL Vidi 2-2-es döntetlent játszott a Paks vendégeként, ezért a zöld-fehérek előnye ezzel a sikerrel nyolc pontra nőtt az OTP Bank Liga tabelláján.

Eseménydús hét áll mögöttünk, de annál is nagyobb előttünk. Jövő heti terítéken várható egy MOL Vidi elleni Magyar Kupa-összecsapás, utána pedig irány Prága, ahol terveink szerint három élvonalbeli (Dukla Praha-Karviná, Sparta Praha-Sigma Olomouc, Bohemians-Opava) és egy másodosztályú (Viktoria Zizkov-Usti nad Labem) mérkőzést igyekszünk megtekinteni. Vár ránk a finom zsizskovi kolbász és a matiné mérkőzés, amelyről igyekszünk bőven beszámolni barátaimmal! Utána pedig rögtön irány Szlovákia, ahol természetesen szintén ott leszünk! Jó két hét elé nézünk!