Zoli meccsre megy: Felvidéki kaland, horvát verés

Természetesen ezt a válogatott fordulót nem hagyhattam ki, így Nagyszombaton és a Groupama Arénában is tiszteletemet tettem a magyar nemzeti tizenegy két Európa-bajnoki selejtezőjén.

Eljött az idő, hogy ismét idegenbe kísérjem el a nemzeti csapatot. Még ősszel hatalmas tombolás közepette örültünk, hogy megkaptuk egyik legnagyobb ellenlábasunkat, a szlovák labdarúgó-válogatottat a 2020-as Eb-re selejtező sorozatban. Mellettük Horvátországot, Wales-t és Azerbajdzsánt sodorta utunkba a sors, és magát a mentet Pázmány Péter városában, Nagyszombaton kezdtük, vagyis ahogy manapság a vad szlovákok hívják, Trnava.
A jegyvásárlás már nem indult zökkenőmentesen. Mivel az egész brigád engem bízott meg a belépők megszerzésével, így nem kis teher zuhant a vállamra, mikor az MLSZ jegyvásárló rendszere bemondta az unalmast. Három óra alatt alig lehetett túljutni a tűzfalon, amire meg végre fizettem volna, kidobott a rendszer és kezdődhetett a várakozás elölről. Végül Árpi volt olyan szerencsés és többször átjutott, így nekünk is tudott jegyet vásárolni, így vártuk a nagyszombati kirándulást.

Mi a Ticketmania.hu lehetőségét választottuk, amely közvetlen külön buszt biztosított Budapestről a mérkőzés helyszínére. Révkomáromtól élvezhettük a szlovák különleges erők védelmét, akik még a hosszú várakozás alatt éneklő szurkolókra is fegyvert akartak volna rántani, mint a közönséges terroristákra. Bár a magyar nemzetiségű dunaszerdahelyi rendőrökkel még lehetett szót érteni, de amikor a kocsikból kiömlöttek a maszkos szláv "banditák", minden volt náluk: könnygáz-gránát, gumibot, de még a viperával is hadonásztak a levegőbe.

Szerencsére a szerdahelyi egység szót értett habzószájú, vadabb kollégáikkal, így nagyobb incidens nem történt a határon, majd a szép hosszú magyar konvoj elindult a mérkőzés helyszíne felé. Út közben a magyar lakta falvakban sorra emelkedtek az öklök biztatva a magyar népet a jóval esélyesebb szlovákok ellen. Közel másfél órával később érkeztünk meg Nagyszombat városába, ahol a City Aréna vendégszektora mögött egy hosszabb utcaszakaszt hermetikusan lezártak a helyi erők, így a bent lévőket nem érhette incidens az ellenfél szurkolói által. Három vendéglátóipari egység volt nyitva az éhes, szomjas magyar szurkolók részére: egy gyroszos és két kocsma. Mi gyorsan átvettük a belépőnket (eddig csak a vouchert tudtuk megvenni), mielőtt a tömeg elért volna a vendégpénztárhoz, utána vártunk a belépésre. Kint hatalmas görögtűz- és füst-parádé volt, majd egyszer csak azt látjuk, hogy szurkolósereg rohan a kordonokhoz. Kint lévő magyar drukkerek próbáltak bejutni, gondolom a szlovákok betámadták őket. Ekkor a helyi sünök néhány embernek osztottak viperával is, többeket láttam bekötött fejjel, szétvérzett pólókkal. Barátaimmal jobbnak láttuk tisztes távolból nézni az eseményeket. Közben hallhattuk, hogy a sima rendőrök is magyarul beszéltek, miután a dunaszerdahelyi egységből irányították őket biztosítani a meccset, de a biztonságiak is a Csalló-közből érkeztek, így nyelvi gondok nem voltak. Eléggé gyorsan bejutottunk a stadionba, max annyi probléma volt, hogy nem hittek nekem, hogy nem dohányzok, így nincs nálam öngyújtó. Teljesen kiürítették a zsebeimet, de legalább bejutottam.

Az elején a lelátó alsó szintjén foglaltunk helyet, onnan néztük a bemelegítést. Amíg barátaim megnézték a büfé gyér választékát meg a pontatlan kiszolgálást, addig mi hangoltunk a meccsre. Sejtettük, hogy nincs sok esélyünk ezen a találkozón, hiszen az ellenfelet világsztárok és elit játékosok erősítik. Elég csak Marek Hamsík nevét említeni, vagy a Real Madrid és a Manchester United által csábított Inter-játékos, Milan Skriniart. Ettől függetlenül bíztunk a győzelemben, hiszen Rossi mester is megmondta, ez egy derbi, és egy derbin bármi és annak ellenkezője is megtörténhet. Szerte a stadionban emelkedtek a magyar sálak, zászlók, legalább 5000-en lehettünk a tótoknál. Igazi hangulatot csak a mieink teremtettek. A Carpathian Brigade látványos élőképpel készült a találkozóra, amely miatt megkérték, hogy menjünk fel az emeletre, hogy ott is legyen valami. Onnan néztük végig a meccset és láttuk, hogy végig pariban voltunk a sokkal erősebb hazaiakkal szemben. Mégis a gatya tele volt, mert olyan pontatlanok voltunk, hogy ezt fájt nézni. Nem is csoda, hogy az első félidő végén a Hertha, Bundesligában remek teljesítményt nyújtó középpályása, Ondrej Duda egy védelmi hibát követően megszerezte a vezetést. Úgy érezte jó móka a magyar tábor előtt ünnepelnie a gólját, így hazánk fiai megkínálták sörrel a tót futballistát, aki erre inkább bemutatott nekünk. (Reméljük Dárdai Pali kibassza a berlini kezdőből a picsáját!)
A második félidő elején folytatódott a beszari játék, majd beállt Szoboszlai Dominik és Dzsudzsák Balázs. Utóbbi nyugalmat is hozott a csapat játékába, így sorra alakítottuk ki a helyzeteket, de betalálni nem sikerült, helyette ezek megbosszulták magukat. Albert Rusnák lőtt Gulácsi Péter kapujába, ezzel beállítva a 2-0-s végeredményt. Hiába kaptunk ki, nem tudtunk haragudni a csapatra. Odatették magukat.

Ez által is az esélytelenek nyugalmával vártam a friss világbajnoki ezüstérmes, Horvátország elleni, budapesti összecsapást, amelyen természetesen pályára lépett az Aranylabda-szavazás győztese, Luka Modric, vagy a Barcelona középpályájának egyik alapembere, Ivan Rakitic. Marci és Roli barátaim először kinéztek a Híd-Unió - Palota BLSZ IV-es mérkőzésre hangolásként, amelynek a végére én is beestem, így együtt indultunk el a Groupama Aréna felé. Elfogyott az összes jegy a meccsre, mi pedig a belépés után elfoglaltuk a törzshelyünket a lelátón. Innen figyeltük a bemelegítést, néztük azokat a sztárokat, akiket eddig csak a tv-ben láthattunk. (Na jó! Modricsot és Kovacsicsot tavaly láthattam a Real Madrid-Manchester United UEFA Szuperkupa-meccsen)

A kapu mögött a Carpathian Brigade ismét kitett magáért. A csapatok bevonulásakor a teljes lelátón a magyar szentkorona képe rajzolódott ki, amely szimbólum déli szomszédainknál is.

A találkozón meglepően kezdtünk. Bár a horvátok igyekeztek irányítani a meccsen, de a mieink alakítottak ki veszélyesebb akciókat. Ám nem lennénk magyarok, ha nem az ellenfél szerezne vezetést. A tizenhatoson belül kipasszoltak minket a horvátok, amely végén Ante Rebic passzolt Gulácsi hálójába. Innen mintha átadta volna a terepet a vb-döntős és Dzsudzsákék nem egyszer igéretes támadást vezettek, majd a csapatkapitány passza után Szalai Ádám lőtt kapura, amiután Lovre Kalinic rosszul ért a labdához és az a háló belső oldalán táncolt sikerült az egyenlítés! Aztán a játékvezető is szerepelni akart. Dejan Lovren talpalta le brutálisan Nagy Dominikot megtorlatlanul, amely végén a Legia Warszawa szélsőjét le kellett cserélni. A hírek szerint hetekre kidőlt a "liverpooli állat" belépője után. (mondom úgy, hogy szimpatizálok a vörösökkel) Többek figyelték, hogy a horvátok nem játszanak teljes erőbedobással, Modric is csak lötyög a középpályán, Rakitic pedig eltűnt a mezőnyben. Bár a fordulás után azt éreztem, hogy az öltözőben ragadt a válogatott, de így is volt néhány ellentámadásunk. A horvátok kezdeményeztek, de átütő támadásuk nem volt, a Bundesliga egyik legjobb kapusának, Gulácsi Péternek szinte védeni valója alig volt. Aztán jött az a bizonyos szöglet. Pátkai Máté volt erőszakos, majd egy karate-rúgással bevágta a labdát a kapuba. Nem hittük el a barátaimmal! 2-1-re verjük a világ második legjobb csapatát! Az a Pátkai lőtte a gólt, akit ezen a meccsen is, ahogy a korábbiakon is szidtam a játéka miatt. De most betalált. (ettől még nem felejtek!)
Innentől nagyon lassan telt az idő, majd jött az 5 perc hosszabbítás, ami alatt több szívrohamot is kihordtam lábon. Utána jött a hármas sípszó, ami után pár másodpercre megszűnt a világ. "Nyertünk, b.... meg!" Próbáltam felfogni. Három napja még a nagyszombati lelátón könyveltem el egy kézlegyintéssel, hogy szarok vagyunk, ma meg... Megvertük a horvátokat, a vb-ezüstérmes elesett Budapesten. Igyekeztem felfogni. Még ma sem hiszem el, mintha álmodtam volna. A horvát szurkolók is tapsolják a magyar csapatot és a szurkolókat. Ha ez tényleg, álom nem akarom, hogy véget érjen! De akkor is ez a valóság! NYERTÜNK, GECC!!!!

Hazafelé is örömmámorban utaztunk hazafelé, amit a 24-es villamos idióta vezetője próbált tönkretenni, aki az örömükben éneklő szurkolókra hívott rendőrt. Sebaj! Ezt az élményt egy ilyen "hisztis k...a férfinak nem nevezhető BKV-s" sem tudta elvenni. 2-1-re nyertünk a világ egyik legjobb középpályáját magáénak tudó nemzeti csapat ellen. A Keleti pályaudvaron összefutottam egy csapat horvát szurkolóval, akik nem győztek gratulálni nekem. Így kell sportszerűen elviselni a vereséget (mint én, mikor kikaptunk az északírektől).

Folytatás júniusban, Bakuban!