Zoli meccsre megy: 4 meccs, egy nagy gól, és megint a 93. perc

Beindult a nagy meccsdömping számomra, az elmúlt egy hét alatt négy mérkőzést tekintettem meg a helyszínen, amelyből három természetesen, a kedvenc csapatom, a Ferencváros összecsapása volt, de azért egy NB II-es összecsapás is becsúszott a programba.

A derbin kapott demoralizáló 93. percben kapott gólból felocsúdva ismét túrára adtuk a fejünket barátaimmal, hiszen kedvenc csapatom a Ferencváros Debrecenben lépett pályára. Már korán reggel gyülekeztünk a Keleti pályaudvaron, hogy felszállhassunk a B-közép által szervezett különvonatra. Most az MTK-pálya mellett elhaladva nem szólt a "gá-gá-gá" rigmus, bízva, hogy a kék-fehérek este legyőzik a bajnoki rivális Videotont, vagy MOL Vidit, ahogy tetszik. Debrecenbe a történelem során nem nagyon járt győzni a Fradi, az utóbbi években is (amióta meccsre járok) csak kétszer fordult elő, hogy elhoztuk a három pontot a hajdúsági megyeszékhelyről.

(2013 tavasz: 2-3; 2015 ősz: 0-3)
A Nagyállomásról minket szállító különbuszokon még nem volt nagy a hangulat, de a stadionban a debreceni hangulatfelelősnek köszönhetően rögtön dalra fakadt a Fradi-tábor. Ordítottuk a Beatrice slágerét az Azok a boldog szép napokat, de őrjöngtük a Republic dalaira, vagy az Ocho Macho slágerére, hogy "Jó nekem!". A hangulatot a tetőfokra pedig a Gala 90-es évekbeli dala, a Freed from desire fokozta, amire szó szerint megőrült a Fradi-tábor. (már új dal is született azóta rá az ultráknál.) Eközben a keménymag pedig meglovagolta a minket állandóan megillető jelzőt, hogy csürhe, ezen a meccsen drapik debütáltak Fradi-Csürhe felirattal. Újabb pont a Tábornak!
Sajnos a mérkőzés már nem okozott olyan örömöt, mint a túra, hiszen a csapat nagyon gyenge játékot produkált. Miután Lasha Dvali találatával megszereztük a vezetést, visszaálltunk és magunkra húztuk a Debrecent. Majd a 83. percben a védelmünk, és a kapus, Dibusz Dénes összehozott a hazaiaknak egy büntetőt, amit Tőzsér Dániel értékesített, majd megint jött az a bizonyos 93. perc és a fiatal, elsőmeccses Zsóri Dániel káprázatos ollózása. Futballszeretőként így kell jellemeznem a gólt és meg kell emelnem a kalapom a nagyváradi születésű srác előtt. A Fradi védelmének pedig jár a naplóból is kilógó fekete pont. Kritikán alul teljesítettek. Szerintem minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy ennek a keretnek fölényesen meg kellett volna vernie a mai DVSC-t de megint eltaktikázta Rebrov edző a meccset és megint engedtük az ellenfélnek, hogy játsszon és megnyerje a találkozót. Ahogy Böde Dani mondaná, elb*ziztuk a mérkőzést. Ez van, amikor a papíron erősebb csapat lenézi az ellenfelet, aki szívvel-lélekkel hajt és nyerni tud. Ezt láttuk a pályán és a minden tiszteletet megérdemlő debreceniek, magyar fiatalokkal a pályán nyertek a légiósokkal teletűzdelt Ferencváros ellen. Azt azért ki kell emelnem, hogy a debreceni játékosok a lefújás után sportszerűen kijöttek megtapsolni a népes ferencvárosi tábort, ám érthető módon egy ilyen vereség után nem fogadták örömmel ezt a gesztust a zöld-fehérek. Engedjék meg, hogy én itt kifejezzem az elismerésemet a hajdúsági játékosok felé.
Nem maradt más hátra számunkra hazafelé, mint az egymeccses Lokisták mutogatnak, pofáznak felénk. És megint jogosan, nem tudunk válaszolni, nyertek. Maximum annyi jött ki a szánkon ingerülten, hogy "mi a k...a anyádat mutogatsz, te rohadt paraszt!". Más ütőkártya nem maradt, csak a keserűség, mint egy hete. De az ilyenektől megkérdeznénk: mikor jönnek Budapestre? Nem csak akkor kell szurkolni, mikor megy a szekér!
De legalább továbbra is tartja a mondás, hogy a túrák mindig jók, csak azok a k...a meccsek ne lennének! Mondjuk a hazaúton az elején végig a bűnbakot keresték a fradisták és megtalálták Szerhij Rebrov vezetőedzőben. Sokan visszasírták a dilettáns Thomas Dollt.

 

Még alig értünk vissza Debrecenből, másnap Újpest felé vettem az irányt NB II-es mérkőzésre. Bár sok fradista örülne, hogy ha a lila-fehérek léptek volna pályára, de ezúttal a Vasas fogadta albérletében, a Szusza Ferenc Stadionban a Győri ETO-t. Bocsánat! ETO FC Győrt.
Gondoltuk nem lesz nagy érdeklődés a mérkőzésre, így negyed órával a kezdősípszó előtt érkeztünk a fradisták között csak Barbie-házként emlegetett sportlétesítményhez, ahol a pénztáraknál kígyózó sorok fogadtak minket. Szerencsére már a regisztráció híján már gyorsan adogatták ki a jegyeket, középkezdésre már beértünk a lelátóra.

Az angyalföldiek közel 500-an jöttek ki, de páran érkeztek Győrből is. Szomorúan kellett észrevenni, hogy az Armata Rossoblu egyre kevesebb fővel jár ki a meccsekre, a szurkolás is hasonló minőségű volt. Ezen rontott, hogy a Vasas védelme, amely átjáróházként funkcionált a győri zöld-fehérek számára. Sorra jöttek a veszélyes kontrák, aztán az egyikből a Ferencvárostól érkező Lovrencsics Balázs megszerezte a vezetést. Pár perccel később ismét a volt Fradi-csatár volt eredményes, majd még egy gólt rápakolva 3-0-s vendégelőnnyel fordultak a csapatok a második félidőre. Senki nem szólt volna egy szót se, ha az ETO már 7-0-ra ment volna. A szünet után a Vasas birtokolta többet a labdát, sok helyzete volt, de egyiket se tudta gólra váltani az angyalföldi piros-kék alakulat, ellenben egy szögletet követően a győriek még egyet berámoltak, aznapra teljesen kivégezve a Vasast és drukkereit. Ha még nem lett volna ez elég, a játékvezető második sárga lappal kiállította a hazaiak csapatkapitányát, Balajti Ádámot, de a végeredményen ez nem nagyon változtatott, a Győr 4-0-s győzelmével elvitte a három pontot Újpestről. (...az NB II-ben :D - bocs, lilák! Ezt le kellett csapnom! :) )

"Szó szerint szar egy környék!" :)

Szerdán Magyar Kupa mérkőzéseket rendeztek, amely során a Fradi hazai pályán fogadta a Kisvárda együttesét. Természetesen az újpesti X-nél is jobban demoralizáló debreceni vereség után gyér létszám jött össze a párharc első, Üllői úton rendezett felvonására. Mintha stresszben lettek volna a játékosok, semmi nem jött össze. A Kisvárda támadott folyamatosan, a Fradi pedig HAZAI PÁLYÁN igyekezett kontrázni. Ez mi? - néztünk egymásra. Folyamatosan eladott labdák, sikertelen passzok, annál rosszabb labdakezelés, 0 labda nélküli mozgás. Megérdemeltük volna, ha a vendégek betalálnak. A gyenge játékot követően természetes volt, hogy füttyszó kíséri a játékosokat az öltözőbe.

Csodával határos módon 0-0 állt az eredményjelzőn, de a 0-4-gyel se lepődtünk volna meg a játék képe alapján. Böde Dani még a kihagyhatatlant is kihagyta, Varga Roland pedig mintha pályán se lett volna. A meccsen is szinte csak úgy vettük észre, hogy pályán volt, hogy az ő mezszámát mutatták fel a táblán lecserélése alkalmával. Hasonlóan Leandróhoz. De az egész csapatra elmondható, Dvali is maga alatt játszott, középső védőként sok labdát adott el, Heister megmozdulásairól ne is beszéljek, mintha a játékosok nem önmaguk lettek volna. Mozgást alig láttunk a játékosoktól, állófocival meg nem lehet meccset nyerni. A második félidő elején, amikor a mérkőzés képe alapján a csodával határos módon Lanzafame gólt lőtt, a gólörömét nézve nagy feszültség oldódott fel benne. Itt mi történt? Ennyire nehéz megfelelni annak az elvárásnak, hogy adj bele mindent a játékba? Sajnos ezután megint folytatódott az, amit láttunk Újpesten és Debrecenben. Visszaálltunk és engedtük támadni az ellenfelet. Nagyon sok volt továbbra is a hiba, de szerencsére a fiatal Csonka András magára talált. Az U19-es válogatott játékos a mérkőzés elején nagyon sok alibi passzt adott hátra támadásból, emellett sok volt az eladott labdája is, de a második félidőre nagyon megváltozott. Jobban játszott, és megmutatta, hogy nem véletlenül került be a kezdőcsapatba. Majd a végén Böde Dani is betalált egy szögletet követően és rajta is látszott a nagy feszültség, hogy egy hatalmas kő esett le a szívéről. De nem tudom, hogy miért voltak frusztráltak a játékosok?

Engedjék meg, hogy ne szeressem az állófocit, hogy ha már ők milliókat kapnak ezért a teljesítményért, hadd legyen annyi elvárásom, hogy egy méterre tudjanak passzolni? Heister egyik rossz megoldását követően csalódottan legyintett a közönség, amikor az ezt észlelő Davide Lanzafame inkább fogta magát és kimutogatott és beszólt a szurkolóknak. Mondjuk, ha ez nem lett volna, pont Lanza lett volna az a játékos, akire egy rossz szót nem szólhattam volna, hiszen ő hajtott, mozgott, visszalépett, kérte a labdát. Az más kérdés, hogy ez sem az ő napja volt, de rá nem lehetett panasz. Azt is megértem, hogy kiáll a csapattársa mellett, hogy miért szidják, de szerintem a fizető nézőnek joga van véleményt formálni az előadásról. Mindent összegezve 2-0-s előnnyel várhatja a keddi visszavágót a Ferencváros.

Az elmúlt meccsek gyenge játéka miatt, nem fogadta fokozott érdeklődés a felcsúti falusi csapat vendégjátékát a Groupama Arénában. Én ezt az alakulatot nem tudom nevén szólítani, mert sok köze nincsen Puskás Ferenchez azon kívül, hogy özvegyét rávették, hogy adja oda az ereklyéit és az örökségét, miközben a kispestieket megfosztották attól, hogy használhassák legendájuk nevét ellenük. Akadémiának pedig az élvonalbeli csapatukat nem nagyon nevezném. Igaz, már több a saját nevelésű játékos, de egy ilyenbe nem férnek be az olyanok, mint a 30 éves szerb kapus, vagy bolgár védő, esetleg a már sehova se kellő idősebb magyar játékos. Nevezzük simán a régi nevükön őket, amin 2008-ig szerepeltek: Felcsút.

6700 fradistát így is érdekelt az összecsapás. Még a kocsmázás során "Pék" Lajos úr azt jósolta, hogy 4-1-re fogjuk verni a falusi alakulatot. Én majdnem nevettem ezen a tippen, hiszen nem gondoltam volna, hogy az elmúlt három meccs után itt gólzáport fogunk rendezni. Az az egy vendég gól pedig benne volt a pakliban. Utána néztük, hogy Lanzafame és Böde is kispados, Haratin és "Tökmag" (Tocmac Choi Nguen) kezdő, így legyintettünk: ki fogunk kapni.
Kb. négy óra után éreztem úgy, hogy be kell menni a stadionba, a rövid motozás után az fogadott, hogy megint nem mérettethetem meg magamat a félidei játékban. Sebaj, legalább nem alázom le magamat a porig. Aztán a mérkőzésen csak bámultam. Az eddig agyonszidott Haratin megtáltosodott. Olyan labdákat adott, hogy ilyet csak a nyugati topligákban csodálhattam meg. Egyenesen odavarázsolta a labdákat a szélsőknek olyan pontossággal, amit manapság magyar pályán alig látni. Mi történt ezzel a gyerekkel? Eddig a pokolba kívántuk. Egymás után alakítottuk ki helyzeteket is, amik sajnos sorra kimaradtak. "Tökmag" nagyon bizonyítani akart, Petrjak is önző volt, de nagyon sokat hibáztak. Azonban védelem pedig olyan szereléseket, hogy törölgettem a szememet. Mi a fene történt? Az első félidőben csak Farkas Ádám játékvezetőnek volt köszönhető, hogy nem kerültünk előnybe. Nem adott meg tévesen egy teljesen szabályos gólt, Szignyevics indokolatlan sárga lapot kapott, miután rázuhant a kapus. Emellett még tv-felvételen nem láttam azt az esetet, mikor egy szerelést követően a felcsúti védő kézzel állította meg a labdát a tizenhatoson belül, de a síp néma maradt. Közben az ultrák töretlenül szurkoltak. Voltak megint hangok, hogy "K...a gyenge!", de ezen én kiakadtam. Ez a teljesítmény sok minden volt csak nem gyenge.

A második félidő elején kiszakadt a gólzsák. Előbb egy eléggé érdekes büntetőt fújtak be a javunkra, Petrjak Jászai Mari-díjas alakítása után. A tizenegyest Fernando Gorriarán váltotta gólra, majd kettő perccel később Ivan Petrjak került helyzetbe lövése felpattant egy felcsúti játékoson, amely után a kapufáról levágódó labdát már csak a gólvonal mögül tudta kirúgni a védő. Alig 4 perc után már 2-0-ra vezettünk. Féltünk, hogy visszafogunk állni, de végre hosszú idő után vezettünk egy tökéletes kontrát. Lovrencsics Gergő ugratta ki egy tökéletes labdával "Tökmagot", aki a kapus rossz helyezkedését kihasználva a rövid oldalra lőtte a labdát, amely aztán a kapuba jutván a hálóban táncolt. 3-0. Hatalmas feszültség tört elő ekkor Lovrencsics Gergőből, aki nagyon bizonyítani akart az elmúlt meccsek után. Megmutatta, hogy miért ő hordja a csapatkapitányi karszalagot Böde Dani hiányában. Innentől egy kicsit átadtuk a kezdeményezést a Felcsútnak, de a védelem helyt állt, Dibusz is kivételesen jól mozgott ki a kapujából. Minden klappolt. A remekül teljesítő Sigér Dávid az utolsó 10 percre kapott egy apróbb pihenőt Szerhij Rebrovtól és beállt Csonka András, aki egy gólpasszal mutatta meg, hogy lehet rá számítani. A 92. percben adott átadását Mikalaj Szihnyevics váltotta gólra, beállítva a 4-0-s végeredményt. Ezen a napon 360 fokos fordulatot vett a Fradi játéka, kifejezetten jó volt a teljesítmény. Remélem több százezer szurkolótársammal együtt, hogy tartani tudják ezt a teljesítményt a továbbiakban is és jöhet a címer fölé a harmadik csillag!

Jövő héten pedig jön a Diósgyőr, amely az Újpesten elszenvedett 5-0-s vereség után sebzett vadként érkezik a Grupiba, és mint tudjuk, ezek a legveszélyesebbek mindig. És mint Nebojsa Vignjevics, a lilák vezetőedzője lenyilatkozta, az eredmény ellenére nem volt könnyű meccs. Én sem számolok a laza 4-1-gyel, mint az eddigi meccseken, hiszen bár nyertünk Miskolcon is, de akkor is veszélyesen játszottak a diók. De talán a mai teljesítmény megint megmozdítja a szurkolókat, remélve egy sikeres kisvárdai vendégjátékkal, ami után talán megint elérheti a nézőszám a tízezret! Minden esetre nagy mérkőzésre van kilátás jövő szombaton.

Fotók a meccsekről:
Debrecen-Ferencváros
Vasas-ETO FC Győr
Ferencváros-Kisvárda
Ferencváros-Felcsút