Zoli meccsre megy: A prágai kirándulás és a videóbíró

Az elmúlt hét elég sűrűre sikerült számomra, ugyanis egy Ferencváros-MOL Vidi meccs után Prága felé vettem az irányt, ahol három élvonalbeli- és egy másodosztályú meccset tekintettem meg a helyszínen.

Kezdjük rögtön az elején: sűrű időszak a munkában, ebben egy kis felüdülést jelentett számomra március 13-án, szerda este a Magyar Kupa negyeddöntőjének a rangadója, amelyen az OTP Bank Liga első két helyezettje csapott össze egymással az elődöntőbe kerülésért. Az egyik kollégám, akivel a meccsre tartottam megjegyezte, bár ő reménykedik a győzelemben, de szerinte a bajnoki címért folyó párharc miatt leadjuk ezt a meccset a Videotonnak. Közel 5500 ember látogatott ki az összecsapás első felvonására, amelyen barátaimmal meg is jegyeztük, hogy bár nem sok ez a létszám a rangadóhoz képest, de egy kisebb bajnokira elegendő.

A fehérváriak ugyanazt a durva stílust vették fel, mint a decemberi bajnoki mérkőzésen, ahol sorra sérültek meg a Fradi-játékosok. Most talán a bajnoki menetelés miatt is állította fel kissé felforgatva csapatát Szerhij Rebrov vezetőedző, míg Marko Nikolics úgy érezte, hogy nincs mese, teljes erőbedobással kell menni ebbe a meccsbe. Így esett meg, hogy egy védelmi hiba után Juhász Roland szerezte meg a vezetést a vendégek számára, emellett a kupapárharcokban mindig nagyon fontos idegenben szerzett gólt. Innen egyet rákapcsolt a Fradi, Szignyevicset remekül tudták semlegesíteni a védők, míg a középpályán a kis Kovács folyamatosan aprított Elek Ákossal, több drukker már a piros lapot követelte számukra. A nem sok meccses sztárigazolás, Isael Barbosa pedig még mindig katasztrofális volt. Néha-néha lehetett látni, hogy tud valamit, de egyelőre még csak fék volt, és nem láttuk azt, hogy olyan nagy igazolás lenne számunkra. De a Fradi nyomott és végül megszerezte az egyenlítő gólt Fernando Gorriarán csúsztatott fejesével, de a második félidőben Paulo Vinícius ismét a vendégek javára billentette a mérkőzést. Közben a fehérvári játékosok csak aprítottak, amiben Solymosi Péter játékvezető partner volt. Nagyon sok durva belépőt nem fújt le (mondjuk Horváth Ferenc ennek örült volna), de addig a másik oldalon még azt is lefújták, a Vidi-futballista egy fűcsomóban esett el. Boban Nikolov például annyit feküdt a földön, hogy a legszívesebben már megágyaztam volna ott neki. A Ferencváros a végén már nem tudott helyzeteket kialakítani, 2-1-es fehérvári előnnyel várják a csapatok a visszavágót. Bár ott a helyszínen azt mondtuk, hogy a visszavágó már szinte formalitás, így azt kihagyjuk, de természetesen már megvettük a jegyünket. Szurkolók vagyunk, na! :D

Két napra rá a Nemzeti Ünnepünkön pont úgy hozta a sors, hogy Csehország fővárosába Prágába utaztunk. Rögtön éhgyomorra egy olyan mérkőzést választottunk, amelyen a Fortuna Liga két sereghajtó csapata nézett farkasszemet egymással, a Dukla Praha fogadta a Karviná együttesét. A prágai katonacsapat nem számít a legnépszerűbbnek a városban, most is 1123 néző látogatott ki a Juliska stadionba, amely egy domboldalra épült. A főlelátója egy elég nagy monstrum, ahol meredeken tekinthetsz le az oldalba. Itt volt megtalálható a szurkolói bolt is, kevés választékkal, de legalább sálat tudtunk venni 250 Kc értéken. A büfé nagyon jó minőségű volt. Amíg a kolbászosnál kígyózó sor volt a lelátó tetején, addig a hot dogosnál nem állt senki. De a sör mellett még kapható volt egy jó kis lapcsánka is (vagy tócsni, ha jobban tetszik), de még egy disznózsíros kenyér is, amely számunkra magyaroknak egy kicsit furcsán nézett ki elsőre.

Miután kihelyeztük a matricáinkat, kis brigádunk a lelátó tetején talált helyet a többi szurkoló között, ahol voltak turisták is. Egy kisebb törzsszurkolói gárda próbált valami hangulatot csinálni, míg a vendégszektorból alig-alig szűrődött át valami a közel 50 fős vendégtábortól. Mikor bejöttek a csapatok, furcsán vettem észre, hogy a Dukla kabalafigurája nem más, mint szüleink régi lengyel mesehőse a Füles Mackó. Természetesen barátaim örömére elénekeltem a régi bábmese főcímdalát. :D

"Füles Mackó mond most nektek szép meséket, gyerekek!
Lekonyuló szép fülemnek köszönhetem nevemet.
Kedvencem a friss méz, s más finom falatok,
de azért szerettek, még ha kövér is vagyok!"

A meccs nem volt valami nagy színvonalú, bár alaposan bekezdett a hazai csapat. Már a második percben büntetőhöz jutottak a vörös-sárgák, amelyet Uros Djuranovics rögtön gólra váltott, majd kettő percre rá egy vendégszöglet után tökéletes kontrát vezetett a Dukla, amely végén már 2-0 állt az eredményjelzőn. Az első félidőben egy szögletet követően még szépített a Karviná, mikor már úgy éreztük, hogy ellaposodott a mérkőzés. De ez se hozott sok változást. Az első félidő gyorsan elrepült, de a második félidő olyan volt, hogy azzal vallatni lehetett volna. Próbálkozott a Karviná, de a legnagyobb helyzeteket is sikerült elpuskáznia, ahogyan a Dukla folyamatosan pocsékolta el a kontráit. A végén az első gólt jegyző Djuranovics piros lapja adott eseményt, amely után az ellenfél kapusa is előre ment próbálkozni, de a végeredményen nem tudott változtatni, a Dukla Praha 2-1-re nyert, elmozdulva a tökutolsó helyről, ahová ellenfelét taszította.

Másnap egy reggeli városnézést követően eljött a nagy áttörés, végre az egyik prágai nagy csapat, a Sparta Praha egyik bajnokijára jutottunk ki, amely a bajnokság 3. helyén állt és fogadta az egyik riválisát, a Sigma Olomouc-ot. Magyar szemmel furcsa volt azt látni, ahogy meccskezdésig folyamatosan ömlik a nép a Letná stadionhoz. Jegyet is már csak a

lelátó szélére tudtunk venni, ahonnan nem volt valami jó a kilátás a lelógó drapik és drótok miatt. A büfében itt is a kolbász játszotta a főszerepet és természetesen a sör. Magyar viszonylatokhoz (és főleg a Groupama Arénához) képest olcsóbb volt. Egy emberes adag kolbász-dog hagymával, ketchuppal és mustárral került kb. annyiba, mint a Fradi-pályán egy pöttömnyi hot dog szószok nélkül. A büfé tulajnak néhány dolgot át kéne értékelnie, de persze, amíg mi hülye szurkolók fizetünk, addig megengedi magának.
A büfé elég szép, erkélyes kialakítású volt a lelátó mögött, rálátva az utcára és a Hradzsin nézett vissza ránk onnan.

A meccs pedig nem volt valami nagy iramú. Ezt látva el kezdtünk gondolkodni, hogy ha itt is ilyen fos az iram, akkor mi lehet a gond a magyar fociban? Ugyan az az álló foci, ugyan azok a pontatlan passzok, de a Slavia Praha mégis ott van az Európa Liga negyeddöntőjében, míg a Ferencváros már az első körben búcsúzott, a Honvédot pedig egy luxemburgi gárda ejtette ki. (de, hogy visszakanyarodjunk olyanokra, mint a Zeljeznicar, vagy a Partizani Tirana... á, hagyjuk!) Fejben erősebbek, vagy több a pénz? Talán meg kéne kérdezni a cseheket!

Ilyen iramban végig szinte a Sparta Praha irányított, de a Sigma Olomouc szerzett vezetést a szünet előtt, miután Simon Falta a tizenhatosról lőtte ki a sarkot, ahová Florin Nita kapus már nem tudott leérni. Amíg a szünetben a szurkolóknak rendeztek játékokat, a csapatok az öltözőben újra átvették a taktikát, de a Sparta ott folytatta, ahol abbahagyta. Míg nem egy lövés után az ősszel még a Szombathelyi Haladást "erősítő" Vit Benes blokkolt kézzel egy lövést, amit elsőre nem vett részt a játékvezető, pedig a lelátóról egyértelműnek tűnt. Amikor másfél perccel később szögletet rúghatott a Sigma nem értettük, hogy miért áll a játék?

Aztán kiderült, hogy a cseheknél is működik a videóbíró és miután a spori megnézte az esetet a felvételen, befújta a hazaiak számára a büntetőt, amit a Crvena Zvezdától szerződtetett Guélor Kanga váltott gólra. Jó öt perccel később újabb szabálytalanság, de itt már nem kellett a VAR segítsége, a sípmester egyből befújta a tizenegyest, Kanga pedig ezt is bevágta. Innen már egyértelmű volt, hogy csak a Sparta Praha nyerhet, főleg, mikor egy szöglet alatti dulakodás miatt a vendégektől kiállították a csapatkapitányt, Martin Nesport. Ezen a meccsen is 2-1-es hazai siker született.

Másnap délelőtt egy szinttel lejjebb léptünk, ugyanis 10.15-ös kezdéssel a másodosztályban volt jelenésünk, ahol már-már kedvenc prágai csapatunk, a Viktoria Zizkov fogadta az Usti nad Labem együttesét. Személyes történeteinkben szinte ódákat zengtünk a meccsen árult kolbászokról, de ott helyben egy egész disznót is kisütöttek. Emellett egy elég jó fan shopot is fel lehet fedezni. Bár jelenleg a Zizkov teljesen utolsó helyen áll a Národná Ligában,

de egy jó kis prágai kikapcsolódáshoz hozzátartozik a Viktorka meccse, ahol vegyesen felfedezhető az összes prágai tábor képviselete. Barátaimmal egy helyi REAC-ként tituláltuk a piros-fehér csapatot. Az egész mérkőzés abból állt, hogy a hazaiak nyomtak, próbálkoztak, de semmi nem jött be. Persze egy védelmi hibából gólt szereztek a vendégek, amellyel ismét el lett víve Prága közepéről a három pont, így továbbra is sereghajtó a tabellán a Viktoria Zizkov.

A túra befejezése a Dolícek stadionban történt. A helyi zöld-fehér gárda, a Bohemians Praha egyik nagy ellenlábasukat, az Opavát fogadták, amelyet ezúttal elkísért a Slask Wroclaw néhány drukkere is. Mint ismert, a lengyelek a Ferencvárossal is baráti viszonyt ápolnak,

én pedig ott voltam Fradi-mezben (vendégmezben) az ellenoldalon. Igaz, elsőre még nem láttam a baráti csoportokat, ugyanis oldalt, a vendégszektort is magába foglaló lelátón foglaltam helyet a brigáddal. Természetesen rám írtak néhányan a táborból, hogy itt azért majdnem belerondítottam ezzel a Fradi-Slask barátságba, mivel nem éppen baráti a viszony a Slask és a Bohemians között. Természetesen vettem egy sálat emlékbe (mint minden külföldi meccsen - ezért le is k...váztak páran, amivel pedig nem tudok egyetérteni), viszont elsőre erről a viszonyról nem tudtam, így ezért elnézést is kérek itt! Én csak a zöld-fehér színeket néztem.

A meccsen itt volt a legjobb a hangulat a négy meccs közül, de a legborzalmasabb a játék. Mindkét csapat antifocival rukkolt elő, helyzet nem volt nagyon sok a találkozón, de legalább kemény szurkolás volt. Mi más is lett volna a végeredmény, mint 0-0.

A meccs végén volt egy kis feszültség, mikor vártunk a villamosra, ott vitték el a vendégszurkolókat előttünk, ment a mutogatás és a balhé is ott lógott a levegőben. A símaszkos készenléti-rendőrök gyorsan fel is sorakoztak a két szurkolói gárda között, mikor vitték vissza az Opava drukkereit a közeli vasútállomásra.

Minden esetre jól éreztük magunkat Prágában, de még a héten jött egy szlovákiai kiruccanás is, amelyről egy másik cikkben fogunk beszámolni.

Fotóink a meccsekről:
Ferencváros-MOL Vidi
Dukla Praha-Karviná
Sparta Praha-Sigma Olomouc 
Viktoria Zizkov-FK Usti nad Labem
Bohemians 1905 Praha-SFC Opava