Köszönjük, Király Gabi!

Véget ér egy korszak, félig szögre akasztják a mackónadrágot. Amióta követem a labdarúgást, kisebb-nagyobb megszakításokkal Király Gáborral kezdődött a magyar válogatott összeállítása, ma pedig utoljára láthatjuk őt a címeres mezben.

Körülbelül 1996-97 óta követem figyelemmel a labdarúgás történéseit, amellyel még nagyapám fertőzött meg. Emlékszem, amikor még együtt szidtuk Sáfár Szabolcsot a finnek elleni vb-selejtezőben a hajmeresztő megmozdulásai után, aztán pedig jött a jugoszlávok elleni csúfos 1-7, amelyet követően nem nagyon hallottunk a nemzeti csapat környékén az Ausztriában remek karriert befutó hálóőrről.

Ekkor tájt még az HBO mozicsatorna közvetítette a labdarúgó-Bundesliga eseményeit (Dénes Tamás kommentálásával) és ekkoriban tűnt fel nekem egy szürke mackónadrágos kapus, aki kivédte a Bayern München szemét. A szpíker meg is jegyezte, hogy egy magyar hálóőrről van szó, Király Gáborról. Gondolkodtam is, hogy miért kell akkor Sáfár Szabolcs szenvedéseit nézni a válogatottban? Aztán mikor Mijatovicsék 1-7-re jöttek pihenni Budapestre, a Vasas-nevelésű portás eltűnt, ahogyan a kinti 0-5 után Csank János is a kispadról. Jött Bicskei Bertalan és behívta a fiatal játékost, akiért már rajongott Németország.

Elérkezett Bécsben a világbajnoki résztvevő osztrákok elleni barátságos mérkőzés, ahol ez az ifjú kapus első labdaérintésével kifogta a hazaiak legnagyobb sztárjának, Toni Polsternek a büntetőjét. A végén 3-2-re nyertünk, amelynek ugyanúgy örültem, mintha a napköziben kötött fogadásom szerint 6-0-ra nyertük volna a meccset! (Te jó ég! Még mindig lógok Teri néninek egy Sport-szelettel! :D )
Majd a helyét átvette Hajdú Attila a további barátságos meccsekre, ezek után pedig jött az első, portugálok elleni Eb-selejtező, ahol nem tudtam elképzelni, hogy ki védi a magyar kaput? Király nevét írták oda, de hősünk csak egy fehér rövidnadrágban védett. Nem is hozott szerencsét, hatalmasakat potyázott, a luzitánok Sa Pinto vezetésével 3-1-re nyertek.

Közben pedig bemutatkozhatott a Bajnokok Ligájában Dárdai Pállal közösen, kivédte a Chelsea, a Milan és a Barcelona szemét, úton volt a világhírnév felé. A német fővárosban azóta is félistenként kezelik. Ő volt a válogatott sztárjai közül szinte az egyetlen, aki nem mondta le 2004-ben a németek elleni barátságos mérkőzést és így egy volt Lothar Matthäus hősei közül, akik között még NB I/B-ből is szerepelt játékos és megverték a világbajnoki ezüstérmest 2-0-ra Kaiserslauternben. Michael Ballack és Bastian Schweinsteiger véleményem szerint azóta is legrosszabb rémálmukban látják rendszeresen Gábor védéseit, amely a portugáliai kontinens-viadalon is végig kísértette őket.

Személyesen kétszer is találkozhattam Gáborral. Először még 14 éves gyerekként egy válogatott edzésen, mikor az Üllői úton ott ülhettem a kispadon, és csodáltam a nemzeti csapat hőseit.

Macinaci az 1860 München ajándékboltjában

Az autogramot azóta is őrzöm, nagy becsben tartom. Sajnos az általa dedikált kapuskesztyűm valahol kicsúszott egy tömegközlekedési járaton a táskámból. :'( Nyolc évvel később Münchenben találkoztam vele ismét, mikor már a város kisebbik csapatának, a másodosztályú TSV 1860 kapuját őrizte. A közös fotót a mai napig büszkén mutatom, emellett az autogramkártya azóta is a szobám dísze. Akárcsak a címlapon az ő fotójával díszített stadionújság.

Hiába a legjobb képességű kapusok egyike, ő az, akit nagyrészt úgy említenek, mint a mackónadrágos focista. Valamiért csak ez maradt meg külföldön az emberekben Norvégiától Portugálián át egészen Ausztriáig. Azt elfelejtik, hogy hatalmas bravúrokat mutatott be a Premier League-ben a Crystal Palace és az Aston Villa színeiben, a Herthában kivédte a sztárcsapatok szemét, a válogatottban igyekezte a maximumot nyújtani még a bukaresti kőzáporban is. Még akkor is jött az első szóra a nemzeti csapathoz, amikor gyengébb periódusban volt, mikor nem kapott lehetőséget még az angol másodosztályban sem.

Ebben az időszakban hívták tehetősebb csapatok Magyarországra is, de ő több futballistával ellentétben tartotta magát az elveihez és amikor úgy döntött, hogy hazatér, akkor is csak egy klub jöhetett szóba számára. A Szombathelyi Haladás, amelynek hálóját úgy óvja a góltól az NB I-ben, mint mikor többek között Mehmet Scholl, vagy Giovanne Elber a Bundesligában, Luis Figo, vagy Tore Andre Flo a Bajnokok Ligájában próbálta bevenni azt. Sok helyen nem szeretik a Haladást, vannak játékosai, akit még a baráti klubok szurkolói is pocskondiáznak, de egy valakiről soha nem tudnak egy rossz szót se mondani. Király Gábor volt az a játékos, akit egy Ferencváros elleni mérkőzésen felállva tapsolt meg a budapesti zöld-fehérek közönsége. Kevés olyan játékos kapta meg ezt a tiszteletet a fradistáktól, hogy rivális csapat játékosaként álló ovációban részesítsék, de azt szinte már csak ő, hogy a nevét is skandálják. Igazi példaképként szolgált minden ember számára!

Bár még a pályafutását nem fejezte be, őt ismerve még van benne rendesen szufla, de ma este egy korszak véget ér. 18 év után utoljára fog kezdődni a magyar labdarúgó-válogatott összeállítása a szürke mackónadrágos hőssel. Svédország ellen lezárul egy korszak a magyar futballban, az életemben (és sokakéban), 28 éves koromban befejeződik gyerekkorom magyar focija. A címeres mackónadrág végleg szögre kerül. Nagyon szépen köszönjük Gábor ezt a 18 évet! Büszkén gondolunk vissza a védésekre, a megalkuvást nem tűrő játékra, hogy bármilyen pozícióban is segítetted a nemzeti tizenegyet. A válogatottsági rekord számlálója ma este leáll 108-nál. Ez a meccs ma este a tied, élvezd ki minden percét!

Minden szurkoló nevében mondhatom: Köszönjük szépen, hogy beteljesítetted a küldetésedet! Köszönjük szépen, hogy betartottad az ígéreteidet! KÖSZÖNÜNK SZÉPEN MINDENT, KIRÁLY GÁBOR!!!!

Emellett nem mehetünk el szó nélkül a ma este további ünnepeltjei mellett sem. Hiszen búcsúzik a védelem egyik stabil oszlopa, Juhász Roland is, aki könyörtelenül állta a sarat a legnagyobb sztárok ellen is, ahogyan Vanczák Vilmos is. A Svájcban élő legendaként számon tartott szélső védő is megérdemelt volna egy-két percet a mai mérkőzésen, bár mostanában pályafutásához nem méltóan, az NB III-ban kergeti a bőrt a Puskás Akadémia II. csapatának mezében.

Búcsúzik Hajnal Tamás is, aki már a Fradi játékosaként szerepel az NB I-ben. Karrierje neki is irigylésre méltó, sokáig a Bundesligában volt meghatározó játékos, ő volt a szívatós motorja annak a Jürgen Klopp-féle Borussia Dortmundnak, amely egymás után kétszer is elhappolta a trónt a német bajnokságban. Köszönjük szépen nektek is, a nemzeti csapatért tett munkátokat a szurkolók nevében!
Ma este a svédek ellen megérdemlitek, hogy állva tapsoljon titeket a Groupama Aréna közönsége! Köszönünk mindent!