Mikor kivertük a ciprusiakat, már várhattuk az UEFA főtáblájának a sorsolását, hogy kit kaphatunk? A sors a török kupagyőztes, Kocaelispor Külübüt sodorta felénk. Csapatunk ekkor megerősödött a bajnokságra, hiszen érkezett Tököli Attila is a csapathoz, s remek játékosokkal állt fel, de a bajnokságban éppen gödörbe került. 4 győzelemmel kezdve becsúszott egy 2-2-es döntetlen Dunaújvárosban, majd az MTK vittel el mind a három pontot az Üllői útról, az Újpest egy botrányos meccsen 3-0-ra vert minket, majd az akkor még nem túl acélos Debrecen ellen egy hazai 0-0-ás döntetlen. Nem volt akkora érdeklődés a meccs után, mint az AEL ellen, de ezen a csütörtök délután így is jó páran megjelentünk, a mai nézőszámokhoz képest.
Előző nap anyától kértem egy kis anyagi segítséget, hogy kimehessek a meccsre, de még egyedül nem mert kiengedni, így vennem kellett egy jegyet Mariusnak is. Ekkoriban még a sajtó tele volt a Fradi-szurkolók balhéival, s még alig két hete volt az a botrányos derbi. A 11-es szektorba kaptam helyeket, ez volt az első helyem a Szentélyben. 11-es szektor, 19-es sor, 13-as hely. A jegyet továbbra is őrzöm a szobámban, mint a sok emléket.
 |
| A kép illusztráció, nem az én jegyem. |
Két órával a meccs előtt indultunk el itthonról, de Marius kérésére már a Nagyvárad térnél szálltunk le a metróról. Nem igen akart találkozni újpesti létére a keménymaggal. Már a metrón izzadt a tenyerem, hogy végre! Hazatérek! Aztán meg jött a beléptetés, felmentünk a szektorunkba, majd leültünk a székünkre. Marius megszólal: "Ezek a székek kényelmesebbek az újpestieknél." Ezt egy Fradistának hallani, hatalmas büszkeség volt. Ebben is jobbak vagyunk a liláknál! Majd jönnek melegíteni a csapatok, és a Fradisták frissebb mozgását elnézve, már biztos voltam a győzelemben, hiába az akkori török kupagyőztes volt az ellenfelünk.
Majd jöttek be a csapatok, a tábor pedig két rudasokkal várta a játékosokat, az ismert film után, a Go Fradi! Go! feliratok magaslottak ki. A kapu mögötti szektorok teljesen megteltek, majd elkezdődött a fergeteges szurkolás! A nagy csodálkozás közben pedig jött előre a nyáron Dunaújvárosból leigazolt, Tököli Attila és megszerezte a csapatnak a vezetést. Majdnem sírás közeli állapotba kerültem első Szentélybeli gólörömöm után. Majd továbbra is jöttek a Fradi-helyzetek, és egy gyönyörű kényszerítő után Lipcsei Péter is betalált a kapuba! 2-0-val fordultak a csapatok.
A második játékrészt elég álmosan kezdte csapatunk, a törökök vezettek néhány sikertelen támadást. Majd a 76. percben, egy szöglet után Dragóner Attila lőtt Ahmet Sahin kapujába 3-0-ra állítva az eredményjelzőt, ami meccs közben tönkrement. A bal oldali égők nem égtek benne, de a technikusok így is megoldották a helyzetet.
Majd jött az utolsó perc, amikor Gera ugrott ki a védők mögül, majd a kijövő kapus mellett Tökölihez passzolt, aki beállította a 4-0-ás végeredményt. Elkezdődött a fieszta a stadionban. De ez folytatódott a stadionon kívül is! Dudáló autók, éneklő szurkolók akik indulnak bevenni a kocsmákat, hogy megünnepeljék ezt a szép győzelmet.
A visszavágón is megérdemelt Fradi győzelem született Izmitben, ahol Lipcsei Péter góljával nyertünk 1-0-ra.
Igaz, a Kocaelispor az idény végén sereghajtóként búcsúzott a török élvonaltól, de a győzelmet nem kell megmagyarázni. Csapatunk készülhetett a Stuttgart elleni második fordulós mérkőzésre. Sajnos erre már nem tudtam kimenni, hiszen családommal Miskolc-Tapolcára utaztunk az őszi szünetben. Az Üllői úti 0-0 után a sváb városban 2-0-ra kikaptunk a Mercedes-Benz gyár csapatától, ezzel búcsúztunk a nemzetközi kupától. De mint később kiderült, ez a Stuttgart 2. lett a Bayern München mögött a Bundesligában, így ők a következő szezonban elindulhattak a Bajnokok Ligájában. Bár mindig győzelemre kell játszani, de ennek tudatában, nem szégyen a vereség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése