Derbi: ... aztán jött a 93. perc

Ahogy még korábban tanították számomra az öregek, egy fradistáknak három labdarúgó-mérkőzésen kötelező a részvétel. Ebből kettő a IV. kerületi lila-fehérek elleni összecsapáshoz köthető, amelyből az egyiket, az Újpesten rendezett mérkőzést tegnap játszották le.

De melyik ez a három mérkőzés? A Ferencváros-Újpest, Újpest-Ferencváros és a Zalaegerszeg-Ferencváros. Az első kettőt talán nem is kell részletezni, hiszen ez a derbi, a legnagyobb rivális ellen. Hogy jön ide a Zalaegerszeg? A két szurkolótábor közötti barátság miatt a fradisták úgy tartják, hogy erre kötelező leutazni, hogy ott együtt bandázzon a két tábor, megünnepeljék barátságukat.

Először 2005-ben vettem részt a legnézettebb magyar rangadón, még az RTL Klub általi matinéként rendezett 11.30-as meccsen. Folyamatosan elátkozva érzem magamat ezeken a meccseken, hiszen a Szuszában sokszor döbbentem le, ahogy a lilák az utolsó másodpercekben lőttek gólokat. 2005-ben, 2009-ben és mondhatom a 2012-es Chibuabua által lőtt gólt is sokk-ként éltem át. Folyamatosan kellett hallgatnom az "Ünnepel az egész város..." kezdetű heccelésüket, mikor 2014-ben végre mi örülhettünk Leonardo révén. Mai napig látom, ahogy közeledik a kapuhoz, Nagy János elcsúszik én pedig ordítom, hogy "GYERE!! GYERE!!!" és ahogy a hálóba került a labda, 1-2 percre megszűnt a külvilág. A szkenner időszakban egyszer vetemedtem rá, hogy kinézzek a Szuszába, akkor is inkognitóban a hazaiba ültem be Roli haverommal.
Priskin góljánál pedig majdnem felugrottam, de észbe kaptam, hogy "b@zz, lilák között vagyok", de azért örültünk a találatnak, majd, hogy a végén 2-2-re mentette a Fradi a meccset. Otthon már többször örülhettem, ebből is kettőt szeretek kiemelni: a 25 ezer nézős meccset a Puskás Stadionból (ami sajnos Akeem Adams utolsó meccse volt) és nem utolsó sorban az örök kedvenc az Albert Stadion búcsúmeccsén, Cukic bombájával, amikor legalább 10 percre megszűnt a külvilág, akkor őrület volt a lelátón.

Egy hete tart még a bajnokság tavaszi része, de egyből eljött a derbi, nekem pedig első körben nem sikerült jegyet szereznem. Ám szerencsére egy kedves ismerősöm kisegített, így bejutottam a meccsre, amit ezúton is szeretnék megköszönni neki! Hol vannak már a régi szép idők, amikor már ott éjszakáztál a pénztár előtt, hogy legyen jegyed, majd kiderült, hogy Tóni bá' elosztogatta a spanjainak?! Közben a hivatalos nyitás előtt pedig dühöngött a két sarokra kinyúló kígyózó sornyi fradista. Most az MLSZ oldja meg a jegyvásárlós weboldalával. A lényeg, hogy lett jegy, így mehettem a meccsre!

Családi eseményről sprinteltem vidékről fel Budapestre és szinte rekordot futva értem be alig 1 óra alatt a Groupama Arénához, ahol Árpi haverommal találkoztunk, majd vártuk, hogy felszállhassunk az öreg, szebb időket is meglátott Ikarus 280-as buszra, ami komótos tempóban, de átvitt minket a Szusza Ferenc Stadionhoz. A buszozás közben jött a hír, hogy a múlt heti Felcsút elleni vereség után ismét vereségre áll a Videoton. Azonnal kaptunk a telefonunkhoz és tényleg! 2-1-re vezetett a kiesésre álló Diósgyőr azon MOL Vidi FC ellen, amely "kinőtte az NB I-et". Tovább nőhet az eddig is nyolc pontos előnye a Ferencvárosnak! Nem akartuk elhinni! Egymást kérdezgettük, hogy mi történhetett a fehérváriakkal? Mitől estek így össze? Talán válaszként ugyanazt kapjuk, amivel mi indokoltuk a tavalyi bírói ámokfutásokat és döntetlenek és vereségek sorát: "a Vidinek kell lennie a bajnoknak", vagyis most sokak szerint a Fradinak. Legyen így! Miközben egy másik jó hír is jött, hogy a Honvéd veri a Felcsútot. Ezekkel az információkkal érkeztünk meg "Mordorba", ahol a stadionhoz befordulva pár lila úgy akarta a fradistákat betámadni, hogy versenyt fut a busszal és így jut át a kordonon. Közben adott a busznak pár DNS-mintát (leköpte), majd feladta tervét.

Nagyon hideg volt Újpesten, szinte reszkettem, de nem a félelemtől. A beléptetéskor életem egyik legszigorúbb átmotozása következett, ahol még érvényes jeggyel sem akartak eredetileg beengedni, de szerencsére a Fradi Security munkatársai segítettek. Aztán a TCS-biztonsági szolgálat a hírnevének ellenére csak egyszer motozott meg, de az szinte felért egy szexuális zaklatással is. Csoda, hogy urológiai vizsgálatot nem végeztek el. Az elsők között érkeztünk a "Barbie-házba", még a büfében se kellett sorban állnunk, a WC-n is sorban állás nélkül el tudtuk intézni dolgainkat. Utána megjött a Tábor is, velük együtt nagyon sok olyan szurkoló, akinek nem jutott jegy. Hogy jutnak be? "HOPPÁ! Behalt a jegyleolvasó automata." Mindenki tódult befelé jeggyel, vagy nélküle. Tumultus a C lelátón. Egyre közelebb a kezdés, hangol a két tábor, újpesti oldalról pedig érkezik a gyűlölet irányunkba, ami persze nem marad válasz nélkül. Aztán megérkezik az NB I egyik legsportszerűtlenebb szpíkere, Kristin László, aki ahol tud ott rúg bele a Ferencvárosba, majd a mikrofonban buzdítja a szurkolókat Fradi-ellenes rigmusokra. Könyörgöm! Szaszát ezért megbüntették és eltiltották, csak azért mert beszólt a fehérváriaknak és a diósgyőrieknek. Ezt pedig engedi az MLSZ? Mi ez, ha nem kettős mérce? Nem a fradista mivoltom miatt tiltanám el a lilák bemondóját. Remélem az FTC vezetése sem hagyja szó nélkül!

Eljött a mérkőzés kezdete, bevonultak a csapatok, felemelkedtek az élőképek. Az újpestiek egy egyszerű, de annál inkább gyűlölettel teli élőképet húztak ki egy kisebb molinón, amin azt erőltették, hogy a Pokol legmélyebb bugyraiba követelnek minket, a halálunkat kívánva, míg zöld-fehér oldalon zöld és fehér LED-lámpával töltött lufik emelkedtek fel, három csillaggal együtt, amelyen hirdette a B-közép, hogy a csapat jelenleg a 30. bajnoki címért harcol.

Most nem beszólni szeretnék az újpestieknek, de szerintem, ha az ottani ultrák is szívükre teszik a kezüket elismerik, hogy tudnak sokkal, de sokkal jobbat is. Ilyen élőképet utoljára a futsal-derbire rakott össze az a törzsgárda, amely kijárt a teremfoci-meccsekre, mindenféle élőkép készítési tapasztalat nélkül, kezdőként. Ahhoz tudtam hasonlítani a lilák koreóját, amin azért valamelyest dobtak a zászlók és a görögtüzek. Azért a Fradi élőképe sem volt tökéletes. Az ultrák sajnos nem hoztak elég lufit, pl. nekem és Árpi haveromnak nem jutott, sokan pedig voltak annyira hülyék, hogy előre felfújták a lufit és közben cigiztek. Persze, hogy a forró hamutól kidurran a ballon! Bár tudom, a pia sokat segített ebben.

A gyászszünet után megkezdődött az összecsapás, amely nagyon elmaradt a régi idők nagy meccseinek iramától. Az első negyed óra a Fradié volt, amely alatt meg is szerezte a vezetést a csapat, miután Varga Rolandot üresen hagyták a lila védők, ő pedig köszönte a lehetőséget, felvágta a labdát a felső sarokba, hogy a kapus csak nézhesse a labdát a hálóban táncolni. Gyúltak a tüzek, megszűnt egy percre a külvilág, és már-már megszokottan üvöltöttük: "OTT VAN B@ZMEG!!!!!"
Innentől pedig nem tudtuk elhinni mit akar a csapat.

Teljesen magára húzta a Fradi az Újpestet, átadta a kezdeményezést, és beállt védekezni. Egy Fradi? Beáll védekezni? Azt hittem rosszul látok. Pedig abban a szent pillanatban még meg lehetett volna szórni a lilákat, visszaadni azt a 6-0-át nekik, ami életem legborzalmasabb futballélménye. (2. helyen a kecskeméti 0-4 az NB II-ben) Ehelyett próbálkozott az Újpest, de helyzetet nem tudott kialakítani. Kontrára pedig nem sok esély volt, hiszen ahogyan elveszítették a labdát a hazaiak, 5 játékos kapásból sprintelt vissza Usain Boltot megszégyenítve. De így is a Fradinak volt több helyzete, csak megint a befejezés, mint a tavalyi szezon során számtalanszor.
A szünetben egy rögtönzött Vastag Tamás koncert után (legalább nem playbackről nyomta) ugyanott folytatódott a meccs. Az Újpest próbálkozott, a Fradi pedig védekezett és kontrázott. Bár voltak veszélyes lehetőségei a liláknak, de nem sokat értek el belőle, míg a ferencvárosiak legnagyobb védelmi bakikat is kihasználatlanul hagyták. Bemutatkozott az új norvég-kenyai gyerek is, Tukmac Choi Nguen, akit én csak egyszerűen "Tökmagnak" hívok, így jobban rááll a számra. A srác nagyon gyors, talán még gyorsabb, mint Somalia, de nagyon sokszor hosszan tolja meg a labdát, elrontva a támadásokat. De a hazai védőket zavarba tudta hozni gyorsaságával. Aztán pedig a 92. percben a meccslabdát elszúrta, pedig rögtön legenda lehetett volna Budapest IX. kerületében. Helyette jött az ellentámadás és a frissen beállt Simon Krisztián.

Már ünnepelt a Tábor, és lehet, hogy fejekben a csapat is, erre a lila-fehérek 7-ese az utolsó másodpercben egalizált. Valahogy már éreztem, hogy ez lesz, amikor gyúltak a tüzek. Visszarémlett bennem ugyanaz, mikor még az NB II-ben Kecskeméten kezdtük énekelni, hogy a "Győzelem a Ferencvárosé" és erre az utolsó másodpercben egyenlítettek a Hírös-városiak. A lilák pedig úgy elkezdtek mutogatni felénk, mintha 21 év után bajnokságot nyertek volna. Mondjuk ellenkező esetben én is hasonlóan viselkedtem volna, de most örüljenek, hogy egy pontot szereztek, de ettől még mindig lányos színekbe burkolóznak továbbra is. :)
Közben néztem magam elé. "Ez nem lehet igaz!" Egész hazaúton csak ezt tudtam mondogatni. "Nem hiszem el b@... meg! A 93. percben..." Ha egy kicsit bátrabb a csapat és azt játssza, amit tud, itt most hatalmas ünnepléssel mennénk haza. De sebaj! Így is 9 pontos az előnyünk. Összejöhet az, hogy a 31. fordulóban a derbin biztosítsuk be a bajnoki címet, legnagyobb ellenlábasunk szeme láttára. Az nagyobbat szólna, mint nekik a 6-0! De még hosszú a bajnokság.

Már várjuk a jövő hetet, amikor megyünk Debrecenbe. Ott sem számítunk könnyű meccsre, de nincs mese, a bajnoki címhez mindenki ellen nyerni kell! Jó túrának ígérkezik, reméljük három ponttal és hatalmasabb előnnyel jövünk haza az Alföldről. Általában az a meccs is van olyan jó, mint egy Derbi, és a győzelem is van olyan édes, mint mikor Újpestről hozzuk el a 3 pontot. Kell az a harmadik csillag!