A fradisták között ismét fellángolt a jégkorong-láz, miután Fodor Szabolcs fiai alapszakasz-győztesként várták a középszakaszt, emellett hétközben a szlovák Extraligában szereplő DVTK-Jegesmedvék otthonában húzták le a rolót, behúzva a Magyar Kupa bronzérmét.
Szinte teltház volt a Pesterzsébeti Jégcsarnokban, már a kezdőbedobás előtt nagy volt a riadalom, mert a hírek szerint két alapkapusunk, Arany Gergely és Pleszkán József se vállalhatta a játékot (előbbi sérülés, utóbbi betegség miatt), így a 19 éves Maros Botond felléphetett az útra, amelyet korábban olyan kapusok köveztek ki, mint Szuper Levente, vagy Hetényi Zoltán. Emellett mezőnyben is rossz hírek érkeztek. Úgy néz ki, hogy Myles Fitzgerald számára, ahogyan ikertestvérének, Leonak, véget ért a szezon, valamint Anssi Rantanen, valamint Brett Switzer se tudja vállalni a játékot betegség miatt. Végül ketten ott voltak a bemelegítésnél: Arany Gergely csereként vállalta a játékot, míg Brett Switzer teljes erőbedobással készült az összecsapásra, de ott volt a félsz a drukkerekben Maros Botond miatt, hogy nem-e fogja túlizgulni a meccset? Soós László potyái után jogos volt az aggodalmam, de végül a 19 éves hálóőr rám cáfolt. Hihetetlen önbizalommal, és remek teljesítményt mutatott.
A meccs ünnepléssel kezdődött, a Fradi átvette az alapszakasz-győztesnek járó vándortrófeát, majd a világ legjobb kötöttfogású bírkózójának megválasztott, a budapesti vb-n aranyérmes Bácsi Péter és kisfia kimaxolták a cukiság faktort, mikor elvégezték az ünnepélyes kezdő-korongbedobást.
Az első harmadban jobb volt az Újpest, Maros pedig állta a sarat. Végül egy védelmi hiba után Nagy Nilan lövése által vezetést szereztek a lilák, amely lövést tán még Dominik Hasek se tudott volna hárítani. A helyzetek meg voltak a Ferencváros oldalán is ebben a játékrészben is, de a lila-fehérek nagyon jól uralták saját harmadukat, Duschek Dávid pedig útját állta a lövéseknek. A szünetben 0-1 állt az eredményjelzőn, majd a folytatásban egy érdekes kiállítás (megkésett ütközés, amelyből az ellenoldalnak is ki lehetett volna osztani egy párat) és az újpestiek Varga Arnold góljával növelték az előnyüket. Innentől magára kezdett találni a Fradi, de egyszerűen semmi nem akart összejönni Nagy Gergőéknek. Vagy Duschek hárított bravúrral, vagy a kapuvasról pattant le a lövés, vagy egyszerűen sikerült elütni a korong felett,de még olyan is előfordult, hogy saját játékosról pattant le a lövés.
A második szünetben az Újpest technikai vezetője bemutatta, hogy milyen sportszerű:
A záróharmadban is folytatódott a Fradi pechszériája, amit már a szurkolók se hittek el. Újabb levágódások, kapuvas, mellé szállt lövés, semmi se jött össze. Majd 10 perccel a végső dudaszó előtt egy levágódó lövést Rafaj Attila vágott a kapuba, majd Tóth Adrián lohasztotta le a fradisták számára közellenségé váló Baróti Zsolt mosolyát. Ekkor fölénybe került a Fradi, amit nem sikerült kihasználni, de az utolsó kettő percben Maros Botond bravúrjainak volt köszönhető, hogy hosszabbítás következett, hiszen a IV. kerületiek beköltöztek a Fradi harmadába. A végén egy kiállítást követően a hosszabbítást emberelőnyben kezdhette a Fradi, azonban ez kihasználatlanul maradt, de egy újabb levágódó korong után a játékot betegen vállaló Brett Switzer megszerezte a győzelmet és a két pontot a zöld-fehérek számára, végleg eltörölve a fradistákat folyamatosan hergelő sportszerűtlen újpesti stábtag aznapi jókedvét. A Fradi igazi meccshangulatban 3-2-re verte az Újpestet.
Külön ki akarom emelni Maros Botond játékát. Mint az elején írtam, rálépett arra az útra, amit két már-már honi hoki-legenda kikövezett neki. Elképesztően védett. A gólokról nem tehetett, mert akár az NHL, vagy a KHL legjobb kapusa is állhatott volna ott, azokat a lövéseket ők is benyelték volna. Hihetetlen bravúrokat mutatott be, és már-már felnőtt arra a szintre, mint a kispadon ülő, képességeit a válogatottban is bemutató váltótársa. Bevallom féltem a meccs előtt. Első meccs, rögtön egy derbi, hogyan fog teljesíteni? Bennem volt az is, hogy a lilák így lazán fognak nyerni. De ő rám cáfolt. 19 évesen olyan védéseket mutatott be, hogy csak ámultam! Ebből a gyerekből nagy kapus lesz! Itt a következő Vay Ádám, vagy Szuper Levente? Róla még sokat fogunk hallani!
Már elhagytam a helyszínt a mérkőzést követően, mikor újabb esemény történt. Én már csak otthon kaptam tájékoztatást arról, hogy az Újpest huligánjai hírnevükhöz méltóan 30-40 fővel a meccs végén családokat, gyerekeket, feleségeket támadtak be. Beszámolók szerint a rendőrség gyorsan uralta a helyzetet. Én nem vagyok huligán, nem vagyok verekedő. Azt gondolom, hogy mindkét oldalról az az igazi, ha az ütőlegények, a másik csapat ütőlegényeivel rendezik le a nézeteltéréseket. De hogy a meccsre nem megy el, de környékre elnéz, hogy gyerekeket, nem huligán családapákat támadjon be, az már cigány szokás. Ezen drukkerek ilyen akció után megérdemelnék azt, ha idén a pályán csak azt látnák, hogy a legnagyobb rivális diadalt arat felettük a pályán! (emellett elnézést kérek minden jó érzésű, normális Újpest-drukkertől ezen sorokért!)
Ezeket a sorokat Marci haverom meccs közbeni mondatával zárnám, ami ezen történések után az est mottója lett:
"Amikor az Újpest-szurkolók azt skandálják, hogy "Csürhe, csürhe!", akkor nem szidnak senkit, csak egyszerűen bemutatkoznak."
A végeredmény:
Ferencváros-Újpest 3-2 (0-1, 0-1, 2-0, 1-0)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése