Dzsembori-hangulat a Bundesligában

Már hosszú ideje tervezgettük ezt az április végi hosszú hétvégét Berlinbe, amely során kilátogattunk életünk első topligás meccsére. Bár messze nem volt teltház az Olympiastadionban, de így is különleges volt számunkra a Hertha-Augsburg összecsapás, főleg, hogy a szemünk előtt debütált a Bundesligában ifj. Dárdai Pál.

Nem véletlenül terveztük ezt a hosszú hétvégét, hiszen nem akartunk a tömegközlekedés miatt lemaradni a meccsről, mint korábban Prágában, ahol a vasárnapra kiírt Slavia-Dukla meccset két héttel a kezdősípszó előtt pakolták át péntekre, miközben nekünk már időpontra megvolt a vonatjegyünk és persze nem váltották vissza. Biztosra mentünk, és szombaton 15:30-kor ott voltunk a lelátón.

Németországi tartózkodásunk során megvettük a WelcomeCard-ot, amellyel használhattuk a tömegközlekedést, olcsóbban (vagy a Múzeumszigeten ingyek) tekinthettünk meg kiállításokat, de még a Hertha is elfogadja kedvezménykuponként. A találkozót megelőző napon megvettük a belépőket a főpályaudvaron található hivatalos boltban, ahol 25% kedvezményt kaptunk a belépőkre, amelyek az oldallelátó szélére, az emeletre szóltak. (mondjuk így is "csak" 24,75 €-ba került a jegy)

Másnap a belvárosból próbáltunk eljutni a 2006-ban vb-, 2015-ben BL-döntő helyszínéül szolgáló Olympiastadionba. Két eljutási lehetőség van oda. Vagy az U2-es metró, vagy az S5-ös HÉV. Mi előbbit választottuk, a kék-fehér drukkerek már folyamatosan szivárogtak fel a járatra. (arra azért oda kell figyelni, mert minden második járat megy csak el a stadionhoz, kivéve meccsnapon másfél órával a kezdősípszó előtt). Már előző nap a Fan Shopban tájékoztattak minket, hogy a hátizsákokat, ha tehetjük hagyjuk otthon, mivel nem engedik be a létesítmény területére.

A beléptetés előtt erre egy külön tábla figyelmezteti a szurkolókat, ugyanis az elmúlt évek terrorfenyegetettségei miatt szigorú beléptetést eszközölnek a Herthánál is. (köszönjük, frau Merkel!) Bő egy órával már bejutottunk a stadion területére, ahol a jó időben majális hangulat uralkodott. Ugrálóvárak, FIFA 18-bajnokság hot dogos, kolbászos standok és persze az üdítős bódék, ahol akár 1 literes korsóba is kaphattál folyékony kenyeret. A hot dog is sokkal olcsóbb és bőségesebb volt, mint mondjuk Közép-Európa legmodernebb stadionjában (tudjuk melyikről van szó) árult, itt tényleg megpróbálták kiszolgálni a szurkolókat. Külön standot kaptak a Hertha ultrái, ahol különböző szurkolói árut lehetett kapni a sáltól kezdve a pólókon át, egészen a matricákig. (mondjuk utóbbiból nem éppen a legjobban kinézőket kaphatták a drukkerek). Ha meg még nem akartál felmenni a lelátóra, kifeküdhettél a fűbe, napozhattál, esetleg focizhattál és szürcsölhetted a sörödet a kezdősípszó előtt. Igazi dzsembori hangulat uralkodott a találkozót megelőzően az Olympiastadion környékén. Sőt! Még a beléptetés előtt a parkolóban grillező szurkolókat is láthatott az odatévedő, mint mondjuk Amerikában egy jó NFL, vagy baseball meccs előtt!

De mi még olyat is láttunk, amely az MLSZ szerint arrafelé nem szokás. A vendégszektorban elhelyezkedő augsburgi ultrák egy kisebb pirotechnikai bemutatót tartottak a lelátón, amely mondjuk füttykoncertet alakított ki hazai oldalon, de nekünk elnyerte a tetszésünket. "NYUGATON MÁR MEGOLDOTTÁK!!!"

Meccs közben is próbálta a klub kiszolgálni a szurkolókat, árulták a jégkrémet, jöttek az árusok sörcsapolóval a hátukon, így még büfébe se kellett lemenni meccs közben, házhoz jött a kaja-pia.

Féltünk tőle, hogy egy unalmas gól nélküli meccs lesz, de a helyzetek megvoltak. Az elején a Hertha előtt is adódtak lehetőségek, de a vezetést mégis a vendég Augsburg szerezte meg Michael Gregoritsch felpattanó lövése után, amelyet követően Rune Jarstein hiába kapálózott, nem tudta kiütni a labdát, amely a hosszú alsóba zuhant. Ezután teljesen megzavarodott a Hertha, nem találta az ellenszerét a bajorországi sváb csapatnak, amely a második félidő elején Sergio Cordóva találatával megduplázta előnyét. A hazaiaknak csak egy örömködésre jutotta, mikor a műsorközlő bemondta, hogy vereségre áll a kiesés ellen küzdő (azóta már az élvonaltól búcsúzó) Hamburg, hatalmas örömujjongásba kezdtek, ahogyan arra is, amikor a Schalke vereségre állt.

A 71. percben történelmi pillanatnak lehettünk a szemtanúi, ugyanis egy 17 éves magyar fiú (még akkor is, ha a német válogatottban szeretne játszani) bemutatkozhatott a Bundesligában. Dárdai Pál beküldte a pályára fiát, Palkót Salomon Kalou helyére. A srác egy kis színt vitt a berliniek játékába, de a csapat teljesítménye koránt sem volt meggyőző, aztán a lefújás előtt bő öt perccel a semmiből büntetőhöz jutott a Hertha. Vedad Ibisevic gólra is váltotta a lehetőséget, amely után a 87. percben Davie Selke használt ki egy orbitális védelmi hibát. A semmiből hozta vissza a meccset a Hertha. És, ha a 90. percben Marcel Heller nem állítja meg piros lapot érően a gyorsvonatként kiugró Dárdai Palkót, akkor talán a fővárosiak még a három pontot is itthon tarthatták volna. A hosszabbításban emiatt csak a hazaiaknak volt lehetőségük, de az emberelőnyt nem tudták gólra váltani.

A lefújást követően megkezdődött a szegény magyar ember szórakozása a nyugati stadionokban, a pohárvadászat, ugyanis a standoknál visszaváltják a poharakat 1 €-ért. Bár nem csak a "hülye magyarok", hanem a németek is csinálják ezt, főleg a gyerekek zsebpénzszerzési akcióként, így már amikor a 70. percben a drukkerek nagy része hazament, visszaváltotta a poharakat, így nekünk kevés maradt. Nagy volt a Hertha-öröm, az egyik engem még a magyar válogatott mezem miatt Augsburg-drukkernek nézett és röhögve kérdezte tőlem, hogy "hosszú lesz az út hazafelé Augsburgba?" Azért angolul feleltem neki, hogy nem vagyok augsburgi, magyar vagyok.
"Kérlek, ez egy magyar válogatott mez, ez itt egy Hertha-sál, szerinted milyen augsburgi vagyok?" Utána nem győzött bocsánatot kérni tőlem. A meccs végén a stadion kijáratánál még skót dudások szórakoztatták a hazautazókat, majd mindenki metróra szállt és örömittasan elindult hazafelé. A Hertha semmiből visszahozva a meccset, azért csak itthon tartott egy pontot, a berlini kirándulásunk pedig még nem ért véget.