Ez volt 2017

Ez az év eléggé mozgalmas volt számomra és az oldal számára is. Ugyanis új lehetőségek nyíltak meg előttem, új munkahely, új események. Annyi biztos, hogy nem unatkoztam, a szerkesztőségünk sok helyre el tudott jutni.

Hol is tudnám kezdeni, hiszen januárban új munkahelyen kezdtem, amelyben egy hónapig párhuzamosan még végeztem a sportújságírást. De a kőkemény munka hátránya, hogy nagyon kevés időm jutott az oldal szerkesztésére, pedig idén lett volna bőven, mit írni.

A január és a február a jégkorongról szólt. Egy teltházas Fradi-Újpest jégkorong-mérkőzés a Tüskecsarnokban, majd a felejthetetlen Diósgyőr elleni rájátszás táblás ház előtt. A bajnok csak hetedik mérkőzés után tudta kiverni a szerényebb képességű zöld-fehéreket a MOL Liga negyeddöntőjében, de egy emlékezetes párharccal ajándékozott meg bennünket a két csapat.

Eltöltöttünk egy hétvégét Prágában, ahol három bajnoki mérkőzést is megtekintettünk. Először érkezésünk után rögtön megtekintettük a harmadik vonalból a Slavoj Vysehrad-Kopatná Benatky találkozót, ahol öt fős brigádunk magyar szurkolással belehajszolta a fővárosi kiscsapatot a győzelembe, amely után a hazaiak játékosai nagy meglepődésünkre odajöttek hozzánk megköszönni a szurkolást. Nem is lehettünk volna jobban meglepődve. Sőt! A Vysehrad hivatalos oldalán is közöltek rólunk egy fotót.

Másnap reggel matiné mérkőzésre voltunk hivatalosak. A Viktoria Zizkov a Varnsdorf csapatát fogadta és egy korai góllal megnyerte a mérkőzést. A 10 perces késésünk pont elég volt ahhoz, hogy ne lássuk a találatot. Bár a meccsre nem volt akkreditációnk, de a második félidőre beszöktünk a sajtópáholyba, ahol senki nem szólt ránk, hogy mit keresünk ott.
Majd egy finom ebéd az U Flekuban és irány Vrsovice, ahol a kisebbik prágai derbit tekintettük meg a Bohemians és a Dukla között. Ismét lemaradtunk egy gólról, hiszen még a helyünkre botorkáltunk vissza, mikor 20 másodperc után vezetéshez jutottak a hazai zöld-fehérek. De itt láttunk még kettőt, hiszen a katonák fordítottak és 2-1-re megnyerték a mérkőzést.

Az április a húsvéti havazásról és a mostoha körülmények között megrendezett női Magyar Kupa-döntőről marad emlékezetes. A Fradi lemosta a pályáról a Győri ETO-t, 6-0-ra megverve a Rába-parti alakulatot.

Május eléggé mozgalmasan alakult a számunkra. Először Zágrábba látogattunk el, ahol megtekintettük az U17-es válogatott skótok elleni Eb-csoportmeccsét, ahol nagy küzdelemben csupán 1-1-es döntetlent értek el Szélesi Zoltán fiai. Terveinkben szerepelt még a Lokomotiva Zagreb-Rijeka mérkőzés megtekintése, azonban az sajnos elmaradt.

Egy hétre rá újabb túra, ezúttal a Csallóköz szívébe Dunaszerdahelyre. A régi stadionban egy Ferencváros elleni edzőmérkőzésen már megfordultam, ahol a helyi drukkerekkel közösen remek hangulatot teremtettünk. A hangulat most is megvolt, a szerdahelyiek azonban 2-2-re végeztek a Zólyombrézó ellen.
A hónap utolsó napjára pedig a Magyar Kupa-döntő maradt. A Groupama Arénában csapott össze a szárnyaló Vasas és a gyengélkedő Ferencváros. Az 1-1-es rendesjátékidő után büntetőpárbajban nyertek a zöld-fehérek, akik a 90. percben súlyos fejsérülést szenvedő Lovrencsics Gergőért is küzdöttek. Az utolsó büntetőt a mérkőzést követően visszavonuló Vladan Cukic helyezte a kapuba. A Fradi 23. alkalommal hódította el a kupát.

Június elején még egy NB III-as összecsapás is belefért a repertoárba, a Pénzügyőr-PMFC meccsen egy gyönyörű gólt is láthattunk.

A nyár viszont arról szólt, hogy újabb angol csapatok iratkoztak fel a Zoli-átok listájára. Ugyanis eddig csak a Sheffield United tudott győzelmet aratni jelenlétemben. A Millwall, Ipswich Town és az Arsenal mellé újabb két csapat sorakozott fel. Először az ETO által legyőzött Barnsley, amely Telkiben egy zárt kapus összecsapáson szenvedett 1-0-s vereséget. Hála az ETO FC Győr

kommunikációs osztályának akkreditációt kaptunk az összecsapásra, így mondhatni civilként mi lehettünk azok, akik a helyszínen tekinthették meg a találkozót. Igazi harcias angol focit láthattunk a vörös mezesektől, akiknek nem sikerült a kapuba találni, így kifogott rajtuk a Zoli-átok. Augusztusban Szkopjében pedig kinéztünk az első nagy nemzetközi kupadöntőnkre, az UEFA Szuper Kupára, ahol a BL-győztes Real Madrid és az Európa Liga-bajnoka a Manchester United csapott össze. A meccsen megérdemelten győzött a spanyol királyi gárda, így a Vörös Ördögökön kifogott a Zoli-átok, ők is felkerültek a listára.

Még mielőtt elmentünk volna Macedóniába a Fradi nemzetközi menetelését is megtekintettük. A Jelgava elleni keserves továbbjutást és a Midtjylland elleni álom félidőt, ahol Julian Koch hülyesége és Sandro Schärli játékvezető elég szigorú ítélete vetett véget az álomnak. A Fradi a második fordulóban kiesett, követve a Vasast és a Honvédot. Szerencsére a Videoton eljutott a Playoffig, amely felé vezető úton kiverte a francia Bordeaux-t is, de a Partizan már eléggé nagy falat volt Marko Nikolic legénységének. Ismét magyar csapat nélkül maradunk a főtáblán.

Emellett Macedóniában kilátogattunk egy albánok közötti barátságos mérkőzésre a macedón élvonalbeli FC Shkupi fogadta a koszovói FC Prishtinát. A meccs 2-1-es vendégsikert hozott, láthattunk még egy nagy gólt és megtapasztalhattuk a balkáni vendégszeretetet, amelyen mi is meglepődtünk. Turistaként ingyen szotyi, ingyen üdítő, hogy a szállásadónk körberajongásáról ne is beszéljünk. Az az egy hét emlékezetes marad.

Az ősz a túráké volt. Szeptemberben nem jutottunk jegyhez a válogatott meccsekre a macedóniai nyaralás miatt, így a portugálok elleni összecsapást egy Deák téri vendéglátóegységben tekintettük meg. Ilyenkor tettük fel a kérdést, hogy bár vereséget szenvedtünk, miért nem lehetett így játszani Feröer, vagy épp Andorra ellen (akiktől fájdalmas emlék az 1-0-s vereség)?

A Fradi-Vasas után brigádunk összeállt az új túrákra. A felcsúti 1-1 után dühöngtünk a hazaiban, ahol olyan meglepetésben volt részünk, hogy tényleg vannak olyan bolondok, akik fanatikusan szurkolnak a Puskás Akadémiának. (Bocs, kispesti barátaim: Felcsútnak!) De így is a hazaiban - bár a rendezők szerették volna elkerülni - több, mint 2/3 szurkoló fradista volt. Bognár játékvezető a kamutizenegyesével pedig alaposan belerondított a jókedvünkbe. A zöldek pedig lehettek olyan bátrak, hogy a hazai szektorokban szidhatták habzó szájjal a sporit.
Éppen hazafelé elevenítettük fel a régi túrák hangulatát, tomboltak a 90-es évekbeli slágerek a kocsiban, hallgattuk a Fluo nagy sikerű dalát a "Szexi tanár nénit", amire másnap jött a hír: megszületett a megegyezés. Igaz, a derbire még nem jöttek vissza a fanatikusok, így ők még TV-n

nézték, hogy Böde fejesével megverte a Fradi a lilákat. De a Debrecen ellen már jöhetett az ereszd el a hajamat. Jó mélyen beleszippantottunk a füstbombák három és fél éve nem érzett illatába! Mindenhol szurkolók, a Könyves Kálmán körúton akadozik a forgalom, 20 ezer néző előtt fogadta a Ferencváros a hajdúságiakat. Hihetetlen volt, remek hangulat, csak az a hajcihő ne lett volna a félidőben. Sokat gondolkodtam, kik lehetnek a hibásak. Hibázott a beléptetést végző biztonsági személyzet, aki nem motozta át alaposan azt a szurkolót (bonyhát), aki kést csempészett be a stadionba. Hibázott az a szurkoló (bonyha, direkt kis betűvel), aki leszúrt két drukkert. Hibázott a biztonsági szolgálat, amely csak nézte az akciót. És elsősorban azok a hülyék hibáztak, akik nem tudták félretenni az érzelmüket és ötvenen betámadtak egy hülyegyereket cigány módjára. Ki merem mondani. Cigány módra. Ezek az emberek mind hibásak azért, mert nem a remek hangulat, nem a teltház, nem a pályán aratott 2-1-es győzelem szerepelt a címlapokon, hanem a balhé. Én azt mondom, jogosan érdemelték meg a büntetésüket. Aki ilyet művel, annak tényleg nincs helye a stadionokban. Én nem tudok kiállni mellettük. Ha tiltakozom valami miatt, az az, hogy a késelő szurkoló viszont ártatlannak van kimosdatva, pedig a nyilvános felvételek alapján balhézni készült a stadionba. Az ilyen főképp rohadhatna a sitten, hogy ilyen nyíltan kimondjam. De ez nem menti fel azt az ötven barmot akik rátámadtak a lelátók alatt.

Erről kellett volna szólnia mindennek!

A Fradi-Debrecen meccs után még várt ránk egy vízilabda Szuperkupa, egy jó kis Szolnok-Fradi. Parázs meccset láthattunk, amely végén a büntetők döntöttek. Ez a Tisza-partiak sikeréről döntött, pedig a meccsen remek hangulat uralkodott.

A Debrecen elleni meccsen történtek után, miután több, az attrocitásban részt vevő szurkolót letartóztattak, a Paks és a Haladás elleni meccsen elkezdtek tiltakozni az ultrák, hogy a társaik börtönben vannak. Az rendben, hogy vegzálták őket Pakson az elbeszélések szerint (az tény, hogy nem épp európai beléptetés volt a "falusi pályán", amely mellett még lovaskocsik is elhúztak. A rendőrök pedig minden szurkolóra úgy tekintettek, mint az apagyilkos kasszafúróra.

Mintha a fradisták balhézni szeretnének a paksiakkal, akikkel nem ápolnak rossz viszonyt. Sajnos ez egy rendőr és egy biztonsági őr agyáig nem jut el, előítéletekkel rendelkeznek. Vagyis ők gyűlölködnek, nem valóak magyar futballpályák közelébe! Ugye, kedves MLSZ?!

Aztán a Haladás ellen egy évzáró túra, amelyen csúnyán kikaptunk lélektelen játékot bemutatva. A nap szombathelyi hőse a 17 éves Kiss Tamás volt. Ilyenkor merül fel a kérdés egy fradistában, hogy mi van a mi tehetségeinkkel? Van egy utánpótlásunk, miért nincsen felkészülve mentálisan, vagy fizikálisan az NB I-re egy Popov Patrik, Kundrák Norbert, Csernik Kornél, esetleg egy U17-es Eb-n sziporkázó Csonka András? A Fradi kiváló kommunikációs csapata erre csak annyit felelne, nézzék a fradi.hu-t, vagy pedig Thomas Dolltól jönne a szokásos

"Jaaaa, natürlich!" terelve a témát, mert a IX. kerületben, minden szép és jó, aki pedig mást lát az vak, aki mást állít, az hazudik. Rendben, Csonka és Csernik nem épp a jó arcát mutatta a Videoton elleni augusztusi rangadón, de miért nincsenek felkészülve erre, miközben edzőmeccseken jól szerepeltek? Na mindegy.


Novemberben még rendeztek egy Magyarország-Svédország U21-es Eb-selejtező mérkőzést. Az előjelek alapján arra vártam, hogy nagyon csúnya vereség lesz a vége, több svéd is volt volt a Szusza Ferenc Stadion lelátóján, mint magyar. Épp egyik haverom érdeklődött nálam telefonon, hogy hogy áll a mérkőzés, miközben beleordítottam a "kagylóba", hogy GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL!!!!! Megszereztük a vezetést, majd rögtön lőttünk egy másodikat is. Ez lehetett volna a mi napunk, csak Michael Boris inkább visszaállította a srácokat és 2-2-es döntetlen lett a vége. Felemás érzésekkel távoztam a stadionból. Vereséget vártam, mégis karnyújtásnyira volt a győzelem. Nem voltam elégedett az X-szel. De a két évvel ezelőtti győztes ellen pontot szerezni nem kis dolog. De mégis egy keserédes pont volt ez. De így is szép volt, fiúk!

A december elsősorban a jégkorongról szólt. Miután a MAC-ot megverte a Fradi zuhanórepülésbe kezdett. Csúnyábbnál csúnyább vereségek, de még az elején megszerveztük a kirándulást Bécsbe, ahol a Vienna Capitals II ellen játszott Greg Lindqvist gárdája. Mi ezt egy kicsit megfűszereztük egy pölteni kitérővel, ahol a Rapid Wien vendégeskedett a sereghajtó St. Pölten otthonában. A jegyeket már előre megvettük, mert nem tudtuk, hogy mire számíthatunk, de közel se volt teltház.

Negyedórával a kezdősípszó előtt értünk az NV Arenához, ahol meglátogattuk a Fan Shopot, majd gyorsan be is értünk a lelátóra. Bár először figyelmeztettek, hogy jobb, ha eldugom a Rapid-sálamat és a Fradi-mezemet, csak zöld-fehérekkel voltunk körbevéve. A hazai oldalon is rengeteg volt a bécsi szurkoló, talán a lelátó 2/3-át ők töltötték meg. A motozás szigorúbb volt, mint tavaly a Rapidnál, de így is gyorsan beértünk. Kezdősípszóra már megvolt az Arena Kártyánk és elfogyasztottunk egy rántotthúsos szendvicset is. Közel 30 percig csak küzdöttek a felek, majd egy sprint után megszerezte a vezetést a Rapid, amit a félidő végéig egy büntetőből megnöveltek. A második félidő elején tovább nőtt a bécsiek előnye, majd egy kihagyott tizenegyest követően a hazaiak emberhátrányba kerültek. Ezt újabb két góllal büntették a zöld-fehérek, a végeredmény 5-0-s vendégsiker lett.

Másnap Bécsben tettük tiszteletünket. Ezúttal viszont az osztrák főváros csapata ellen szurkoltunk. Bár ingyenes volt a Vienna Capitals II-Ferencváros Erste Liga-meccs, de becsületkassza volt. Én adtam 2 €-t számukra, majd a karszalag kézhez vétele után elfoglaltam a helyemet a lelátón, a vendégszurkolók között. Sajnos nem úgy alakult a meccs, ahogy szerettük volna. Egy elég szerencsés góllal vezetést szereztek a hazaiak, de ezt egy késleltetett kiállítás során sikerült kiegyenlíteni.

A harmadik harmad elején viszont egy elég érdekes bírói döntésnek köszönhetően kettős előnybe került a Vienna, amit ki is használt. A zöld-fehéreknek nem volt már válaszuk, naggyá tették a Capitals kapusát. Ezzel első rendes játékidős győzelmét aratta a sereghajtó, kár, hogy a Fradi ellen. Ha valami pozitívumot el tudok mondani, az az, hogy finom volt a Capitals-burger a szünetben és remek hangulatot teremtettünk a csarnokban.

Tömören ez volt az idei évünk, de bízunk benne, hogy 2018 még sok jót tartogat a számunkra. Terveink szerint megnézzük Dárdai Paliékat, emellett egy belgrádi derbi is a tarsolyunkban van, de ezek még csak tervek. Még sok minden történhet. Boldog Új Évet Kívánunk mindenkinek!