Az első nemzetközi kupadöntő

Eljött ez a nap is. Nagyon sok szervezés, hatalmas várakozás, idegeskedést követően kinéztünk életünk első nemzetközi kupadöntőjére, a Szkopjében megrendezett UEFA Szuper Kupa-döntőre, amelyen a BL-győztes Real Madrid, az Európa Ligában diadalmaskodó Manchester United ellen lépett pályára. Sok idegeskedés, sálbehúzás, hülye szekusok, ilyen egy európai kupadöntő az UEFA rendezésében.

Mikor kiderült, hogy egy hozzánk közeli, balkáni országban kerül megrendezésre az UEFA Szuper Kupa-döntője egyből nagy szervezkedésbe kezdtünk. Már az év elején megvásároltuk

repülőjegyeinket, lefoglaltuk szállásunkat (egymás után többet, mert a csapatok kiléte után több visszamondta Euróra és Fontra éhesen) és vártuk a Bajnokok Ligája, illetve az Európa Liga döntőjét, hogy mely győzteseket láthatjuk a macedón fővárosban. Végül a sors úgy hozta, hogy két, általam nem igazán kedvelt csapat, a Real Madrid és a Manchester United fogja vívni az összecsapást. Két indokból nem örültem. Az elsőt már fent leírtam, a második pedig az volt, hogy erre úgy fogják vinni a jegyeket, mint a cukrot. Hatan pályáztunk az UEFA jegyeladó honlapján (amely már a 2016-os Eb alatt is nagy izgalmakat hozott a magyar drukkereknek), és csak kettőnket sorsolták ki, engem és szerkesztőtársamat. Így vágtunk neki egy hetes macedóniai kirándulásunknak, amely alatt strandoltunk egyet az Ohridi-tónál és bejártuk keresztül-kasul Szkopjét, emellett kilátogattunk a helyi albán csapat, az FC Shkupi felkészülési mérkőzésére. Szerencsére (még ha háromszoros áron is) mindenki jegyhez jutott, de még nem nyugodtunk le, mivel névre szóló jegyek voltak és nem tudtuk, hogy a macedón rendezők mennyire lesznek engedékenyebbek, esetleg hasonlók, vagy szigorúbbak, mint francia kollégáik. Emellett néhány nappal a meccs előtt a macedón parlament hozott egy törvényt a jegyüzérek visszafolytására, amelyben pénzbüntetés sújtja az eladó mellett a vevőt is. Szerencsére ezt megúsztuk, de térjünk rá a szkopjei eseményekre.

Már egy héttel a mérkőzést megelőzően a város tele volt az eseményt hirdető plakátokkal, zászlókkal, figyelmünket nem tudtuk eltéríteni a mérkőzésről. Az öreg bazárban sétálva mindenhol felkészültek a drukkerek fogadására, nem is mertünk beülni azon éttermekbe, ahol kint voltak a klubok zászlajai, félve a lehúzásról. Egy nappal a találkozó előtt pedig megérkeztek az angolok és az összes hívük. Amerre csak néztünk, dőlt a sör össze-vissza, egyik pubban arra lettünk figyelmesek, ahogy a MU-fanatikusok annak szurkolnak, hogy egy 12-14 éves gyerek (nem lehetett több) egy húzásra vedeljen be egy üveg sört. Emellett többen már a piától se láttak. Volt egy, aki még belém is akart kötni, mert zöldben voltam, így biztos Celtic-drukker, vagy ír vagyok. (nem nyert!)

A városban még összefutottunk Athletic Bilbao drukkerekkel is, akik direkt azért jöttek, hogy a Real Madrid vereségéért szorítsanak és arról beszéltek nekünk, hogy mennyire utálják a királyi gárdát. Tiszteletből elénekeltük nekik azt a dalt, amit a fradisták énekelnek az Újpest Bilbaóban lejátszott meccse kapcsán. ("De a Dózsa elment Bilbaóba!...")
A Makedonija téren kialakított Fan Zone-ban már ment a buli ezerrel fogytak a méregdrága sörök (persze, hogy Heineken) és kólák (az UEFA szponzor Pepsi által). Emellett futball ügyességi játékok is voltak meg lehetett játszani egymás ellen egy felfújt, műfüves focipályán is. Mi sajnos a nagy tömeg miatt ebből kimaradtunk, így a három UEFA klubtrófeával való fotózkodásból is, hiszen kiállították a BL, EL és a Szuperkupa serleget is, szigorú őrizet mellett. Közben több ponton is forgattak TV-csatornák, mi is nyilatkoztunk az Anadolu Agency-nek az eseménnyel kapcsolatban. Itt hangolt a Real Madrid törzsszurkolói gárdája (ultráknak nem merném nevezni őket, inkább Mókus Őrsnek), akikkel a klub hivatalos tv-je csinált interjút.

Amíg kollégámmal elindultunk a stadionhoz felmérni a terepet, addig a többiek még kiszórakozták magukat a FanZone környékén és megvették egy taxisofőrtől a túlárazott jegyeiket.
A beléptetés elég lassan zajlott. Egy részen még át is küldtek minket egy nagyobb

kerülőre a Vardar túlsó partjára, hogy onnan közelítsük meg az észak-nyugati bejáratot, ahová a jegyünk szólt. Visszatérve a folyó déli oldalára jött az első ellenőrző pont, ahol a jegyeinken nem nézték meg a nevet, azonban rövid motozás volt. Harmadik csapat sálját nem lehetett bevinni a meccsre, így kollégám Honvéd-ereklyéjét azonnal elvették és behajították egy kukába (meg a tetves k...a édesanyátok!). Emellett a cigiket is elvették, azt szerencsére gondosan elrejtettük öngyújtóstól. Motozás? Ráütöttek a zsebemre és mehettünk tovább. Először megnéztük az UEFA hivatalos Fan Shopját, ahonnan apám szavaival élve seggel fordultunk ki. Olyan árakat szabott meg az európai szövetség, hogy abba még a nyugati ember is beleborzong: 1200-1500 Dénár volt egy sál (25-30 €-ban megszabva), ahogy a pólók is. (a végén csak beadtam a derekam egy emléksálba meccs után) Jött a második beléptetés kordonokon át hihetetlenül lassan, a macedón rendőrök által, de igazoltatás itt se volt. A belépősáv szűkítésében van mit tanulnia a TCS-brigádnak a macedón sünöktől. És ez egy európai kupadöntő... Grat, UEFA! Vagy mondjam azt, hogy "Ovo je Balkan", vagyis ez itt a Balkán? Szerencsére nekem nem kellett kiürítenem az apróimat, mint más szurkolótársamnak, amit az észak-nyugati

kapunál össze is gyűjtöttek a szekusok és elrakták maguknak. Reméljük gyógyszerre költötték! Majd jött végre a belépés a stadionba, az utolsó motozással. Itt tőlem is elvették a Fradi-sálamat, de legalább ezt megőrizték a kerítésre tekerve, de a mezemet is leakarta vetetni az idióta szekus, mert nem Real-, vagy Manchester póló. Ekkor már agresszívan válaszoltam neki, hogy ezt felejtse el. A biztonsági őr nem akart tágítani a szándékától, de szerencsémre jött egy rendőr a segítségemre helyre rakva a szekust, hogy a mez az OK, de a sál az nem. Az egész tetves UEFA elmehet a francba a hülye szabályaival!

Legalább bent voltunk, de nagyon kiszáradtunk a hosszú beléptetési procedúra során. Mivel a balkáni csapvíz enyhén szólva is fosató, ezért nem mertem a mosdóban inni, így a méreg drága büféből kellett vennem 200 Dénárért ásványvizet (1000 Ft.). Ezzel az Európai Labdarúgó-szövetség azt is bebizonyítja, hogy a szurkolók nem mások, csak pénzbányák, akiket ki kell üríteni. Legalább bent voltam. Az én jegyem a kakasülőre szólt, haverom szerencsére lejjebb kapott helyet. Végül, hogy ne egyedül nézzük a meccset, összehoztunk egy helycserét, a mellettem ülő macedón srác és kollégám között,

aki feljött szintén a tetőre, ahonnan jól beláttuk az egész pályát. Közben egy spanyol- és egy angol szpíker próbálta szórakoztatni anyanyelvükön a drukkereket, köztük interjúkat is csinálva velük. Amikor az egyikre sor került, a másik hatalmas fütyülésben tört ki. Ezt követően bejöttek a csapatok melegíteni. Először a Real, utána pedig a MU. Ahogy aztán bevonultak a csapatok az öltözőbe, jöhetett a megnyitó ünnepség, amiben egy helyi csoport macedón néptáncokat adott elő, majd egy helyi siketiskola diákjaival (akik jelnyelven) mutatták be a Coldplay számát, a Sky Full of Stars-t, amely az egész eseménynek egy jelmondata volt, hirdetve szerte a városban, így nem lepődtünk meg, hogy előadták. (valahogy még vártam is)

A műsort követően felcsendült a Szuperkupa új himnusza, amely a 2008-as Eb hivatalos szignálja is volt. (Rollo Armstrong - Jingle) Bejöttek a csapatok: Sergio Ramos kezében a BL-, Antonio Valencia karjaiban pedig az EL-trófea, igazolva, hogy itt nem lehet csak úgy pályára lépni. Meglepően a Real Madrid becenevével ellentétben nem a szokásos fehérben (blancóban), hanem feketében lépett pályára, míg a Manchester United mondhatni szokásos szerelésében, vörös mez, fehér nadrágban lépett pályára.
A mérkőzésre nem vártunk nagy iramot, hiszen aznap Szkopjében eléggé fülledt 40 fokos meleg volt, de azért a sztárcsapatok minden eshetőségre fel vannak készülve. A meccs elején a vörös ördögök voltak aktívabbak, de Paul Pogba és Romelu Lukaku eléggé idény eleji formában voltak, előbbi még túlságosan is

önzően játszott, ez meg is bosszulta magát, mikor egy eléggé lesgyanús helyzetből Casemiro szerezte meg a vezetést a Realnak. Innentől mintha nem is lett volna pályán egy ideig az MU. Csak a Realról szólt minden, az angolok pedig csupán bénáztak. A második félidő elején az egész meccsen parádézó (a mérkőzés legjobbjának is megválasztott) Isco kényszerítőzött Gareth Bale-lel és vágta be a másodikat David De Gea hálójába. Eközben pedig Lukaku kihagyott egy újabb ordító ziccert, szinte üres kapura. A félidőben beállt Marcus Rashford egy kis színt hozott a United játékába (nem rossz értelemben :) ), és egy lövése utáni kipattanót passzolt a sokat hibázó belga csatár, Lukaku vágott a hálóba a vert helyzetben lévő Keylor Navas mellett. 2-1. Még Marouane Fellaini beállása hozott volna egy kis színt a vörösökhöz, de sokat ő se segített. A végén azért Zinedine Zidane behozta Cristiano Ronaldót is, hogy legyen miért ünnepelnie a helyi közönségnek.

Zizou

A trófeaátadás még megvártuk, de utána elindultunk az elvett sálakat megkeresni, de mint már fentebb írtam, csak az enyém lett meg. Hiába kerestük, nem találtuk meg Máté kispesti-sálját, még a szekusok se voltak túlságosan segítőkészek. Az egyikük elküldött minket egy helyre, ahol a kollégái pedig bambán néztek ránk.

Az egyik angolul beszélő UEFA-tagot dühömben le is üvöltöttem, hogy ez mégis milyen hülye szabály? Ő nem mert válaszolni, csak nézett némán, megszeppenve. Szóval, Mr. Ceferin! Jön a haveromnak egy Honvéd-sállal!

Vonult el a tömeg, mi pedig gondoltuk belevetjük magunkat a szkopjei éjszakába. Erre nem bezárták az összes kocsmát és szórakozóhelyet? Még a Fan Zone-t is elkezdték bontani, pedig ekkor lett volna rá nagy szükség, a szurkolók biztos ellepték volna. De ilyen jól tudnak szervezni az UEFA-nál, a szurkolók ne érezzék jól magukat meccs után, takarodjanak haza aludni. (vagy ez a macedón hatóságok műve) De legalább nem éreztük rosszul magunkat ezek ellenére sem. Ahogy másnap Hajdú B. István is mondta nekünk a reptéren, az időjárási körülmények ellenére meglepően jó meccset láthattunk, amely a Real Madrid győzelmét hozta. Hogy megpróbálunk-e kijutni még egy európai kupadöntőre? Meglehet, de még alszunk rá egyet kettőt. Reméljük ott jobb lesz a szervezés!

Mindent összevetve ez az Európai Szuperkupa nem más, csak egy hakni mérkőzés. A tétje nem túl nagy, hiába Európa abszolút bajnokának sorsáról dönt. Az egésznek - Máté szavaival élve - erős hakni íze volt, hogy a balkáni csóró is láthasson ilyen sztárcsapatokat, ha már nem tud eljutni Spanyolországba, vagy Angliába. Ezt mutatja, hogy Cristiano Ronaldo nem igazán kapott volna szerepet a meccsen, de azért kapott 5 percet Zinedine Zidane-tól, hogy "hadd tapsoljanak a parasztok!" Ettől függetlenül jól éreztük magunkat. Egy eseménydús hetet töltöttünk el Macedóniában, láttunk két mérkőzést, láttunk sztárfocistákat, sztárcsapatokat és egy igazi európai kupadöntőt, amelyet eddig csak tv-ben volt szerencsénk megtekinteni. Talán nem ez volt az utolsó, hogy a helyszínen tekintettünk meg egy ilyen mérkőzést. Jövőre Tallinn, vagy két év múlva Isztambul? Majd meglátjuk!

Kis brigádunk és az M4 Sport kommentátora, Hajdú B. István, másnap a reptéren