Az elmúlt hónapok történései

Megint egy kicsit leálltunk, de ez idő alatt sem tétlenkedtünk. Egy kis összefoglalót állítottunk össze az elmúlt pár hónap általunk meglátogatott eseményeiről.

Szerencsére el vagyok halmozva munkával, így az utóbbi időben kevesebb időm jutott az oldal frissítésére, a beszámolók megírására.

Mivel is kezdjük?
Talán május elejével, hiszen közel 10 év után ismét kijutott az Európa-bajnokságra a magyar U17-es labdarúgó-válogatott. Bár úgy terveztük, hogy két mérkőzésre látogatunk ki, de csak egy lett belőle. (mármint aznapra, hiszen terveztük a Lokomotiva Zagreb-Rijeka horvát bajnoki megtekintését is. A találkozót Zágráb külső területén Luckóban rendezték meg egy kisebb sportközpontban, ahol egy másodosztályú gárda lép pályára hétről-hétre. Szélesi Zoltán együttese Skócia fiataljai ellen igyekezett megszerezni a három pontot a franciák elleni bravúrgyőzelmet követően.

Nagyon sok honfitársunk látogatott ki a szombati találkozóra, amelyen elmondhatjuk, hogy dominált a magyar válogatott, azonban nem jöttek össze a dolgok. Az első félidő végén egy hatalmas
kapusbaki után a skótok szereztek vezetést, de szerencsére a második félidőben Szerető Krisztofer szabadrúgás-góljával egyenlítettek a mieink. A meccs végén pedig a megtört csapatnak pedig erőt adott a közönség elismerő tapsa. Nem kapták érdemtelenül a srácok, hatalmasat küzdöttek a sikerért, ami csak a balszerencsének volt köszönhető, hogy nem jött össze.

Egy héttel később Dunaszerdahelyen volt jelenésünk. A DAC éppen utolsó hazai bajnoki mérkőzésén lépett pályára a Zólyombrézó (Podbrezová) ellen. Igazi közönségbarát fogadtatásban volt részünk, a felvidékiek testvérükként fogadtak minket "csonkaországból" érkező magyarokat. Emellett a csapaton is látszik, hogy mindent megtesznek a drukkerekért. A büfé olcsó és bőséges volt, a hot dog pedig igen csak laktató, nem úgy mint Közép-Európa legmodernebb stadionjában, ahol tényleg jobban odafigyelhetnének a szurkolók kiszolgálására!

Ha egy rossz pontot kell adnom a dunaszerdahelyi stadion - és klub üzemeltetőinek, az a szurkolói bolt. Több, mint egy órával érkeztünk a mérkőzés helyszínére, ahol reménykedtem a sál vételben, de a boltos hölgy bunkó módon így válaszolt érdeklődésemre, hogy várható-e még a nap folyamán: "miért nem jöttél korábban!" ( - Rendben! Így fogadjuk a több száz kilométert utazó szurkolókat. Köszönöm szépen! - )
A mérkőzés nagyon jó iramú volt. A DAC a sok helyzet után meg is szerezte a vezetést Pavol Safranko góljával, de erre szinte azonnal válaszoltak a vendégek. A második félidőben is nyomott a Déácé, és ez is góllá érett, amelyet Vida Kristopher szerzett, azonban egy igen csak érdekes találattal ismét egyenlítettek a zólyombrézóiak. Az eredmény ezután már nem változott, 2-2 maradt a végeredmény, a Dunaszerdahely pedig sajnos lemaradt az Európa Liga-selejtezőjéről.

Ezek után jött egy kis csömöri kitérő egy megye II-es mérkőzésre, de jött a májusi hónap nagy durranása a Magyar Kupa-döntő a Groupama Arénában. Sajnos valamiért nem tudtam interneten jegyet venni a fradisták közé az összecsapásra, már féltem hogy heppből ki is tiltottak engem a stadionból (szégyen, hogy ezt is kinézi az ember a Ferencváros vezetőiből), így barátaimmal a Vasas-drukkerek közül néztük meg az összecsapást, ahol több ismert politikus is feltűnt a közönség

soraiban, hiszen az LMP volt társelnöke, a híresen angyalföldi érzelmű Schiffer András mellett a pénzügyminiszter Varga Mihály is lecserélte a díszpáholyt a táborukra. Az elején néztük, hogy mennyire vegyülnek békésen az aluljáróban és a stadion környékén a piros-kékek és a zöld-fehérek, teljesen békés meccsnek néztünk elébe. Mi felhúzódtunk a kanyarba egy teljesen semleges térbe, ahol mint kiderült nem voltam egyedüli fradista, majd együtt örültünk Varga Roland bődületes szabadrúgásgóljának, amivel a mondhatni hazai pályán játszó Fradi megszerezte a vezetést. A második félidő elején pedig Kulcsár Tamás góljával 1-1 lett a mérkőzés, de sajnos Lovrencsics Gergő súlyos sérülése hozta a legnagyobb izgalmakat. Hiába voltam piros-kék területen, ezután szidtam Remilit, szidtam a sérülést okozó Murkát is (akit véleményem szerint ki kellett volna állítani az esetnél). Végül a tizenegyesek döntöttek, mint 1987-ben. Azonban ezúttal csak Kire Ristevski rontott, amely a Ferencváros 23. kupagyőzelmét hozta. És mint egy hollywoodi sztoriban, az idény végén visszavonuló Vladan Cukic lőtte be a mindent eldöntő büntetőt.

A meccs után egyszerre mentek haza a metrón a két szurkolótábor tagjai is már fogalmaztam magamban az írásomat, hogy milyen békésen megvannak egymással a fradisták és a vasasosok, amikor az egyik zöld-fehér hív egy sportszerű beszélgetést kezdeményezett volna egy angyalföldivel, aki szinte köpködve, agresszívan válaszolt neki. Kubatov ide, Fidesz oda, szkenner meg amoda, a Vasas-drukkerek sportszerűségből egyes alá alá alára vizsgáztak a meccs után. Meg is érdemelték ezek után azt, amit a Beitartól kaptak!

Innen jött a nyári szünet, amelyet a Jelgava elleni Fradi-meccs szakított meg, amelyről már korábban írtunk.


De nem csak ide látogattunk ki, hanem Telkibe is egy zárt kapus meccsre, ahol a Győri ETO fantasztikus eredményt elérve 1-0-ra legyőzte az angol másodosztályú Barnsley-t, amelyről szintén beszámoltunk.
A második fordulóban jött a dán Midtjylland elleni összecsapás. A zöld-fehérek fantasztikus játékot mutattak be az első félidőben. Talán még soha nem láttam ilyen jó focit a Thomas Doll irányította gárdától. Botka és Varga gyönyörű góljaival már 2-0 volt a Fradi javára, ekkor jött Paul Onuachu remek színészi teljesítménye és egy magyarokat látszólag gyűlölő svájci játékvezető tevékenysége, aki egy fura tizenegyes mellett, egy érdekes piros lapot is felmutatott Julian Kochnak. Innen megindult a lejtőn a csapat és a dánok négyet rámoltak be. Ebben a vereségben benne van a Ferencváros német edzőjének bepánikolása is, mert ezt a dán csapatot tíz emberrel is oda tudtuk szorítani a kapuja elé, nem kellett volna  beállni védekezni.

Ezt látva úgy éreztem, hogy a hétvégi bajnokira vissza kell térni a lelátóra, így a Puskás Akadémia elleni idénynyitót is a Groupamában tekintettem meg. A szezon első bajnokija ide-oda, nagyon kevesen voltak. Az én jelenlétem nem osztott, nem szorzott. A felcsútiak elég undorító játékot mutattak be, amelyhez a játékvezető is vígan asszisztált. Leandro már a meccs elején meg is sérült, majd később Hajnal is eszméletét vesztette. Szakály Péter undorító módon ünnepelte gólját, emellett Jonathan Herisnek is már csere nélkül idő előtt zuhanyozni kellett volna mennie. Nem felejtve a vendégcsapat folytonos kipofázó, mutogató stílusát. A végén hatalmas füttyszót is kapott a falusi műcsapat a fradistáktól. Bár a tv-ben ez úgy nézett ki, mintha a mieinket fütyülte volt ki a közönség, de pofázó, mutogató felcsútiakra akadtak ki a zöld-fehérek.

Újabb egy hét telt el és nagyon nehéz döntést hoztam, az újpestiek között néztem meg a derbit. A lilák jelenleg forradalom közben vannak, hiszen tulajdonosuk, klubvezetőik a véleményüket figyelmen kívül hagyva megváltoztatták a klub címerét, valami törött wc-deszka szerűre. (mondjuk őszintén én nem sajnálom az újpestieket, az egyik legsportszerűtlenebb szurkolói közösség

Magyarországon, akik szívesen támadják hátba az összefogások esetén a magyar szurkolótáborokat, vagy röhögcsélnek rajtuk. KARMA!) Ha még hozzátesszük a népszerű stadionszpíker (ceremóniamester) Kristin László sportszerűtlenségét, aki többször is a Ferencváros szidalmazására szólította fel a drukkereket... Emellett gúnyosan felsorolta a Fradi elmúlt vereségeit. Csoda, hogy nem tiltják el! Szendrey Szaszát a Fradinál hasonlóért meg is büntették alaposan, úgy néz ki az észak-pesti mocsárvilágban ez meg van engedve. (lehet Fideszezni, majmok!)
Minden idők egyik legérdektelenebb derbije volt a július közepi, összesen 6500 nézővel. Roland haverommal már szinte fogadtunk, hogy mennyi lehet a nézőszám és telibetaláltuk! Így jönne a lottó ötös is! Azt meg kell mondani, hogy bármennyire is utálom az Újpestet, azt el kell ismernünk, hogy az NB I egyik legjobb edzője náluk dolgozik. Nebojsa Vignjevic jó csapatokat szokott összerakni, még akkor is, amikor hátráltatva van a munkája, eltiltások, vagy tartozások miatt. Most is az első félidőben jól kezdett az Újpest, a Fradi pedig impotensen próbált támadni, amelyből aztán Novothny Soma fejesével meg is szerezték a vezetést. Aztán a semmiből Priskin Tamás talált a hálóba és nekem déja vu-m volt, mint mikor 2002-ben, 14 éves fejjel az Újpest-Klaksvík meccsen egyedül

ünnepeltem, ahogy bemondták a Fradi gólját Limassolban. Most is a lelátó stimmelt, szerintem a szék is, egyedül ugrottam fel a sok lila-fehér között örömömben. :D Innen a Fradi volt dominánsabb, meg is fordíthatták volna a mérkőzést, de a félidőben X-szel vonultak a csapatok az öltözőbe.
A második félidőt a Ferencváros kezdte jobban, majd szépen lassan átvette az irányítást a lila-fehér gárda, majd Nagy Dániel góljával ismét náluk volt az előny. Azt mondjuk nem értem, hogy a liláknál remekül teljesítő játékos miért nem tudta bemutatni ezt a játékot a IX. kerületben? Leglább jól lakott a Fradi pénzén?
Az Újpest ebben az idényben nagyon ki szokott pukkadni a végén, hiszen már több pontot is veszített az utolsó percekben. Itt Varga Roland volt eredményes, majd a meccs végén Böde Dániel lövésével meg is nyerhette volna a Derbit a zöld-fehér gárda, de lövését fogta Filip Pajovic, így maradt a 2-2.
A meccset követően az Újpest zárt kapus büntetést kapott, amelyet aztán a Honvéd ellen még kettővel toldott meg.

Egy héttel később a Mezőkövesd ellen rendezett darálást a Fradi, azt is megtekintettem a

Groupama Arénában. Írtam is kispesti barátaimnak a Varga dupla után, hogy "Eppel is tudja már, hogy Varga a gólkirály!" Mostanában remek formában játszik a zöld-fehérek 97-ese, rajta kívül Moutari duplázott és a sérülése után első gólját szerző Böde állította be az 5-0-s végeredményt.

Innen indultunk el macedóniai kirándulásunkra, amelynek főmérkőzéséről egy másik posztban fogok beszámolni. Minden esetre kilátogattunk a város albán negyedének csapatának a meccsére, vagyis arra, amikor az FC Shkupi (a csapat elnevezése a Shkupi a főváros, Szkopje albán nevéből származik, ami Shkup) a koszovói FC Prishtinát fogadta vendégül, egy albánok közti baráti mérkőzésen. A pálya a Vardar északi oldalán található, amely mondhatni a muszlim negyed közepén fedezhető fel,

háztömbönként egy-egy mecsettel, kint pedig burkába -, illetve csadorba öltözött nőkkel. A stadionnak pofás kis lelátója volt, de a többi oldalát inkább betonfallal vették körbe, a tribün pedig le volt fedve hálóval, hogy semmit se lehessen bedobni a pályára. Ez az "aréna" 6500 néző befogadására alkalmas, bár szerintünk akkor már hering módjára állnak itt az emberek. Emellett a kiszolgálás nem volt gazdag. WC annyi volt a létesítményben, amennyi bajnoki címet szerzett az Újpest az elmúlt 15 évben, a ropogtatni valóról és az italról egy bácsika gondoskodott, aki 10 dénárért (kb. 50 Forint) cserébe árulta a szotyit, vagy az áfonyalét, ami finom volt. Miután én kértem egy csomaggal a "meccs eledelből", megtudta, hogy külföldiek vagyunk és egyből királyi kiszolgálásban részesített minket. Kaptunk még napraforgómagot és négy pohár üdítőt ajándékba. Nagyon kedves volt hozzánk, ahogy a helyi emberek is.
A csapatokról: a Shkupi nem teljesített valami jól a macedón bajnokság előző kiírásában, hiszen csak osztályozó után tudtak bentmaradni az élvonalban, míg a Prishtina a friss UEFA-tag

Koszovó képviseletében elindulhatott az Európa Liga-selejtezőjében, ahonnan ideje korán kiesett. A találkozónak első ránézésre a szkopjei gárda volt az esélyesebb, és ennek megfelelően meg is szerezték a vezetést. A második félidőben a sok kihagyott Shkupi-helyzet megbosszulta magát és egy bődületes bombagóllal kiegyenlített a koszovói gárda, amely az utolsó percben a győzelmet is kicsikarta. A szurkolók a meccs után felemás érzésekkel indultak haza, hiszen mégis egy albán nemzetiségi gárda nyerte a meccset, de mégse az övék.

Röviden, tömören ennyi volt az elmúlt hetek termése, hamarosan jön a nagy meccs, a Real Madrid-Manchester United Szuperkupa-döntő beszámolója.