Európa Liga: elvárás alatti eredmény

Mondjuk a cím egy kicsit erős, de ezek az érzések kavarognak a fejemben a Ferencváros Jelgava elleni Európa Liga-selejtezőjét követően, pedig a Fradi nem is játszott (olyan) rosszul.

Viszonylag könnyű ellenfelet kapott a Ferencváros labdarúgócsapata a lett FK Jelgava "személyében". Bár manapság már senkit nem szabad lenézni (ezt mi fradisták főképp ismerjük a Zeljeznicar és a Partizani után), de az én elvárásom egy minimum 4-0-s győzelem lett volna így látatlanban a meccs előtt, amelyre nem igen keltek el a jegyek elővételben, a meccs napján mégis sokan jelentek meg a Groupama Aréna pénztárainál. (hogy miként azon lehet gondolkozni, de ebbe nem mennék bele)

Kb. 6-7000 néző foglalhatott helyet a lelátón, és a Fradi játékosok az elmúlt évek után nem úgy néztek ki, mint akik lenézik esélytelenebb ellenfelüket. A meccs képe alapján ez a Jelgava számomra nem volt más, mint egy magyar másodosztály középmezőnyébe elhelyezendő csapat, legalábbis játékerőt elnézve. Viszont focizni nem nagyon akartak, helyette rugdosódtak, könyököltek, amelyhez partner volt a ciprusi játékvezető, aki az első félidőben szerintem legalább háromszor felejtette a farzsebében a piros lapot, mert egy-egy sárgával megkegyelmezett a balti csapat játékosainak. Bár lehet, hogy én vagyok eléggé elfogult az ügyben.

Az egész meccset figyelembe véve az elvárásom nem volt alaptalan. Ha nem idényeleji formát láttunk volna a játékban lévő lettek ellen a Ferencvárostól, legalább egy öt-hat góllal kellett volna hazaküldeni őket. (esetleg kilenccel, mint két éve a Debrecen a Skonto Rigát). De végül csak 2-0 lett a vége. Én mindenesetre csalódottan álltam fel a meccs végén a székemről. Azonban nem tudtam teljes mértékben haragudni a játékosokra, hiszen odatették magukat. Főleg Varga Roland, aki Fradi-mezben még nem küzdött ekkorát, mint ezen a meccsen. Toronymagasan a mezőny legjobbja volt, már-már a győri játékát idézve.

A letteknek viszont nem volt más esélye a zöldek ellen, mint Glebs Kluskins hatalmas bedobásai, ami mindig veszélyesen szálltak az ötösünk felé. Azonban megvolt a Kriptonitunk ezek ellen, mégpedig a nyár egyik legnagyobb fogása, Otigba Kenneth. A magyar-nigériai védő könyörületet nem ismerve állta útját a balti monstrumoknak és állította meg a támadásaikat. Dibusz Dénesnek is kétszer kellett nagyot védenie, ebből egyszer félpályáról lőttek lesz, ami lesz hozzáállással.

De azért ejtsünk szót több játékosról.
Otigba mellett két nagy fogása volt nyáron a Fradinak. Bőle Lukács reméljük ugyanazt a jó játékát hozza, mint Iasiban. A Jelgava ellen jól szállt be a játékba, miután behozták Radó András helyett, akit a lelátón már jó szívvel eladtak Felcsútra. Második labdaérintéséből gólpassz, emellett volt egy helyzete is, ahol rossz lábára jött a játékszer, így lövése nem talált kaput. Minden esetre ígéretesen kezdett. A másik játékos Fernando Gorriarán. Védekezésben a korábbi jamaikai futbbalistánkat, Janson Morrisont véltem felfedezni, viszont ő tudott passzolni is a karibi focistával ellentétben. Még az látszik, hogy nem érzi még 100%-osan magát Budapesten, illetve a csapatban, de innen már csak hetek kérdése. Szerintem nagyot fogott vele a csapat.

Priskin Tamás még nem találta meg a helyét. Nagyon hozzá vagyunk szokva mi is, meg a többi spíler is Böde játékához, míg Priskin az elmúlt két évben egy sorral hátrébb játszott a Slovanban. Neki még biztos kell egy kis idő, amíg itt össze lesz hangolva. Kérte a labdát, helyezkedett, mozgott, de mindenki Bödét kereste, aki (mivel 100 kilo b...+) mint a tank érkezett középre. Én nem szidom emiatt Priskint, a fent leírtak miatt kevésszer találkozott a labdával. A beadások még mindig rémálom szerűek, fejjel nehéz lesz veszélyeztetni. A másik Lovrencsics fiú, Balázs már közelebb volt a Böde stílushoz, de az látszott, hogy kettő-három hete még az NB II-ben lépett pályára, onnan azért nagy ugrás az NB I, illetve az Európa Liga. Nem tudom, hogy fel tudja-e majd venni a ritmust?!

Összegzésként: az új igazolások közül három jól mutatkozott be, de még van hova fejlődni. Ezt az antifocit bemutató lett csapatot illett volna az elvárásaimnak megfelelően legalább 4-0-ra elverni, de csak 2-0 lett a vége. Hiába birtokolta legalább 70-80%-ban a labdát a Fradi, hiába volt jó pár gólszerzési lehetőség a csapat előtt én csalódott voltam. Nekem ez volt az elvárásom. Na, majd Lettországban! De ha továbbmegyünk, a Midtjylland ellen ez kevés lesz!

Nézzünk tovább a másik két magyar csapat meccsére. Amennyire meglepődtünk, hogy 3-1-re vezetett a Vasas a Beitar Jeruzsálem vendégeként, akkora volt a döbbenetünk, hogy a 88. percben lévő két gólos előnyről 4-3-ra kikapott. Azért a Közel-Keleten nincs ennyire hideg! Vagy mi a jó nyavaja történt az angyalföldiekkel? Csak reméljük, hogy nem az a bizonyos ruhadarab volt szolgálatban!

A Videoton pedig... Rendben 2-0-ra nyertek a máltai Balzan ellen, amely tele volt ex-szerb élvonalbeli, azon belül is többek között a Crvena Zvezdában megfordult légiósokkal. De szinte el volt átkozva a fehérvári alakulat, hiszen sem a helyzetek nem mentek be, és még egy büntető is kimaradt. De legalább a hajrában kivívták a két gólos előnyt. Máltán se lesz könnyebb! De zárszóként mint tudnék írni egy Európa Liga-selejtező után, mint: HAJRÁ, MAGYAROK!!! Bízzunk a sikeres visszavágókban!