Az utóbbi időben sajnos munkahelyi elfoglaltság miatt keveset tudtam az oldallal foglalkozni, de most itt egy kis szabadidő, így ismét be tudok számolni az eseményekről.
Március közepén Prágában jártunk, ahol három mérkőzésre látogattunk ki. Terveztük azt is, hogy az egyik nagy csapatot is megszemléljük, azonban a Cseh Labdarúgó-szövetség közbeszólt, így indulásunk időpontjában, pénteken lépett pályára a Zlin ellen a Sparta Praha, míg a Slavia idegenben játszott azon a hétvégén. Sebaj, a főmérkőzésünk így is a kisebbik prágai rangadó a Bohemians és a Dukla párharca lett, de élményekkel így is gazdagabbak lettünk, hiszen az alsóbb ligákból is választottunk összecsapásokat.
Rögtön érkezésünk után, már délelőtt 10 órától (igen, és még mi sírtunk egykor az RTL Klub 11.30-as időpontja miatt) lépett pályára a harmadosztály CFL ligájában a Slavoj Vysehrad, amelynek pályája három metrómegállónyira található a város főpályaudvarától. Az idő igen csak szeles, hűvösebb volt, még az eső is szemerkélt, mikor megérkeztünk a kék-fehér csapat otthonához. Előttünk zászlókkal érkező drukkerek nyertek beléptetést, gondoltuk, "ők a hazai szurkolótábor részei, szóval jó hangulat lesz a mérkőzésen." Tévedtünk. Ők a vendégcsapat, a Kopatná Benátky nad Jizerou öt fős tábora voltak, így valami szurkolásban hittünk, de egy MTK-szintűben.
A belépő 50 Kc (cseh Korona) volt, de jegyet nem adtak mellé, csak műsorfüzetet blokként. (szóval a meccs ingyenes, de csak akkor jöhetsz be, ha veszel 50 koronáért "stadionújságot"? Ravasz!) Volt egy kihelyezett Fan Shop is, amelyben árultak pólót, mezt, zászlót, sálat, de arra viszont nem számítottak, hogy az utóbbit felvásárolja egy Budapestről (és Kecskemétről) érkező magyar drukkerhad. 1000 Kc bevétel!
Hangosbemondó volt, de az öreg, a szurkolók között bújt meg, mi pedig kiraktuk a már-már világjárt "Dolmányos Varjú Tisztelőinek Köre"-zászlónkat, és elkezdtünk magyar szurkolói dalokat énekelni, hogy a vysehradi kék-fehérek ne égjenek be az ellenfél fanatikusai előtt. Kuriózumnak is számítottunk, amikor saját célra összeálltunk egy csoportképre, megjelent a klub sajtósa is, aki a Slavoj hivatalos oldalára is megörökített minket. Na! Nem mindig járnak magyar drukkerek szurkolni egy cseh harmadik ligás meccsre! :)
Az első félidő csendesen csordogált, mi főképp magyar dalokat énekeltünk, amíg egyik társunk el nem kezdte magyarul éltetni a Vysehradot, a többiek csatlakozva hozzá. A csehek néztek, hogy kik vagyunk, még egy magyarul beszélő úr is megköszönte nekünk meccs közben. A szünetben megízleltük a cseh meccsek büféinek különlegességeit.
A második félidő már érdekesebb eseményeket hozott. Először a 60. perc környékén büntetőt kapott a Benátky, amelyet nem tudtak értékesíteni. Mi erre a régi ferencvárosi 7-es szektorból ismert cirkuszi nótával reagáltunk, amelynek a végén ordítottuk a hibázó játékosnak: "BOHÓC VAGY, B+!" Ahogy Totattáék nyomták Tanár úrékkal a régi szép ferencvárosi időkben. A (szerintünk) fergeteges szurkolásunk közepette a hajrában először emberelőnybe került egy második sárgának köszönhetően a Vysehrad, majd a vezetést is megszerezte. Erre alig kettő-három percen belül még válaszolt is az ellenfél, amelyre eufóriába kerültek a vendég drukkerek, majd beesve a pályára. De jött a 93. perc és a győztes gól! Nem hittük el! Belehajszoltunk a győzelembe egy cseh kiscsapatot, magyar szurkolással.
Még nagyobb megdöbbenésünkre a lefújást követően a játékosok odajöttek hozzánk megköszönni a szurkolást. Köpni-nyelni nem tudtunk. Azt gondoljuk, hogy ez a kirándulásunk egyik legfontosabb eseménye, ha nem a fénypontja volt. A Vysehrad három ponttal, mi pedig egy felejthetetlen élménnyel gazdagodtunk.
 |
| Forrás: Facebook.com/FK-Slavoj-Vysehrad |
De jött a másnap, amikor két csapat meccsére látogattunk ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése