Bécs, egy teljesen más világ

Épp, hogy véget ért a magyar labdarúgó-szezon, kis brigádunk egyből túracsukát húzott és elindult a távoli Bécsbe, hogy személyesen tekintse meg a Rapid Wien-Ried osztrák bajnoki mérkőzést. Alig 230 km Budapesttől, mégis egy teljesen más világ, ahol a szurkolót nem tekintik bűnözőnek se szurkolótársai, se kedvenc csapatának vezetői.

Szombaton túl voltunk egy örökrangadón illetve egy teljes NB I-es fordulón. Ahányan voltunk, annyi fele mentünk előző nap, másnap mégis Bécsben találtuk magunkat. Körülbelül 12.30-13.00 körül érkeztünk meg metróval Hütteldorfba, ahol a Rapid Wien nyáron átadott otthona, az Allianz Stadion található, vagy ahogy inkább a bécsi zöldek hívják, Weststadion. Amerre tekintettünk, csak zöld sálas embereket láttunk, de már a metrón is minden állomáson szálltak fel a Rapidos öltözékbe burkolózott emberek. Még indulás előtt aggódtunk, hogy mennyire leszünk szerencsések a jegyvásárlással, előre olyan 30 € körüli jegyárat saccoltunk egy főre.

Végül tudtunk venni 25 €-ba kerülő jegyet a kanyarba, amelyre éppen egy egyet fizet, kettőt vihet akció volt, így fejenként 12,5 €-t megválthattuk a belépőinket. Talán még ezen a téren is tanulhatna valamit a saját szurkolói zsebébe mélyen belenyúlkáló magyar futballklubok összes vezetőségi tagja. Én hülye még készítem elő az irataimat, mikor a pénztáros kislány döbbenten néz, hogy "névjegykártyát akarok neki adni?" Még személyi igazolvány se kellett a jegyvásárláshoz, mint négy évvel ezelőtt. Nemhogy szkenner. A hat évvel ezelőtti nagy balhé után itt engedett a vezetőség, de a szurkolók végzik a dolgukat, de ők is odafigyelnek arra, hogy nagy kárt a csapat számára. Nem úgy, mint itthon, ahol az egyik oldalról bűnözőként vannak nyilvántartva a fanatikusok, míg a másik oldal úgy van, hogy "fizettünk eleget, nem fog megkottyanni nekik!"

Még a gyors beléptetés előtt ketten kiváltottuk az itteni szurkolói kártyát. Nem névre szóló, nem arcképes, nem kerül meccsnapon 3000 Forintba (10 €), teljesen ingyenes és amennyi pénzt rápakolsz, annyit vásárolhatsz le a büfében, ugyanis itt, a Groupama Arénához és egyéb német stadionokhoz hasonlóan cashless-rendszer van, kivéve a hivatalos szurkolói boltot bent és kint is egyaránt. Van ahol tényleg törődnek a szurkolókkal, hívogatják őket a stadionba, ahol a hangulat mellé még focit is kapnak a pénzükért, a büfében pedig tápláló ételt, de erről majd később. Még előbb körbenéztünk a hivatalos fan shopban, ahol eléggé borsos árakkal találkoztunk, de nagyon jó, minőségi termékekkel.

Ezután elindultunk megkeresni a bejáratunkat. Én a Fradi Security-n, TCS Brigádon és In-Kalon felnőve már teszem szét a kezemet lábamat a biztonsági őrnek, aki furán bámult rám, hogy én ilyen perverz lennék, hogy várom, hogy motozzon meg? Semmi nem volt! A táskámba azért belenéztek, nem-e véletlenül valami bomba van benne, de hozzá sem nyúltak a cuccaimhoz. Míg Magyarországon háromszor-négyszer átmotoznak egy méteren belül, turkálnak a táskámban, addig itt huss, bent is voltam a stadionban. Odabent pedig nem büfék, szinte éttermek voltak! Az egyik standnál egy akkora kolbászos hot-dogot vettem, hogy egész estére jól laktam! Nem úgy, mint a Groupama Aréna híres-neves Fradi Hot-Dogjával, amelyben egy kiszáradt buciba odabasznak egy elszáradt virslit, hogy "nesze! Jó étvágyat!" (bárki mondaná az ellenkezőjét, tapasztalatból írom ezt, megtörtént!) Ja, és van ingyen Wifi is a stadionban, és itt nem kérik meg az árát, ahogyan korábban a Fradinál lenyilatkozták a "jószándékú" vezetők!

Közel 20 perccel a kezdés előtt foglaltuk el a helyünket a lelátón. A BlockWest megtelt és az oldallelátón is szépen gyűlt a tömeg. Ahogy az Üllői úton, itt is a főlelátót a nagyon fontos személyeknek (VIP) és az újságíróknak találták ki, úgyhogy az is szinte üresen állt, mint a "Grupiban". A hangulatra nem lehetett panasz, hiszen 90 percen át tolták a szurkolást az ultrák, amelyben nem volt hallható a "tedd le a zászlót, mert nem látok!" és az "üljetek már le, 3,14csába!" Öreg, fiatal tolta a dalokat, akár még oldalt is. Szurkolás volt! Nem csak tapsoltak, tényleg szurkoltak a csapatuknak! Aki pedig szolídabb volt, az inkább félre vonult és úgy nézte a meccset, nem pedig durcizott.

A meccsen a Rapid elég álmosan kezdett. Egy manapság a Fradi hátsó alakzatától látott védelmi töketlenkedést követően Dieter Elsneg góljával megszerezték a vezetést a vendégek, amely után mintha nem is akartak volna focizni. A Rapid pedig az első negyed órában elég álmosan játszott, nagyon sok volt a pontatlan átadás, Mocinic és Traustason mintha pályán se lett volna.

De végül egy szöglet után Mario Sonnleitner fejesével egyenlítettek. A szünetben pedig lehozták a két gyengén teljesítő jómadarat, egyikük helyére pedig beállt a magyar utánpótlás válogatott Szántó Tamás, aki egy kis színt hozott a bécsiek játékába. Sokkal veszélyesebb volt a Rapid, de a betömörülő és az időt eléggé látványosan húzó vendégek mindent kibírtak. De aztán jött Peter Zulj hülyesége, aki egy sárga lappal a birtokában egy elég látványos műesést produkált, René Eisner játékvezető pedig felmutatta számára második sárgájával a piros lapot. Így érkeztünk el a hagyományos Rapid-negyedórához (Rapid Viertelstunde), amikor a szurkolók ütemes vastapssal biztatják csapatukat, a legendás fordítások és győzelmek után. Alig ezután, a 77. percben az egykori Győri ETO-játékos, Giorgi Kvilitaia egy oldalsó beadást követően közelről passzolt a hálóba a kapus hóna alatt, amellyel a bécsiek megszerezték a vezetést. Majd egy tizenegyes és ismét az ex-Rába-parti grúz válogatott támadó volt eredményes. (3-1) Ez maradt a végeredmény is, a lefújást követően a Rapid Wien játékosai kifeszítettek maguk elé egy transzparenst, amelyen megköszönték az egész évi támogatást a szurkolóiknak és boldog karácsonyt kívántak számukra. Igen! Valahol nem nyűg a szurkoló! (erről kell szólnia a futballnak Magyarországon és nem konganának a stadionok!)

A mérkőzést követően pedig a gyors hazajutás érdekében sűrűbben jártak a metrók, a hütteldorfi vasútállomásról különvonatok indultak Bécs különböző pontjaira, ahogyan a buszok is elszállították az utasokat, így nem kellett várni fél órát, hogy felszállhass a tömegben a metróra, vagy hogy ott nyomorogj a peronon, mire jön a villamos az esti időpontban. Valahol törődnek és segítik a szurkolókat. Talán el kéne ezen gondolkozni itthon is, ahelyett, hogy bűnözőként tekintenek ránk! Ausztriában ez így megy! Itthon sem másmilyenek a szurkolók! Talán őszintén kéne tárgyalni! (tudjuk melyik oldalnak!) Minden esetre jól éreztük magunkat Bécsben, az biztos, hogy párszor még vissza fogunk térni ide!