Kissé forrongott a légkör a Henryk Reyman Városi Stadion környékén, ugyanis a Wisla ultrái és huligánjai bizonyos alvilági megállapodások miatt felrúgta szövetségét a Lechia Gdanskkal és a Slask Wroclawval és összeállt Lengyelország két legundorítóbb táborával a Ruch Chorzówval és a Widzew Lódz-dzsal.
Még elutazásunk előtt beszélgettem a várható viszonyokról Mitrovits Miklóssal, az Ekstraklasa.hu egyik szerkesztőjével, aki óva intett minket attól, hogy egyáltalán zöld színű ruhát is felvegyünk a meccsen, a városban, hiszen erre most allergiásak lettek a krakkói Cápák - ahogy hívják a hazaiak csoportját. Elmondta, hogy Krakkó piros-kék felében bomlásnak indult a tábor, hiszen nem fogadják el az új szövetséget. A jeggyel kapcsolatban pedig azt mondta, hogy nem kell aggódnunk, elég gyenge manapság a Wisla, így gyorsan jegyhez juthatunk, többek közt a belső válságnak is köszönhetően.
Így indultunk el Lengyelországba négyen és a krakkói péntek délutáni csúcsforgalmat átvészelve (ne gondold, hogy mindent láttál a Nagykörúton hasonló időben!) megérkeztünk a stadionhoz. A Jordán Park mellett tettük le a kocsinkat és szállingózva ám, de láttunk Wisla-drukkereket a stadion környékén, de annál több rendőrt, akik keményen fel voltak fegyverkezve, szinte marokba fogták a gépfegyvert, hogy mikor akciózhatnak.
Első utunk a jegypénztárhoz vezetett, ahol több ablak nyitva volt, de egy biztonsági őr irányította a kapuban az embereket, hogy melyik pénztárhoz mehetnek, attól függetlenül, hogy készpénzzel, vagy bankkártyával szeretnénk-e fizetni?! Egyből sorra kerültünk és egy fiatal hölgy intézte az ügyeinket. Elkérte személyi igazolványainkat, aztán a belső hálózat lassúságának köszönhetően csak lassan tudta bepötyögni adatainkat a rendszerbe. Közel 10-15 perces intézkedés után végre megvettük a jegyünket a stadion oldalsó lelátójára fejenként 45 Zł ellenében.
Majd - ha már külföldi focimeccsen vagyunk - nem maradhatott el a Fan Shop meglátogatása. Ha azt gondoltuk, hogy a régi, Berki féle Fradi ajándékbolt gyenge minőségű volt, akkor az még nem járt a Wislánál. Kint egy konténer. A sálban nagyobb volt a választék, de már láttam jobb tervezést is. Azon kívül pár póló és néhány apróbb ajándéktárgy kapott ott helyet és a méregdrága mezek. A kiszolgáló személyzet nem nagyon beszél angolul - ahogy az emberek többsége Lengyelországban, a tapasztalataink alapján -, így nem sok mindent vettünk. Még vissza mentünk az autónkhoz, hogy elmehessünk a szállásunkra, a meccs előtt, de egy valami megakadályozott minket. Megérkezett a zöld hadsereg! Vége láthatatlan buszsorok, benne annyi zöld pólós, hogy egy gombostűt se lehet leejteni. (Istenem, de hiányoznak már nekem ezek a Fradi-túrák! TKRDJNKMRKRVNYJKBFLLSK!!!!!!!) Hatalmas éneklés, remek hangulat, ez tartozik egy focimeccshez, nem a popcorn és a szotyi, ahogy bizonyos futballvezetők gondolják, akiknek már mérföldekre el kéne húzniuk a sport világától!
Miután lecsillapodott a tömeg, inkább elindultunk a szektorunk bejáratához.
A Henryk Reyman Stadion elég érdekesen néz ki. Nekem elsőre valami irodaépületnek tűnt még két évvel ezelőtti ottjártunkkor, egy belső tág, fedett teremből, léphetsz ki a lelátóra. (Fehérváron ez pont ideális lenne felhőszakadás idején!) A beléptetésnél szigorú motozás, elöl-hátul. Haveromtól például az öngyújtóját elvették, hogy "ne merjél bent cigizni!" Érdekes módon a benti shopban árultak öngyújtót, így nyugodtan lehetett volna. (Istenem, de hülyék vagytok!) Bent nem tudom milyen akció volt, egy, az egész csapat által aláírt labdát lehetett nyerni. Mivel mi nem vagyunk lengyelek, így nem vehettünk részt az akcióban.
Kipróbáltuk a büfét. Ketten zsömlébe hot dog módjára helyezett sültkolbászt ettünk, míg társunk egy hamburgert evett. Nem olcsó a kínálat, de legalább a pénzednek megfelelő
adagot kapsz, nem úgy, mint Közép-Európa "legmodernebb" stadionjában, ahol az egekben mászkáló árakhoz, csak odab@sznak valami szart a zsömlébe. Ide kellenek a szurkolók, itt megfelelő kiszolgálást kapnak a fanatikusok, nem úgy, mint a magyar nemzet csapatához. Ha már az áraknál tartunk, akkor visszakanyarodhatunk a jegyárakhoz is, hiszen itt a stadionfelújítást követően nem szöktek az egekbe. Itt 3000 Forintnak megfelelő összegért a legjobb helyek egyikére tudtunk ülni a stadionban, nem pedig a legrosszabb helyre a kapu mögé, mint egyes rangadókon. (Hogy Münchenben és Zürichben máshogy van? Elnézést, nem tudtam, hogy német és svájci magasságú fizetést kapunk! Vagy nem? Nem!) Itt nem egy fostos, ma már hangulattalan magyar bajnokit néztünk meg, amire lassan már a kutya se kíváncsi, hanem egy lengyel rangadót, amelyen a szurkolók emellett varázslatos hangulatot varázsolnak, amely bajnokságból többször megélte két csapat is a nemzetközi kupák tavaszi szezonját, amelyből a bajnok állandó résztvevője a főtáblának, jelenleg a Bajnokok Ligájának.De nekünk rögtön a Real Madridra és a Bayern Münchenre kell hivatkozni, nem pedig inkább a környező, sikeresebb országokra! Majd, ha a focink is Real Madrid illetve Bayern München szinten lesz!
A kis kirohanás után kanyarodjunk vissza a lengyel meccshez:
Már a csapatok összeállításának felsorolásánál érezni lehetett a bomló Wisla-tábor többpártiságát. Amikor a Slask keretét sorolták fel, többen a hazai szektorokban hangos éljenzésbe, tapsolásba kezdtek. A wroclawiak ki is húztak egy transzparenst, amelyen hirdették, hogy továbbra sincsen semmi bajuk a Wislásokkal, azonban a Cápákat gyűlölik. Mutatva, hogy nem az átlagos Wisla-drukkerek bonyolódtak alvilági üzletekbe. A másik oldal próbált válaszolni egy Ruch-éltetéssel, de a tábor kétharmada erre leült, az oldallelátóról pedig éles füttyszó érkezett. Krakkóban a többség kijelentette, hogy nem kérnek a Chorzów-Widzew Lódz-Wisla koalícióból! Ám a bevonulás után mégis egy emberként énekelték el a klub himnuszát, hiszen a belső viták ellenére mégis a csapatért vannak, és annak szurkolnak.
Örömmel láttuk, hogy Guzmics Richárd kezdőként kap lehetőséget a piros mezeseknél, míg a vendégek csak a padra nevezték Mervó Bencét.
Az első félidőben a játék csak halkan csordogált a pályán, a kezdést követő negyed órában sokkal veszélyesebb volt a Wisla, azonban Pawel Brozek sokszor nem tudta átvenni a labdát, hogy kialakítsa a 100%-os gólhelyzetet. 12 percet követően a vendégtábor leeresztette élőképét, "függönyét" és felkészültek a nagy előadásra. A 20. perc után sorra gyúltak a fáklyák, majd repültek a pályára megállás nélkül. Legalább öt percre leállt a játék. Ezután a Slask feltámadt, a Wisla pedig erejét veszítette. A 45. percben pedig Kamil Bilinski góljával megszerezte a vezetést a vendég gárda.
A szünetben kisebb kék pólós brigád gyülekezett a szemközti lelátó vendégszektorhoz közeli részén, a lezárt szektorban és küldte a különféle szitkokat a zöld pólósok felé. Az elején azt hittük, hogy a "rühesek" készülnek a nagyobb balhéra, azonban az Ekstraklasa.hu tudósítása szerint ők az új szövetség másik tagja, a Widzew Lódz huligánjai voltak, kiegészülve az "áruló" Cápák több emberével. Természetesen ez sem nyerte el a tetszését az oldallelátó népének, füttyszó követte, ahogy a második félidőben a "rüh" újbóli éltetését, amely többször felhangzott a találkozó folyamán.A félidőben a hazaiakhoz beállt Adam Mójta, majd egy kezezés utáni büntetőből egyenlíteni tudott. Végre feléledt a hazai oldal, szurkolás lengte be az arénát, majd öt perc múlva Morioka Rijota, a vendégek japán légiósa ismét csendet hozott Krakkóra. Innen pedig összeestek Guzmicsék és kettő perccel később Felipe Goncalves egy oldalsó szabadrúgást a kapuba csúsztatva megnövelte az előnyt. Tíz perccel később ismét Morioka volt eredményes, majd az utolsó percben Osztoja Sztjepanovics büntetőből tette teljessé a wroclawi bosszút a krakkóiakon. A végére még Mervó Bencét is behozták időhúzó cserének,
Térjünk át más eseményekre. A meccset követően szerettünk volna közös képeket csinálni a magyar játékosokkal, így miután elhalkultak a szurkolók megpróbáltuk odahívni őket magunkhoz. Azt, amit az elhalkult stadionban az előttünk elhaladó Guzmics Richárd nem hallott meg, azt Mervó Bence meghallotta a túlsó oldalról. Még ha őt nem is engedték hozzánk a Slask elöljárói, legalább egy integetéssel megköszönte azt, hogy legalább 400 kilométert elkocsikáztunk Lengyelországba, azért, hogy láthassuk őt játszani. Guzmics Richárdban nem volt ennyi gerinc. Ő még csak oda se biccentett felénk. Az rendben van, hogy egy 5-1-es vereséget követően nem szívesen parolázik a drukkerekkel, de legalább honfitársainak ő is odainthetett volna, hogy "kösz, srácok, hogy ennyit eljöttetek, hogy lássatok!" De nem. Ő inkább rohant be az öltözőbe. Köszönjük, Ricsi! Nem felejtjük!
Bence! Neked pedig hatalmas tisztelet, hogy legalább megpróbáltad!
De a túránk itt még nem ért véget. Egy kis kalandos utazás után a szállásunkhoz (BŐVEBBEN ITT!), majd a pihenést követően irány Rózsahegy. Na, az is egy érdekes meccs volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése