Bár Zlotynk szinte mind elfogyott, de még volt pár Euró a zsebünkben, így egyik haverunk még az elindulás előtt kitalálta, hogy a hazafele úton, ha már áthaladunk Rózsahegyen, megnézhetnénk a helyi élvonalbeli futballklub mérkőzését a nagymihályiak ellen. A GPS-re hagyatkozva indultunk el a városban, majd a Zsolnai úton (Zilinská cesta) egy Tesco parkolóban álltunk meg, amely mellett ott volt a városi stadion. Legalább nyugodtan ott tudtuk hagyni a kocsit. A stadion a város széle felé található - néhány perc sétára a belvárostól -, de annál gyönyörűbb környéken volt, két hegy és a Vág folyó mellett elhelyezve. Nem tudtam betelni a látvánnyal. Mit nézzek, vagy a meccset, vagy pedig a minket körülvevő hegyeket, a végtelen fenyveseket? Egyszerűen csodálatos volt. Aki teheti, egyszer el kell oda mennie!
A jegyvétel elég gyorsan zajlott, nem is volt nagy sor a pénztárnál. A felnőttjegyek egységesen 4 €-ba kerültek, de a diákoknak jártak a 2,5 €-t szóló jegyek. Legnagyobb megdöbbenésemre egy évvel hallgatói jogviszonyom megszűnése után, a nálam lévő, lassan 10 éve lejárt gimnáziumi diákigazolványommal is kaptam kedvezményt. Köszönjük annak az angolul alig makogó, csinos, fiatal lánynak a pénztárban! :-)
A belépés egyszerű volt. A biztonsági őrök szerepét itt nem a kigyúrt, agyonszteroidozott kétes hátterű egyének alkották (mint több biztonsági őr itthon, vagyis "szurkolói koordinátorok"), hanem fiatal lányok és idős bácsikák. Át se motoztak minket, csak Máté táskájába tettek egy kukkantást. A zsebemben nyugodtan bevihettem volna görögtüzet, petárdát, a kutya se szólt volna rám! Bent az első utunk az oda kihelyezett ajándékbolthoz vezetett, a büfé mellé.
A lelátón elvétve láttunk biztonsági őröket, az egyik idősebbel még szóba is elegyedtünk a két ország focijának a helyzetéről, hogy Szlovákiában is nagyon kevesen járnak meccsre. (Ha tudná, hogy mi van Magyarországon?) Valahogyan csak megértettük vele egymást, hiszen mi csak angolul, ő pedig csupán németül beszélt idegennyelvet. Amíg néhány barátunk elment a büfébe, addig a lelátó túlsó felén valami furát vettünk észre. A szemünknek nem akartunk hinni! Egy drukker odament egy ott árválkodó sörcsaphoz, és a poharába töltötte INGYEN a sört! ("NEBASSZ'!") Igen, jól olvassák! INGYEN!!! Meccs közben pedig erre a feladatra felvett fiúk rohangáltak a lelátón, hogy kinek töltsenek újra?! Erre mondaná Ford Fairlane, hogy "eszem-f@szom megáll"!
A két csapat egy átlagos magyar klub erősségének felel meg, a felkészülési időszakokban többször is megfordultak Magyarországon. Ha már itt tartunk, akkor több egykori NB I-es játékost is felleltünk az összeállításokban. A Ruzomberok kispadján foglalt helyet a Kaposvári Rákóczi és a Puskás Akadémia egykori kapusa, Lubos Hajdúch, míg a Michalovcénél ott volt a Honvédnál hatalmas tehetségként kihirdetett Emmanuel Mensah és a Nyíregyházát még az NB III-ba is kivető, Igor Zofcák. Utóbbi kettő kezdőként kapott lehetőséget.
A találkozóra a fényújságra kiírt közlés szerint 1860 néző váltott jegyet, a szemközti lelátón helyet foglaló helyi keménymag pedig olyan 30-50 fővel szurkolt. Sokáig gondolkoztam, hogy a rózsahegyi melyik itthoni tábornak lehet a megfelelője, majd haverom rávágta, szerinte a Pécs. Közel 2000 néző, nem túl népes, de annál hangosabb ultrák, ez lehet az! Majd hanggránátok robbantgatása mellett megérkezett a közel 15 fős "B-közép" is Nagymihályból, de annyira őket nem hallottuk, mivel a mi helyünk oldalán foglaltak helyet, és nagyon kint voltak. A drukkereket pedig az elsődleges félelmünk ellenére semennyire se érdekelte, hogy Magyarországról jöttünk, hogy magyarok vagyunk.
De szó is essen a meccsről. A gyengébb nagymihályi csapat nem sokat tudott támadni, meglátszott, hogy a hazaiak sokkal jobb erőkből állnak, a 15. percben egy lepattanó után a cseh légiós, Erik Daniel talált a hálóba. Az első félidőben sokkal többet támadott a Ruzomberok, a Michalovce alig tudta átlépni a térfelet. De a félidő végén egy veszélyes lövéssel jelezték a nagymihályiak, hogy ők bizony még itt vannak.
A szünetben kisebb versenyt rendeztek, három szurkoló a kezdőkör egyik végéből próbált betalálni egy Tescós kiskapuba, amelyet a másik oldalán helyeztek el.
A második félidő elején, a völgyben egyre jobban zuhanó hőmérsékletben a csapatkapitány, Marek Sapara növelte a hazai előnyt, egy enyhén potyaszagú szabadrúgással. Innentől már nem volt megállás a lejtőn a vendégeknek, hiába próbálták buzdítani őket a többszáz kilométert utazó fanatikusaik, de Martin Nagy (vagy Nagy Márton) megszerezte a harmadik találatot, majd a 15*C-ra hűlt hőmérsékeletben Jakub Mares állította be a 4-0-s végeredményt.
A meccs végén nem volt hű, de nagy ünneplés, azonban nyugodtan bemehettünk a pálya mellé. A szlovákok erre tojnak magasról, és odaengedett minket a biztonsági őr. Igaz, sokan a pályán át hagyták el a stadiont is. Ha már ott voltunk, természetesen lőttünk pár fotót. Ezzel zártuk ezzel az emlékezetes hétvégét, amely eseménydús volt számunkra. De még jön az ősz, és terveink szerint számos nagy mérkőzésről igyekszünk beszámolni. Ha összejönnek a terveink! Istenem! Csak jöjjenek össze!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése