"Bajnokcsapat!" Bajnokcsapat?

Az elmúlt heti csepeli esemény után nem állt meg az élet, a Ferencváros újabb bajnoki mérkőzésen lépett pályára, ezúttal Angyalföldön, ahol sikerükkel rátették a zöld-fehérek fél kezüket a trófeára.

Már a hétvégén megszerezhette volna történelme 29. bajnoki címét a Ferencváros labdarúgócsapata, ugyanis Thomas Doll együttese az Illovszky Stadionba látogatott, ahol a tavasszal még csupán egy bajnoki gólt szerző Vasas fogadta őket.

Barátaimmal úgy gondoltuk, hogy az elmúlt heti csepeli események után ide is kilátogatunk, hogy az NB I, vagyis hogy Trollfocisan említsük: az MB1 egyelőre utánozhatatlan légkörét "élvezzük". Közel 2500 (hivatalosan 3500) néző jelent meg rajtunk kívül a sportlétesítményben, köztük közel 1500 fradista, ennek kétharmada a hazai oldalra váltva jegyet a vendégszektorba való túlságosan macerás (vénaszkenner, szurkolói kártya) beléptetés miatt, vagy éppen ez ellen tiltakozva. Két Kispest-drukker barátom is átsietett a Bozsik Stadionból, ahol a Honvéd 2-0-ra intézte el a paksiakat, átmentve a Debrecenben látott remek formát. Velük együtt mi is a hazai oldalon helyezkedtünk el, hiszen az MLSZ-szabályzat miatt ők nem jöhettek volna a fradisták közé a vendégszektorba, mivel akkor ők elveszítenék saját szurkolói kártyájukat (ha kiváltják a ferencvárosit is), de emellett még sorolni lehetett volna az indokokat megállás nélkül. Amúgy a vendégszektoron kívül az előre meghirdetettel ellentétben nem is volt szükség a külön azonosítóra, elég volt egy átlagos személyi igazolvány.

 
A mérkőzés előtt kisebb ünnepséget tartottak a hazaiak, ugyanis a piros-kékek a héten ünnepelték alapításuk 105. évfordulóját. Ennek örömére egy régi Ikarus BKV-busz gördült a pálya mellé a csapat színeivel feldíszítve, majd leszállt róla a sok-sok labdaszedő-gyerek és a Vasas klubvezetői. Utánuk bevonultak a csapatok. A járművet meglátva poénkodtunk is, hogy vajon a "rozsdások" a Di Matteo és Mourinho-féle Chelsea taktikát fogják alkalmazni, vagyis "leparkolják a kapu elé a buszt"?

Nem így történt. Bár a Fradi ismét nem egy európai szintű focit mutatott be, de lazán lelépték az angyalföldieket. Stanislav Sesták duplájával már a 18. percben 2-0-ra mentek a vendégek, de Jevgen Pavlov csúsztatásával még szépíteni tudott Michael Oenning legénysége. A második félidőben beállt a vendégeknél Nagy Dominik és két gólból is alaposan kivette a részét. Először nyugat-európai élfocistákat megszégyenítve passzolt középre a négy védő szorításában érkező Böde Dánielnek, aki továbbította a labdát a kapuba (1-3), majd Nagy Ádám indítása után egy másik Nagy, a hazai kapus Gergő ("mennyi Nagy?!" :-) ) buktatásának köszönhetően büntetőt harcolt ki, amit ismét Böde Dániel váltott gólra. (1-4)

Persze a hazai szurkolóknak volt okuk reklamálni, hiszen két szintén elég véleményes szituációban továbbot intett Kassai Viktor játékvezető. Természetesen másnap este Bognár Gyuriék az M4 stúdiójában kimagyarázták az egészet. (ha befújja a tizenegyeseket, akkor Kassai Viktor is szemen köpi a magyar edzői szakmát? :-) ) Véleményem szerint az elsőért, mikor Emir Dilavert vélték szabálytalannak - továbbengedhető volt, attól függetlenül, hogy már nem egy sípmester ítélt ezért büntetőt. A második, Cristian Ramírez kezezése már jóval befújhatóbb volt, hiszen véleményem szerint - még ha nem is szándékosan -, de befolyásolta a labda mozgását, támadásukban megakasztva a piros-kékeket. De ez min sem változtat, a Fradi 4-1-re nyert.

Ezzel a győzelemmel fél kézzel már fogja a bajnoki trófeát a Fradi, csak az MTK és a debreceni kapus, az évtized magyarországi futball-bakiját bemutató Bozidar Radosevic akadályozta meg a zöld-fehéreket a 29. bajnoki cím elérésében. Mondjuk két hét múlva, pont Debrecenben lépnek pályára Thomas Doll fiai, bosszúból ki lehet tömni a horvát kapus és a vasutasok hálóját!

De bajnoki cím ide-oda, nem volt bajnokavató hangulat a Fáy utcában. A vendég közönség néha-néha fel-felhördült, felhangzott valami énekszerű, de a gólok után sem volt extázis. Mellettem is egy magát Green Monsters-tagnak valló srác, szinte öt percenként kérdezgette, hogy "ez kell ide? Ilyenkor ez a módi?" Szerintem se! Annyi biztos, ha bent lenne a tábor - akarom mondani A Tábor - megőrülés lett volna, ami talán jobban feldobja a játékosokat is, akkor esetleg nagyobb lett volna a különbség, mint három gól, azonban ez így alakult, sajnos így írta meg az élet. A vendéglelátón még az átlag szurkolókban sem lehetett érezni azt a tüzet, ami a hétköznapi drukkert jellemzi. Eléggé csendben figyelték az eseményeket, maximum a "műultrák" a "Ferencváros mindörökké!" transzparens mögött próbáltak ütemtelenül énekelgetni, de nem hozták lázba a (vendég) lelátó népét.
Szinte biztosan bajnok a csapat, de nem tudunk felhőtlenül örülni. Se kint, se bent. Örülünk, hogy bajnok lesz a csapat, viszont nincs meg a drukkerekben az az izgatottság, mint az előző 28 alkalommal.
Én is erre vártam egész életemben, hogy bajnoki címet ünnepelhessek. Itt van, örülök neki, viszont nincs bennem az az izgatottság, aminek ilyenkor jelen kell lennie. Még a 2013-as Ligakupa-győzelem alkalmával is jobban tudtam örülni, nagyobbat ünnepeltem Székesfehérváron, pedig az - mondjuk ki nyíltan - szart sem ér.

De azért mondjunk valami pozitívat is a meccsről. Már a meccs elején is feltűnt néhány kiltbe öltözött skót férfi, akik budapesti látogatásukat színesítették meg egy focimeccsel. Végig énekeltek mind a 90 percet, majd a 75. perc körül spontán vonatozásba kezdtek a lelátón, amely fellelkesítette egy pár pillanatig a nézőket. Pedig az első félidőben azt se tudták, hogy éppen ki játszik és melyik mezben melyik csapat látható. Miután a szünetben beszélgettem velük elmondták, hogy a skót élvonalbeli St.-Johnstone csapatának a szurkolói és miután meglátták a világítást úgy döntöttek, hogy kijönnek. Büszkén hordták a sarki szotyiárusnál vett magyar válogatott sálakat, énekelték saját dalaikat és próbálták buzdítani a bennmaradás felé a Vasast. Legalább ők jól érezték magukat! Most már itt az idő, hogy lassan én és zöld-fehér érzelmű szurkolótársaim is jól szórakozhassunk csapatunk focimeccsein!