Fergeteges hangulat, elmaradt siker

Igazi családi rendezvény volt a hétvégén megrendezett jégkorong olimpiai selejtező a Papp László Sportarénában, a szervezők szinte egy mini NHL-t hoztak Budapestre - legalábbis a hangulatában.

Miután az A-csoportos vb-re sikerült kvalifikálnia magát a magyar hoki-válogatottnak, új esemény került célkeresztbe, a szinte kereken két év múlva, a dél-koreai Pjongcsangban sorra kerülő téli olimpiai játékok. Persze az elitben szerepelni is nagy szó, de az ötkarikás játékokat mégis csak négyévente rendezik meg, míg a világbajnokságot minden esztendőben - azonban a játékokon nem csak a legjobb csapatok, hanem legnagyobb sztárjaik is részt vesznek, ugyanis az olimpia alatt szünetel az NHL. Erre próbálta eljuttatni magát nemzeti csapatunk, Lengyelország, Litvánia és Észtország ellen.

Én személy szerint a második napra tudtam először kimenni - hála Herczeg Gergő barátomnak, aki felajánlotta nekem a bérletét - amelyen Észtországot páholtuk el simán, de a lengyelek is alaposan elintézték a litvánokat, méghozzá 9-1-re. A Magyar Jégkorong Szövetség ismét bebizonyította nemzetközi feletteseinek, hogy Magyarország méltó

házigazdája lenne akár egy A-csoportos vb-nek is (jövőre Franciaország és Németország társként rendezi meg az eseményt), hiszen létesítményben, csapatban minden adott. A labdarúgó-mérkőzésekhez képest elég gyorsan zajlott a beléptetés, nem is mászkáltak rajban fura arcú emberek a biztonsági emberek között, de több, futballmeccsről ismerős szurkolóval találkoztam, mellettük pedig nagyon sok család látogatott ki, velük együtt több drukker hozta ki kedvesét is az eseményre. Ahogy egy sporteseménynek zajlania kell!
A kicsiknek külön programokat szerveztek, célbalövés volt a folyosón, mellette lehetett korongokból várat is építeni. Előbbiben a felnőttek is részt vehettek, az én teljesítményem alapján bebizonyítottam, hogy nem vagyok egy Wayne Gretzky, de legalább egyszer sikerült kilőnöm a jobb alsó sarkot - öt próbálkozásból... Messzebb van tőlem egy zsíros NHL-szerződés, mint a BLSZ IV-es Vizafogótól a Bajnokok Ligája-főtábla. Ha ez még nem lett volna elég, a (szerintem) legaranyosabb és legközkedveltebb magyarországi kabalafigura, Csúszka próbálta szórakoztatni a publikumot, akár beült közéjük szurkolni, vagy pólókat lövelt ki krumpliágyúból, esetleg egy jót balhézott a törzsszurkolók előtt szolgálatot teljesítő biztonsági őrrel.

A meccsen lévő hangulatról annyit, hogy a kapu mögötti mag végig szurkolt, megállás nélkül. Egy valami volt, ami szemet ütött számomra, hogy a szurkolást vezető dobos nyakában ott lógott egy közreműködői biléta. Én is megjártam már sok-sok rendezvényt, sok helyre elkísértem a csapatomat, de az, hogy ezért közreműködőként ingyen bejuthassak... Fel nem tudom fogni. Nekem is vannak ultra ismerőseim, akik a világ végére is elutaznak a klubért, de hogy ezért ingyen jegyet kapjanak meg sem fordult (többjük) fejében, ugyanúgy megveszik a belépőt, ugyanúgy sorban állnak értük, mint bárki más. Ennek köszönhetően más szemmel nézek a jégkorong törzsszurkolókra, pedig minden tiszteletem az övék volt. A többség ettől függetlenül meg is érdemli!

Ami emellett még kikészített engem, az pedig néhány szurkoló volt. Magát jégkorong-fanatikusnak tartó személy csak azért kifizeti a jegyet, hogy ne szurkoljon, egész mérkőzés alatt csak a mobilját nyomkodja. Megérte ezért kijönni az arénába? Többen örültek volna annak, ha jegyet szereznek - mondjuk a lengyelek ellen - a meccsekre, de az, hogy valaki kijön, meg sem moccan a gólnál sem, csak fapofával nyomkodja a telefonját és még egy "Hajrá, magyarok!" sem hagyja el a száját. Szinte én kezdtem magamat szégyellni, hogy szurkolni mertem. Azzal jobban megúszta volna, ha csak otthon marad és esetleg bekapcsolja mellé a tv-t. Sajnos nem csak rá vonatkozik ez, de összességében remek volt a hangulat. Szerencsére a lengyelek elleni összecsapáson már többen is érezték mennyire fontos hogy segítsék a csapatot, szinte összeomlott a csarnok a drukkerek hangorkánjától. De említett "barátunk" továbbra is csak némán ült a helyén és nyomkodta telefonját, de néha-néha fel-felnézett. Legközelebb inkább maradj otthon, és hagyd, hogy olyan vegye meg a jegyet, akit érdekel is a meccs!

Azért essen szó a játékról is. A válogatott kapusa, Rajna Miklós bebizonyította, hogy méltó utódja Szuper Leventének, a litvánok és a lengyelek ellen is lehúzta a rolót (az észtek ellen Hetényi Zoltán védett), nem hiába választották meg a budapesti torna legjobb kapusának. Eszméletlen miket védett a pali!

Az ő teljesítménye mellett pedig a mezőnyben nagyrészt domináltunk, de a helyzetkihasználás nem volt az igazi. A lengyelek elleni döntő-mérkőzésen is több ziccert hibáztak támadóink, a rávezetésnél pedig mindannyiszor hibáztak a srácok. A 0-0-s rendes játékidőt követő hosszabbításban még a négy a három elleni szituációt sem tudtuk gólra váltani, így utólag azt mondom jogos a vereség. Sebaj! Majd Szentpéterváron a szlovákok ellen bemennek, azt pedig megnyerjük! Na, jó! Drukker vagyok, nem szakértő, de mégis hogyan gondolkodjak? Ha már rögtön a vereségre gondolnék, nem lennék szurkoló! Azonban azt ki lehet jelenteni, hogy van még mit csiszolni a válogatott háza táján a vb előtt. Addig talán több légiósunk is visszatérhet erősítésként, emellett a honosítás előtt álló játékosok is pályára léphetnek Oroszországban. Nekünk nincs félni valónk, ezt meghagyjuk ellenfeleinknek. Mi csak egy jót szurkolunk és bízunk a csapatban jóban-rosszban! Hajrá, magyarok!

További fotókat ITT találhattok az eseményről.