December közepén véget ér a futballszezon, a csapatok elvonulnak a barlangjaikba "téli álmot aludni", hogy minél jobban felkészülhessenek a tavaszi nagy felhajtásra. Ilyenkor egy fanatikus futballdrukker mit tehet? Kinéz egyéb szakosztályok, sportágak meccseire. Szerencsére a ferencvárosi drukkerek el vannak ez ügyben látva bőségesen. Még a többség ki sem józanodott a szilveszteri pezsgőből rögtön egy igazi csemegével kezdődött az új esztendő, hiszen a Fradi jégkorongcsapata az ősi rivális Újpestet fogadta Pesterzsébeten.
Már a Szilveszter előtti, Dunaújváros elleni mérkőzésre is szép számmal látogattak ki a szurkolók a sokszor szerény nézőszámú hokicsarnokba, de a lila-fehérek január elsejei vendégjátékára minden megváltozott. Még egy gombostűt se lehetett leejteni a hazai lelátón, annyira megtelt. Pedig két héttel korábban szintén megmérkőzött a két együttes, de akkor nem volt az az igazi derbi hangulat, a tribün pangott az ürességtől, a hangulat még az MTK-pályán is jobb volt, az észak-pestiek pedig el is vitték mind a három pontot Pesterzsébetről 4-2-es sikerüknek köszönhetően. Emellett az újpestiek mentálisan is remekül fel voltak készülve, hiszen pár nappal korábban Debrecenben játszottak egy fordulatos összecsapást, amelyet 0-4-es hátrányból fordítottak meg, ám a Fradi a három nappal ezelőtti Acélbikák elleni 7-2-es győzelem mellett, a listavezető DVTK otthonából - egy remek harmadik harmaddal (3-0-s hátrányból 5-3-as győzelem) - hozták el a pontokat. Minden adott volt egy jó mérkőzéshez!
Haverommal már korán elindultunk a jégcsarnokhoz és közel egy órával a kezdőbedobás előtt érkeztünk meg a helyszínre. Már akkor érződött, hogy ez a mérkőzés más lesz, hiszen a buszon odafelé több olyan szurkolótárssal találkoztam, akiket már évek óta nem láttam hokimeccsen, emellett a csarnoknál is kezdett gyűlni a tömeg, érkeztek a zöld- és lila-sálas emberek tömegével. Mi gyorsan meg tudtuk venni belépőinket, amely mellé a klubvezetés szilveszteri dudát, műanyag szerencsemalacot és egy Sport-szeletet adott ajándékba. (Hűha!) Közben csak nőtt és nőtt a tömeg, mi pedig elindultunk befelé, ahol a lelátón végül a már évek óta megszokott helyünket foglaltuk el, a hazai büntetőpad fölött (már csak a Brigade Verde hiányzott onnan). Bent pedig egyre jobban gyűlt a tömeg, egy hozzánk képest később érkező szurkolótársunk pedig arról tájékoztatott minket, hogy kint egyre nagyobb sor kígyózott a nem erre a kapacitásra kitalált egyetlen egy pénztárnál. Ideje lenne már egy normális jégcsarnok a Fradinak is!
Majd a harmad kezdése után, majdnem az első gólra beestek Postás Józsiék is a veterán drukkerhaddal, akikkel valamilyen szinten próbáltunk szurkolni, miközben a vendégszektorból is szóltak a dalok. Éreztük, itt ma nem lehet vereséget szenvedni! Szerencsére a csapat is! Mint említettem, Postásék Juhamatti Hietamäki gyönyörű szólótalálatát már láthatták, amely előtt még akadtak vendég helyzetek, de utána a Ferencváros uralta a mezőnyt. Még néha a játékvezetők se tudták, hogy mit ítéljenek, hiszen amikor Teemu Elomo a palánkba döngölte az előtte szintén keményen ütköző Zalavári Bencét, nem kapta meg a ráadás két percét vérző seb okozása miatt. Természetesen a lelátón és a pályán is ment a reklamáció, amely csak hevesebb lett, miután 8 másodperc játék után Dubek Vladimirt is kiküldve kiegyenlítette a létszámot a Halassy-Varjú páros. Ez a szituáció a zöld-fehéreket spannolta fel, és Niko Suoraniemi kettőre növelte a fradisták előnyét az első szünet előtt, amely után környékünkön valamilyen szinten elszabadult a pokol. Végre derbi hangulat volt, nem úgy, mint a decemberi focimeccsen!
A negyed óra pihenő alatt csak a legszerencsésebbek jutottak ki a büfébe, a kilátogató szokatlan tömegnek köszönhetően, voltak olyan szurkolók, akik aztán lemaradtak arról, mikor a második harmad elején, Marko Luomala szenzációs átadása után Jereme Tendler már fél perc után megszerezte a Ferencváros harmadik találatát. Postásék megint éppen hogy a gólra estek be, de legalább láthatták! :) Ahogy azt is, amikor az újpesti védelem ismét kapitulált, Fliszár Zalán tört Ales Sila kapujára, majd lepasszolta a pakkot Rafaj Attilának, akinek már csak annyi dolga volt, hogy felemelje az üresen tátongó kapu felső sarkába. Tombolt a lelátó népe, az szurkolók pedig már azon kezdtek gondolkodni, hogy "vajon az újpestiek fognak-e számolni 6-0-s vezetésnél?"! Postásék pedig a fradista kapus, Ágoston Olivér eddigi remek mutatói után a "shotoUTE"-ról kezdtek beszélni.
A negyedik gól után a lilák szlovén hálóőre azonnal cserét kért, a volt fradista, Pleszkán József érkezett a helyére, aki parádés teljesítményt nyújtott az összecsapás további részében. A zöld-fehérek még kettős-emberelőnyből sem tudtak betalálni, igaz a 4-0-s előnyben már láthatóan nem koncentráltak annyira.
A harmadik játékrészben már fáradtabb volt a Fradi, még szólóból sem sikerült betalálniuk, később pedig egy emberelőnyös helyzet során, cserélés közben annyira elbambultak a játékosok, hogy Teemu Elomo lecsapott a korongra, átpasszolta Eric Pancénak, aki könyörtelenül kihasználta ezt a hibát és bevágta a játékszert a kapuba. 4-1, ennyit a "shotoUTE"-ról.
A meccs további részében nem esett több gól, de a feszült hangulatnak hála több verekedést is láthattak a nézők, még Pleszkán is megsuhintotta Rafaj Attilát a végén. Megérdemelt sikert aratott a Ferencváros az év első napján, a szurkolók örömittasan mehettek haza, vagy az aznap nyitva tartó vendéglátó helyiségekbe ünnepelni.
A Ferencváros jégkorongozói a kezdeti nehézségek után úgy tűnik kezdenek összeállni, menetelnek a rájátszás felé. A téli futballmentes időszak alatt (a kézilabdás lányok mellett) ez a csapat megérdemelné, hogy a szurkolók melléjük álljanak és hozzásegítsék őket céljuk eléréséhez, mert a gárda nem arra van ítélve ilyen játékkal, hogy hétről hétre csupán 150 néző előtt játszanak! Reméljük a lendület továbbra is kitart a srácoknál és szebbnél szebb sikerekkel tudják megörvendeztetni a drukkereket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése