2015. július 12., vasárnap

Az elmúlt hónapok eseményei

Az utóbbi hónapban egy kicsit veszítettünk aktivitásunkból, de igyekezzük ezt pótolni. Természetesen több futballeseményen is jelen voltam/voltunk, amelyről itt hosszan-röviden beszámolunk.

Kemény dolog az államvizsga, ezért az utóbbi hónapban kevés bejegyzéssel jelentkeztem.

Kezdjük a sort rögtön a 2015-ös Magyar Kupa-döntőjével, amelyet a Groupama Arénában rendeztek. Azzal semmi probléma nincsen, ha valamelyik csapat olyan szerencsés, hogy az előre kijelölt finálés helyszín a saját stadionja. Így esett meg a Ferencvárossal is, hogy ismerős közegben játszhatta a kupadöntőt. Azonban a jegyek elosztása sajnos nem tetszett nekem, még zöld-fehér érzelműként sem, hiszen így az egymeccses döntőn tényleg hazai pálya fogadta a Zöld Sasokat.
A mérkőzést 4-0-ra nyerte a Fradi, de nem volt az a nagy fieszta hangulat a stadionban. Az utolsó 5 percben az ilyenkor megszokott megőrülés helyett mindenki csak nézte a játékot. Csak a lefújás után kezdték el skandálni a kupagyőztes rigmusokat. A fehérváriak egyrészt a kártya ellen is tiltakoztak, de lehetett a jegyek elosztása miatt is, hogy csupán 200-an jelentek meg a vendégszektorban. Azt ki lehet jelenteni, hogy a kupadöntő nívóját létszámban a fradisták mentették meg. 15 ezer néző tekintette meg a helyszínen az összecsapást, a Ferencváros 21. kupasikerét zsebelte be.


Folytassuk a sort a magyar női labdarúgás történetének eddigi legnagyobb találkozójával, a Ferencváros MTK bajnoki-döntő 2. mérkőzésével. Mint arról már beszámoltunk, a "libák" oldalán többen is tiltakoztak a finálé lebonyolítása miatt, amely play-off szerűen lett megrendezve, két nyert meccsig. Hiába végzett a tabellán utcahosszal mindenki előtt a kék-fehér együttes, mégis ismét meg kellett küzdenie az egyre jobb formába lendülő és hónapokról-hónapokra erősödő Ferencvárossal. Azonban az érdekes volt, hogy egy évvel korábban nem volt probléma az Astra elleni párharc. Igaz, most is akkor kezdődött a tiltakozás, miután az első meccsen 1-1 után büntetőkkel a Ferencváros szerezte meg az előnyt a párharcban.
A második mérkőzés igazi futballhangulatban került megrendezésre, amelyre a gyengébbik nem oldalán nem volt tapasztalható. Nézők tömege, folyamatos szurkolás, prominens vendégek, TV-közvetítés. Mindez mintha a mérkőzés előtt pályájukat, a Kocsis Sándor edzőközpontot hivatalosan is átvevő ferencvárosiakat zavarta volna meg, ugyanis Nagy Lilla góljával a vendégek szereztek vezetést. Ez az előny nem sokáig tartott, Mosdóczi Evelin azonnal egyenlített. Utána Demeter Réka ápolása alatt Szabó Viktória már a zöld-fehérek számára szerzett vezetést, amivel már a Fradi állt a bajnoki cím megszerzésére. Persze tiltakoztak az MTK-szurkolók, de nagy valószínűséggel elfelejtették a 2014. márciusi férfi örökrangadót, amelyen az emberhátrányban küzdő Fradi ellen, egyszerre két játékos ápolása alatt szereztek két gólt. Ja, akkor nem volt az, de ilyenkor sportszerűtlen! Ezen a meccsen ismét bebizonyosodott, hogy az MTK-drukkerek amennyire kevesen vannak, annál elviselhetetlenek. Nem csak a bírókba kötöttek bele minden egyes ítélet után, hanem a munkájukat végző fotósokba is.
A második félidőben a Fradi előtt adódtak a legnagyobb helyzetek, de sajnos Ebere Orji nem tudta bevenni Szőcs Réka kapuját, vagy ha nem ő védett, akkor a kapufa hárított. Ezek a helyzetek azonban megbosszulták magukat. Egy védelmi hiba után a ferencvárosi nevelésű Kaján Zsanett lépett ki és fiatal korához képest higgadtan helyezett Németh Júlia kapujába. Gólörömével megmutatta, hogy a Hungária körúton nem egyszerűen csak utálják a Ferencvárost, félre nem érthető jelekkel igyekezett elhallgattatni az egész mérkőzésen sportszerűen szurkoló zöld-fehér tábort.
A 88. percben még lett volna lehetősége a Fradinak, hogy a rendes játékidőben eldöntse a meccset, de Fortuna inkább saját kezébe vette a dolgokat. Jött a büntetőpárbaj és jött a lefújás előtt a szokásos kapuscsere, Dörnyei Balázs beküldte a büntető-ölő Samu Annát, aki most is bizonyította tehetségét.
Az MTK-tól csak Kaján Zsanett talált be a kapuba, addig a hazaiak részéről senki nem hibázott. A Ferencváros történelme során először ünnepelhetett bajnoki címet, majd három nappal később a Magyar Kupát is begyűjtötték Zágor Bernadették, ismét büntetőkkel!



Itt számunkra nem ért véget a szezon, hiszen kilátogattunk szerkesztőtársaimmal Debrecenbe, a Magyarország-Litvánia barátságos válogatott mérkőzésre. Ezen a meccsen már érezni lehetett, hogy nem lesz hosszú életű az MLSZ-nél a szurkolói kártya, hiszen dupla lépcsős beengedésnél a motozás mellett mindenkivel előszedették a plasztik lapot is. Mindezt két kis szűk folyosón tették meg, hogy minél lassabban jusson be a tömeg. Nekünk szerencsénk volt, hogy pont a himnuszokra beértünk. Számomra az
mindenképpen érdekes volt, hogy a kanyarba hogyan lehetett olcsóbb a jegy, mint a kapu mögé? Ugyanis 1000 Forintért tudtuk megváltani helyünkre a belépőt, addig az állóhelyekre 1500 volt. Nem akarom megérteni az MLSZ logikáját. Szurkolás 0, a pálya mellett fizetett hordódobosok próbáltak valami hangulatot varázsolni a Nagyerdei Stadionba. Rajtuk kívül síri csend honolt, mint egy átlagos edzőmeccsen. Ok, hogy tét nélküli barátságos meccs, de a válogatott összecsapásokon nem ezt szokta meg az ember, még ha az ellenfél csupán a nem túl acélos Litvánia volt. Ettől függetlenül az első félidőben álom játékot mutatott be a nemzeti tizenegy! Az első negyed óra végén, Stieber Zoltán szerzett vezetést, majd néhány percre rá Dzsudzsák Balázs 35-ről tekert be egy szabadrúgást. A nap gólját Nikolics Nemanja szerezte a tizenhatos sarkától a hosszú felső sarokba tekert labdájával, majd mikor még a műsorközlő az előző gólt mondja be, addig a litvánok hibáznak és Priskin Tamás növeli négyre a gólok számát. A remek első játékrész után egy borzalmas második következett, amelyen csak aludni lehetett volna egy jót.
Így azt említésre se méltatjuk. Dárdai Pál fiai 4-0-ra győztek Debrecenben Litvánia legjobbjai(?) ellen és utaztak Helsinkibe, ahol Finnország ellen győztek Stieber Zoltán bombagóljával 1-0-ra, szinte bebiztosítva a selejtezőcsoport 3. helyét. Mivel a görögök voltak annyira kegyesek hozzánk, és az ellenük lévő döntetlenünk mellett kétszer kikaptak Feröertől, ezért a legjobb csoport 3.-ként válogatottunk közvetlen kijutásra áll a 2016-os franciaországi Eb-re. Szeptember 4.-én jön A MECCS Románia ellen. Mindent bele, fiúk!

A jövőben igyekszünk sűrűbben beszámolókat készíteni az általunk látogatott meccsekről. Hamarosan egy bővebb írást olvashattok a Magyar Szuperkupa-döntőről, de igyekszünk a magyar csapatok nemzetközi szereplésével is foglalkozni, hogy a válogatottról ne is beszéljünk. A jövőben igyekszünk minél jobban kiszolgálni olvasóinkat! Reméljük sikerül is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése