Hol is tudnám kezdeni, minthogy mi volt a cél? Edzőnk, Détári Lajos ismét a bajnokság megnyerését vette célkeresztbe amiért új játékosokkal kezdtünk el harcolni. Leigazoltuk a Kecskemét két szerb légiósát Vladan Cukicsot és Aleksandar Alempijevicset. Érkezett hozzánk a Szeged 2011 fiatal támadója, Orosz Márk, és az NB2 2012 évi gólkirálya, Máté János is a Fradihoz igazolt a Videoton II. csapatától. Ám a magyar átigazolási idény legnagyobb C4-ese nálunk robbant, vagyis a fél Magyarország és európai élklubok által csábított Böde Dániel az Üllői úton kötött ki, mellette a Pápától még megvásároltuk a védekező középpályás Gyömbér Gábort.
Amikor aztán megláttuk az edzőmeccs listát elszörnyedtünk. Semmi rangos, semmi megerőltető mérkőzést nem játszottunk. Ellenfeleink leginkább NB2-es és NB3-as középcsapatok voltak, a legerősebb az NB1 középmezőnyéhez tartozó MVM Paks volt. A Maglód elleni idénynyitó még sima volt, 5-0-ra nyertünk. Megkezdődtek a hazai felkészülési találkozók, amelyre már mindenki kíváncsi volt. Aztán jött a megdöbbenés, a vezetőség ezeket fizetősé tette. A találkozókért 200 Forintot kellett fizetni (igaz, nem nagy összeg, de akkor is...), amelynek bevételét a Fradi utánpótlására költötték. Hiába a fizetős edzőmeccs, hiába a hőség, a Veszprém elleni meccsen megjelent 1500 néző a hátsófüvesen. Mindenki várta a laza győzelmet, meg fél szemmel követte mindenki az NB1 sorsolását, reménykedve a siófoki kezdésben. Utána duplán csalódtunk, mivel csapatunk eléggé gyenge játékkal kapott ki amásodosztályú ellenféltől, míg a bajnokságban megint nem látogatunk egy kis balatoni fürdőzésre. Helyette készülhettünk a Kecskemét és a Pécs ellen.
De még mindig folytatódott a felkészülés és a legmegerőltetőbb találkozóra készültünk a Paks ellen. 40 fok meleg, délelőtt 11 órás kezdés. Ez nem csak a szurkolóknak volt rossz, hanem a játékosoknak is. Ismét egy 2-1-es vereség, ahol az élete legrosszabb formájában lévő Pölöskey Péter egy rakat ziccer mellett még
Majd elérkezett a Szigetszentmiklós elleni edzőmeccs, ami bár ismét nem hozott lehengerlő játékot, 3-0-ás Fradi-győzelem született. Ez a meccs nem a gólokról maradt emlékezetes. Az egész felkészülés alatt pocsékul játszó Pölöskey gólja után a szurkolóknak szólogatott ki, amely nem tetszett a szurkolóknak, de következmény később jött, az első bajnoki meccs után.
Mert ezidő alatt mi történt? Pl. bemutatták az új vendégmezt. Kubatov Gábor elnök úr a szurkolói ankéton áradozott arról, hogy milyen szép, milyen jó, de a szurkolók tetszését nem igen nyerte el. Elfogadni valamennyire elfogadtuk, de nem teljes szívből. Egy igazi zöld mez jobban állt volna a csapaton, mint ez a már barnába hajló sötétzöld.
Majd eljött a nap, amire már Fradisták ezrei vártak: az első bajnoki forduló. Vártuk, hogy milyen lehengerlő játékot fog mutatni csapatunk, mert ezt ígérték nekünk! Ez nem jött. Hiába volt néhány helyzetünk, meg is szereztük Alempijevic révén a vezetést a Kecskemét ellen, de a lehengerlés az nem jött. Támadtunk, támadtunk, de ötlettelenül. Már ekkor jöttek olyan hangok, hogy Détárit le kell váltani! A meccs mégis Pölöskey Péterről szólt, aki ugyanolyan rosszul mozgott, s használta ki helyzeteit, mint a felkészülés alatt, vagy előző idényben. Az SZTK elleni produkciója után a bajnokin a bemutatáskor is hatalmas füttyszóval fogadta a közönség, s egyhangúan követelte a fiatal Máté Jánost a csapatba, aki a kispadon foglalt helyet. Majd a mikor felkerült a 60, 11 tábla a Szentély népe olyan örömujjongásba kezdett, mintha gólt lőtt volna a Fradi! Pölöskey lemenetelét végig füttyszó kísérte. Sajnos a mérkőzést nem sikerült megnyerni, 1-1-es döntetlenre végeztünk a bajnoki nyitányon.
A mérkőzés után nem lehetett elhallgattatni Pölő és a tábor viszonyát, felbontásra került a szerződése a Ferencvárossal. Bár az információk mást mondanak, de szerintem ez az ügy is benne van a dologban.
Ezek után nem túl bizakodóan vártuk a Pécs elleni mérkőzést, ami ugyanolyan impotens támadójátékot hozott, mint a KTE ellen. Hiába játszottunk emberelőnyben, még Supka Attilát is elküldték a kispadtól, de így se tudtunk nyerni. A legnagyobb helyzetet Somalia hagyta ki. Az eredmény 0-0 lett, nem is kell többet mondani erről a meccsről.
Majd érkezett hozzánk a Pápa. Még sokan fel sem ocsúdtak a tavaszi vereségből, de az elmúlt két forduló gyenge játéka nem adott okot a bizalomra a ferencvárosi szurkolók körében: összesen 3500 néző látogatott ki a találkozóra. Végre voltak gólok, nyertünk 4-1-re. De én személy szerint elégedett voltam a látottakkal? Nem! És miért? Támadójátékunk ismét impotens volt, csak pontrúgásokból értük el a találatokat. A meccs egyetlen pozitívuma volt, hogy Máté Jankó megszerezte első NB1-es gólját.
Én nem vártam bizalommal telve az egy hétre rá rendezett derbit. Pedig, ha valahol rossz érzés a vereség, az ott. Még soha nem hagytam el győztesen a Megyeri úti stadiont, ahogy a felújítás óta a Ferencváros is csak egyszer, egy Ligakupa középdöntő után.
Hiába az elmúlt három forduló gyenge játéka, ismét hajnalok hajnalán kimentem a stadionhoz sorban állni, hogy legyen jegyem. Első részben 900 jegyet kaptunk a liláktól, de ennek nagyrészét már szétosztották a csoportok, s a V.I.P.-k között. Hogy nekik mi közük a vendégszektorhoz? Menjenek ők ott is a V.I.P.-ba, s adják oda ezeket a jegyeket azoknak, akik tényleg szurkolni szeretnének!
Majd robbant a bomba másnap, Détári Lajost menesztettük a kispadról. Helyére egy Európában is ismert holland edző érkezett, Ricardo Moniz. Megalkuvást nem tűrő játékot várt el a játékosoktól, amit véghez is próbált vinni. Bemutatkozó meccsén a Honvéd ellen 5000 néző látogatott ki. Odaszorítottuk az addig veretlen kispestieket a kapujukhoz, volt hogy éppen csak a gólvonalon tudták megállítani a labdát. Majd a félidő végén jött Jova Levente hatalmas hibája, ami után nem volt más választása cseh védőnknek, Martin Kleinnek, mint lerántani a vendég támadót. Villant is a teljesen jogos piros lap, s következhetett a büntető, ahol Levi jóvá tette hibáját, hárította Ivancsics tizenegyesét! Majd nem sokkal később egy ugyanolyan gólt kaptunk egy szöglet után, mint Újpesten. De ez sem vette vissza a csapatot, támadtunk megállás nélkül. A játékosok a végén már hátsójukon vették a levegőt, annyira hajtottak.
A meccs után én bizakodóbb lettem a támadással kapcsolatban, hiszen leigazoltuk a Videotontól Milan Pericset. Ha tavaly télen nem igazolja le a Fehérvár, akkor kaposváriként biztos bezsebelte volna a gólkirályi címet, s amikor pályára lépett a Vidiben, akkor is gólveszélyesen játszott. Később ezt megbántam, mert Peric olyan gyenge játékot mutatott a csapatban, hogy fájt azt nézni.
Közben a csapat egy nyilvános edzést is tartott a szurkolóknak, ahol közel ezren jelentek meg! Ekkora nézőszámról csak álmodoznak három villamos megállóval arrébb a Salgótarjáni úton. Itt edzésen jelent meg ennyi! :) Ricardo Moniz egyre népszerűbb lett a szurkolók körében!
Majd következett az egri, őőőő debreceni túra. Az előző évi edzőmeccs után már alig vártuk ezt a túrát, hiszen többszáz Fradista utazott le a hevesi megyeszékhelyre, csak az egri stadion nem kapott megfelelő minősítést az NB1-re, így a DVSC stadionjában játszották hazai meccseiket. Az EEE mozgalom feltalálta magát így is, kis kerülőt iktatott be a kirándulásba: elutaztunk Egerbe, a Szépasszonyvölgybe. Mindenki kedvére ivott-evett (főként ivott), s ezt követően indultunk el a Hajdúságba. Összesen 1000 néző, hangulattalan találkozó, förtelmes első félidő. A Honvéd elleni meccs után nem ezt vártuk. Majd a második félidőben rendesen bekezdett a csapat.
Ezután következett az első válogatott forduló, ahová 7 év után hívtak be ismét Ferencváros játékost, Gyömbér Gábort is behívta Egervári Sándor az Andorra és Hollandia ellen készülő keretben. Amíg a nemzeti 11 a világbajnoki részvételért focizott, itthon megkezdődtek a Ligakupa küzdelmei. Ricardo Moniz nem titkolt szándéka volt megnyerni ezt a trófeát, amely mindeddig hiányzott a klub vitrinjéből. Így is álltunk fel az MTK ellen. A csapatból csak a válogatottnál szereplő Gyömbér hiányzott. Igyekeztünk végig támadni, de csak 1-0-ra nyertünk. De nyertünk! A gólt még a mérkőzés elején Somalia szerezte.
Közben újabb játékosokat jelentett be a klub az érkező oldalon: a Hamburgtól érkezett a bosnyák válogatott fiatal reménysége, Muhamed Besic. Az előző szezont az Antwerpenben töltő román középpályás, Andrei Ionescu, s a holland U21 válogatottal Európa bajnoki címet szerző Julian Jenner.
A szurkolók ismét kezdtek bizakodni a csapatban, így érkezett el a Haladás vendégjátéka az Üllői úton rendezett vendégjátékára.
Péntek délután melóból igyekeztem a kezdősípszóra odaérni. Még a meccs előtt találkoztunk Bánki Dodóval, akivel csináltattam egy közös képet, így elindulni a Szentély kapujához, hogy elfoglaljam a helyemet a 3-as szektor 18. sorában. A meccset remekül kezdtük a vasiak ellen, hiszen Böde remek labdája után Somalia úgy hagyta ott a Gyömbérhez hasonlóan válogatott kerettag Halmosi Pétert, hogy azt öröm volt nézni, s begurította Rózsa alatt a labdát a kapuba. De nem csak ez volt az egyetlen szép dolog Somitól! Halmosit szinte lealázta az egész meccsen.
A meccs ismét el kezdtünk fáradni, a Haladás sorra veszélyeztetett, majd egy ellentámadás végén Cukic első ferencvárosi góljával eldöntötte a meccset. Igaz a végén még begyötört egy gólt a Haladás, de ez már nem szorzott, nem osztott. Megszületett Ricardo Moniz első bajnoki győzelme a Ferencváros kispadján.
-Na, Halmosi fiam, meg tudod mondani merre van Szomália?
-Elnézést, Tanár úr, de tényleg nem láttam!
Ezután az eléggé erős erőnléti hiány miatt a vezetőedző egy újabb alapozást iktatott be a programba. A játékosok ismét a hátsójukon vették a levegőt, így utazva Siófokra, amit én itthonról néztem. Jobban is jártam. Esős idő, gyenge játék, 0-0. A Haladás elleni MK-búcsú meg annál is katasztrofálisabb volt. Jobb is elfelejteni. (2-0-ra nyert a szombathelyi csapat.)
Én személy szerint elég pesszimistán vártam a Diósgyőr elleni találkozót. A miskolciak fanatikusai ismét megtöltötték a vendégszektort, de szerencsére most már altattuk az ellenfelet.
Ismét válogatott forduló, de már Fradi játékos nélkül. És ha válogatott forduló, akkor Ligakupa. Először a másodosztályú Szolnok érkezett az Üllői útra, s Peric és Máté góljaival nyertünk 2-1-re egy eléggé gyenge iramú mérkőzésen. Majd irány Kecskemét, s megint egy impotens kezdés. A hazaiak már 2-0-ra vezettek, de Jenner és Ionescu góljaival felálltunk a padlóról, 2-2-re mentve a találkozót.
A bajnokságban a Paks érkezett az Üllői útra. Ionescu góljával még az első félidőben megszereztük a vezetést, de két hibából a második félidőben megfordították a paksiak a találkozót, amire Gyömbér Gábor válaszolni tudott a hajrában. 2-2 lett a végeredmény.
A 13. fordulóban következett a magyar labdarúgás legősibb eseménye a Hungária-Fradi, vagyis ahogy ma hívjuk: MTK-FTC örökrangadó. Minden irányból érkeztek zöld-fehérek, teljesen megtöltve a Hidegkuti stadion Sport utca felőli lelátóját. A végén a hazaiak már saját szektoraikba irányították a Fradi szurkolóit. A mérkőzésen hiába küzdöttünk, hiába harcoltunk, a védelem megint tett róla, hogy ne örüljünk. Igaz kétszer is ki tudtuk egyenlíteni az MTK vezetését Józsi és Böde találataival, de az utolsó percben és a hosszabbításban kék-fehér riválisunk beállította a 4-2-es végeredményt. Megint ugyanaz az érzés, mint Újpesten. A tehetetlenség, a düh. Életemben először éreztem magamat úgy, hogy nekimennék az ellenfél szurkolóinak.
Megint kezdett megtelni az Albert Stadion 8000 néző látogatott ki a Loki elleni rangadóra! (bár egyeseknek ez csak egy szimpla meccs a sok közül) A tábor előtt egy képregény, a Három Kismalac c. Grimm-mese Fradista változatát mesélte el, ahogy a malacok eléggé pórul jártak. Csak mindenki értse, a malac leginkább a DVSC egyik jelképévé vált az elmúlt években.
A mérkőzés a szokásos forgatókönyv szerint alakult. A meccs elején egy védelmi hibából vezetést szerzett a konda, majd a 33. percben Böde egy gyönyörű szöglet utáni fejessel egyenlített! A meccs végéig megint a mi kezünkben volt a meccs, sorra alakítottuk ki a helyzeteket, majd egy elég érdekes szituáció után büntetőhöz jutottunk. A lelátón nekem is ugyanaz volt a véleményem, mint a mérkőzést közvetítő M1 kommentátorának, Menczer Tamásnak, hogy itt Böde kapott sárgát. Elsőre nem akartam elhinni, amikor Fábián Mihály játékvezető a büntetőpontra mutatott. Ha megkaptuk, akkor éltünk is vele: Verpecz kapus balra, a Józsi György által megrúgott labda jobbra ment, 2-1-re nyert a Fradi! Számomra ez a meccs hatalmas öröm, a DVSC-hez való viszonyulásom miatt.
Bizakodva indultunk Kaposvárra, ahonnan már lassan 30 éve nem hoztuk el a 3 pontot. Most se. Hiába mentünk 4 busszal, hiába tömtük meg úgy a Rákóczi stadion vendégszektorát, hogy majd összerogyott, a csapat gyengén teljesített. 1-0-ás vereséget szenvedtünk. A hazafelé úton legalább Tapasztó őrnagy feldobta a hangulatot, főleg amikor Siófokon kicseleztük a rendőröket. :-)
Az őszi zárófordulóban a Pécs érkezett hozzánk, s a második félidő elejére 2-0-ás vezetésre tettek szert.
Többen már feladták a meccset, de én még bizakodtam a szívem mélyén, hiába mást súgott az eszem.
Kb. a Tuti Lúzerek c. film fanatikus testvérpárját láthatták volna benne, amikor skandálják halkan: "Mi hiszünk! Mi hiszünk! Mi hiszünk? KUSS! Mi hiszünk!" Böde Dániel szépített, majd Milan Peric egyenlített. Már szinte mindenki elkönyvelte az X-et, amikor Jenner szögletét Böde elemi erővel fejelte a kapuba! Senki nem hitt a szemének! Alig fél órája még temettük a csapatot, most itt ünnepeljük a győzelmet! Ezzel telt el az ősz, amit az 6. helyen zártunk.
Moniz mester elég kemény felkészülést vezényelt le a játékosoknak. Csapatunk kezdte meg legkorábban a tavaszi alapozást. Először a Paks II. csapatát fogadtuk a Népligetben, ahol a hideg és a korai időpont ellenére is rengeteg szurkoló jelent meg, s láthatta ahogy Böde, Fell és Batik duplájával 4-0-ra nyertünk a tolnaiak ellen. Majd irány Marbella. A Sport TV is Torrentével (Santiago Segurával) hírdette, hogy a Fradi ott fog szerepelni, nem is kicsi csapatok ellen. Először a Dinamo Kijev volt az ellenfél. Mindenki biztos vereséget könyvelt el, 5-0, 6-0, ilyeneket vártunk. Aztán a sztárokkal felálló Kijev hiába vezetett kétszer is, meghajolt a Fradi előtt, ugyanis 3-2-re nyertünk.
Következhetett a Basel, amelyről még ekkor nem tudtuk, hogy az Európa liga-elődöntőjéig menetel, ahol csak a végső győztes Chelsea állítja meg. Ellenük már nehezebb dolgunk volt 2-2 lett a végeredmény. Majd jött a számunkra mindig is presztízsmeccsnek számító Steaua Bukarest elleni mondhatni kupadöntő. Hiába a románok pfújolása, durva játéka, a Ferencváros 2-1-re nyerve gyűjtötte be az Impact kupát Marbelláról. A meccsek közben egy másikat is lejátszottunk, ahol a Kolozsvári CFR 1-0-ra nyert fiataljaink ellen egy büntetőből szerzett góllal.
Majd irány haza. Sokan várták már a csapatnak az itthoni meccseit. Ezeket a Goldball pályán játszottuk, ahol 3-0-ra nyertünk a Vác, 2-1-re a korábbi LK-ellenfél Szolnok ellen. Közben még Szekszárdon ismét legyűrtük a pécsieket 4-1-re, Lipóton meg egy tartalékos 3-3 a szlovák elsőosztályú Rózsahegy (MFK Ruzomberok) ellen. Csapatunk ismét edzőtáborba vonult, ezúttal Törökországba. Itt sajnos elmaradtak a sikerek, legfőképp az időközben begyűjtött sérüléseknek is köszönhetően. Legalább néhány tehetséges fiatalra is fel kaphatta a fejét a ferencvárosi publikum, mint pl. Csilus Tamásét.
De nem csak az ő nevét ismertük meg, hiszen leigazoltuk a brazil Junior Fellt és Leonardot, a holland Quenten Martinust, és a belga-ghánai Stanley Aboraht.
A csapat hazaérkezésével már készültünk a Ligakupa-negyeddöntőjére, amit a Lombard Pápa ellen játszottunk. Egy kicsit nehezen lendültünk játékba, de így is 3-1-es győzelmet arattunk az Üllői úton 2000 néző előtt. Utána örülhettek a szurkolók, végre elkezdődött a bajnokság. Több busszal vágtunk neki a pápai túrának, hiszen ismét a Veszprém megyeiek ellen játszottunk, csak ezúttal már a ligában. Tömve a vendégszektor, hazai lelátó is zöld-fehérben, sokan kint a kerítéseknél nézik a meccset, ami elég izzasztóan indult, de laza 3-0-ás győzelem lett a vége. Hazafelé úton ismét szurkolásba kezdtünk, hiszen interneten át követtük kézis lányaink ljubljanai vendégjátékát a Bajnokok ligájában.
Ezek után elkövetkezett ismét Magyarország legvártabb labdarúgó eseménye, vagyis a derbi, amire már két héttel a kezdősípszó előtt nem lehetett jegyet váltani! Mikor volt ilyen mérkőzés utoljára Magyarországon? Biztosan még a Fradi BL-szereplése alatt, mert a diósgyőriek se pikk-pakk szedték össze a jegyeket a feljutásuk utáni első Fradi vendégjátékra.
De a derbi előtt még várt ránk ismét egy pápai vendégjáték. A játékosoknak leginkább a derbi járt a fejében, nem koncentráltak eléggé. Egy hosszabbításos meccsen kaptunk ki 4-2-re, ami nem a legjobb ómen egy fontos rangadó előtt, de a továbbjutás meglett. Az elődöntőben az Eger várt ránk.
Ezt egy országos havazás követte, aminek köszönhetően elmaradt a teljes bajnoki forduló, de a Ligakupa elődöntők megrendezésre kerültek. Az Eger ezúttal Vácott fogadott minket, s egy laza 3-1-es sikert arattunk ellenük, majd a szombati visszavágón 1-0-ra diadalmaskodtunk még az Üllői úton. 7 év után készülhettünk ismét egy kupadöntőre, még akkor is, hacsak a Ligakupáról volt szó. De ezután egy szomorú pillanat is elérkezett minden ferencvárosi szurkoló számára. El kellett búcsúznunk szeretett stadionunktól. Erre a pozícióra a vezetőség a Bajnokok Ligájában is érdekelt, idén másodjára Fradihoz érkező Kolozsvári CFR-t hívta meg. Több régi kedvenc is pályára lépett a Fradiban.
Amíg ezek az ínséges idők tartanak, csapatunk a Puskás Ferenc Stadionba költözik. Az Eger elleni bajnoki mérkőzés is itt került már megrendezésre. Eléggé furcsa volt nekem, hogy amikor Fradi meccsre megyek, nem a kék, hanem a piros metró irányába indulok el. De a következő másfél-két évben ez lesz a megszokott. A tábor is szépen belakta az új otthont, az Eger ellen remek szurkolást csaptak. Mi pedig ünnepeltük a hét közben a válogatottban is bemutatkozott Böde Dánielt, aki góllal járult hozzá, hogy a nemzeti 11 pontot szerzett Isztambulban. Most a nyirkos időben 4-0-ás győzelemmel debütáltunk a Puskásban. Böde duplával ünnepelte a válogatott teljesítményét, mellette Jenner is betalált, majd Somalia olyan bombát eresztett meg Brljak kapujába, hogy Lázár Bence a mai napig forgolódik álmában. Talán megtanulja, hogy miket kell nyilatkoznia! :-)
Amíg én készültem egy külföldi utamra, a gárda Szombathelyre volt hivatalos bajnoki mérkőzésre. Megvoltak a helyzeteink, de gólt nem tudtunk szerezni. 0-0 lett a végeredmény, majd rá egy héttel ismét irány a Puskás. A Siófok érkezett, s egy gólgazdag mérkőzésen nyertünk 4-2-re, többek közt Böde mesterhármasával. Erre a meccsre elhozta a családot és barátokat is, ott szurkolt a stadionban a madocsai különítmény. Külön pozitívum volt, hogy több, mint 7000 néző volt kint a meccsen, az egyik kiesőjelölt ellen!
Innen bizakodva készültünk a Honvédhoz, a bepótolandó mérkőzésre, amire gyorsan elkapkodtuk a jegyeket. Hiába a nagy bizakodás, ismét vereség lett a vége. A Honvéd nagyon jól levédekezte a támadásainkat, de egy eléggé szabálytalan góllal szerezték meg a 3 pontot. Somaliát a gól előtt csúnyán fellökték. De akkor is csak 0-0 lett volna a végeredmény, de ki tudja.
Majd Diósgyőrben egy felszabadultabb játékot mutattunk, a meccs elején meg is szereztük a vezetést a több ezres létszámú Fradi-tábor előtt. És megint csak bosszankodás lett a vége, mert a védelmünk átjáróház volt. A meccs végén sorra puskáztuk el a helyzeteket, a végeredmény 2-2 lett.
Ennek tudatában készültünk hosszú idő után ismét egy kupadöntőre. A sorsolás alapján mi voltunk a pályaválasztók, így az MLSZ döntése alapján az ellenfél stadionjában játszottuk a mérkőzést, Székesfehérváron. LK-bojkott ide-vagy oda, szép számú közönség látogatott ki, de szerintem a Vidisták nem lettek volna ennyien, ha nem a Fradi az ellenfél. A mieink szurkoltak ezerrel, a csapat meg is hálálta, 5-1-re győztük le a Videotont! A szememnek nem akartam hinni. Előttünk meg már a hétvégi meccs volt, s Tomekék mellettem már azt mondogatták, hogy ilyen játékkal a Puskásban rommá verjük őket. De még előtte kiünnepeltük magunkat. Megmutattuk a fehérváriaknak milyen egy igazi Fieszta, majd elindultunk a vasútállomásra. A vonaton se fagyott alább a hangulat, éneklés, ünneplés ezerrel.
De elérkezett a bajnoki mérkőzés időpontja. 10 ezer szurkoló, az időjárás is kegyes volt a szurkolókhoz, csak a csapat nem mutatta a szerdai formáját. Torghelle már az első percben végig szlalomozott a védelmen, s Jova hálójába passzolta a játékszert. Hiába alakítottuk ki a helyzeteket, hiába birtokoltuk többet a labdát, úgy éreztem elveszítettük az európai kupaindulást. De még jött néhány bajnoki mérkőzés. Először Paksra utazott a csapat, ahol 3-1-es győzelmet arattunk, majd a Győrben elszenvedett 1-0-ás vereség után már senki se bizakodott az EL-ben. Mellette még Leonardonak lábát törték, a győriek kiélték Fradi gyűlöletüket, előttünk ünnepelve bajnoki címüket. Nem volt valami jó érzés, még TV-n át sem.
Az MTK ellen végre már felszabadultan játszott a csapat, szinte momentuma se volt a kék-fehéreknek. Somalia és Böde góljaival 2-0-ra nyertünk. A mérkőzés legszebb momentuma volt, amikor Vladan Cukic előhúzta az ETO ellen szárkapocscsont-törést szenvedett Leonardo mezét, s vele ünnepelték meg Böde találatát, míg a közönség a brazil támadó nevét skandálta a lelátókon.
Majd jött a rendőrség által botrányossá fajuló Debrecen elleni mérkőzés. 2001 óta nem nyert a Fradi a Cívisvárosban, ami átok ezúttal megtört! Somalia, Jenner és Peric góljainak köszönhetően 3-2-re nyertünk. De sajnos a debreceni rendőrség ismét bebizonyította, hogy mennyire szeretik a zöld-fehéreket, mikor indok nélkül paprika spray-t használtak az ünneplő szurkolók ellen, köztük egy 8 éves kislányt is lefújtak. Nyomdafestéket tűrően nem tudnám elmondani erről a véleményem, így jobbnak látom, ha ez ügyben nem mondok semmit se, mert abból csak nekem lenne bajom.
A mérkőzésen ismét a védelem alkotott, összehozva a 2-2-es végeredményt. Próbált a csapat Böde Daniból gólkirályt faragni, de sajnos a két tizenegyes góljával nem sikerült beérnie a listavezető Adamo Coulibalyt.
Hiába a gyenge teljesítmény, a szurkolók hálásak voltak a csapatnak az egész éves teljesítményért! Ricardo Moniz érkezésével a techalott ferencvárosi labdarúgás elkezdett éledezni, és végre kezd valami fény előkerülni az alagútban. Talán az az alagút vége, vagy jön szemben a vonat? Reménykedem a szebb jövőben, s hogy az ígéretekhez híven végre bajnoki címért játszunk, s a ellenfelek rettegnek ha már az Osztyapenkohoz érkeznek, ahogy Zombori mester a Sport TV szakértője mondogatta. HAJRÁ FRADI!!!
* aki nem tudná: mocsaras területre épült a Megyeri úti stadion
Tétmeccsen az eredményeink:
1. forduló: Ferencváros - Kecskemét 1-1
g.: Alempijevic
2. forduló: Pécs - Ferencváros 0-0
3. forduló: Ferencváros - Lombard Pápa 4-1
g.: Józsi (2), Klein, Máté
4. forduló: Újpest - Ferencváros 2-1
g.: Orosz
5. forduló: Ferencváros - Budapest Honvéd 0-2
6. forduló: Eger - Ferencváros 2-2
g.: Peric, Böde
LK-1.forduló: MTK Budapest - Ferencváros 0-1
g.: Somalia
LK-2.forduló: Ferencváros - Kecskemét 2-1
g.: Somalia, Böde
7. forduló: Ferencváros - Szombathelyi Haladás 2-1
g.: Somalia, Cukic
8. forduló: Siófok - Ferencváros 0-0
MK-2. forduló: Ferencváros - Szombathelyi Haladás 0-2
9. forduló: Ferencváros - Diósgyőr 2-0
g.: Böde, Peric
10. forduló: Videoton - Ferencváros 1-2
g.: Józsi, Böde
LK-3. forduló: Ferencváros - Szolnoki MÁV (II.o.) 2-1
g.: Peric, Máté
LK-4. forduló: Kecskemét - Ferencváros 2-2
g.: Jenner, Ionescu
11. forduló: Ferencváros - Paks 2-2
g.: Ionescu, Gyömbér
12. forduló: Ferencváros - Győri ETO 1-1
g.: Alempijevic
13. forduló: MTK Budapest - Ferencváros 4-2
g.: Józsi, Böde
LK-5. forduló: Szolnoki MÁV - Ferencváros 0-5
g.: Peric (3), Busai, Máté
14. forduló: Ferencváros - Debrecen 2-1
g.: Böde, Józsi
15. forduló: Kaposvár - Ferencváros 1-0
16. forduló: Kecskemét - Ferencváros 2-2
g.: Böde, Jenner
17. forduló: Ferencváros - Pécs 3-2
g.: Böde (2), Peric
LK-6. forduló: Ferencváros - MTK Budapest 2-0
g.: Peric, Máté
LK-negyeddöntő: Ferencváros - Lombard Pápa 3-1
g.: Józsi, Jenner, Böde
18. forduló: Lombard Pápa - Ferencváros 0-3
g.: Jenner, Aborah, Böde
LK-negyeddöntő: Lombard Pápa - Ferencváros 4-2 (h.u.)
g.: Böde, Cukic
19. forduló: Ferencváros - Újpest 2-1
g.: Somalia, Cukic
20. forduló: Honvéd - Ferencváros 1-0
LK-elődöntő: Eger - Ferencváros 1-3
g.: Jenner, Aborah, Cukic
LK-elődöntő: Ferencváros - Eger 1-0
g.: Peric
21. forduló: Ferencváros - Eger 4-0
g.: Böde (2), Jenner, Somalia
22. forduló: Szombathelyi Haladás - Ferencváros 0-0
23. forduló: Ferencváros - Siófok 4-2
g.: Böde (3), Leonardo
24. forduló: Diósgyőr - Ferencváros 2-2
g.: Jenner, Gyömbér
LK-döntő: Ferencváros - Videoton 5-1
g.: Cukic, Jenner, Aborah (2), Somalia
25. forduló: Ferencváros - Videoton 0-1
26. forduló: Paks - Ferencváros 1-3
g.: Leonardo, Besic, Klein
27. forduló: Győri ETO - Ferencváros 1-0
28. forduló: Ferencváros - MTK Budapest 2-0
g.: Somalia, Böde
29. forduló: Debrecen - Ferencváros 2-3
g.: Somalia, Jenner, Peric
30. forduló: Ferencváros - Kaposvár 2-2
g.: Böde (2)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése