Csak a nosztalgia. Ez maradt a magyar futballszurkolóknak az idei évre is, ha a nemzetközi szerepléseket tekintjük. Igaz, hogy a Videoton még talpon van az Európa Ligában, azonban nekik annyi az esélyük a lengyel bajnok Lech Poznan ellen, mint nekem, hogy 12 menet után legyőzöm Floyd Mayweathert a ringben, esetleg Vladimir Klicskót.
Pedig nem így indultak a dolgok.
2006 előtt szinte mindig volt egy magyar csapat az európai kupa főtáblákon, 2004-ig több esetben kettő is, azon év tavaszán pedig eddig utoljára a DVSC megélte a tavaszi küzdelmeket is. Még mindig könnybe lábad az emberek szeme, amikor Rósa Dénes Millwall elleni UEFA Kupa gólját nézi, vagy amikor Varga József hatalmas bombagóljával felrúgta a BL-főtáblára a Lokit a Levszki Szófia ellen. Hiába van ott idén is egy csapat a playoff körben, a többiek leszerepeltek. Az előző szezonban a Debrecen 3-1-es vereséget szenvedett az Európa Liga ezen szakaszában a magyar futball elátkozott stadionjában, a berni Wankdorfban, vagy ahogy ma ismerik a Young Boys stadionját, Stade de Suisse-ben. A visszavágón a 0-0-s döntetlen a piros-fehérek kiesését jelentette, de a játékvezető ténykedését is meg kell említeni azon a meccsen, de megint jön az a bizonyos HA.
 |
| Fotó: UEFA.com |
A Videoton 2012-es főtáblás szereplése óta sorra zúgnak ki a magyar csapatok a selejtezőben. 2013-ban a bajnok Győri ETO a BL-ben hazai pályán kapura sem lőtt a Maccabi Tel-Aviv ellen, míg a Videoton impotens játékkal zúgott ki a montenegrói Mladoszt Podgorica ellen. A Honvéd viszont élve felfalta szintén montenegrói ellenfelét a Cselik Niksicset, összesítésben 13-1-re, a Debrecen pedig annak rendje és módja szerint leszerepelt a norvég Strömsgodset ellen az idegenbeli, bravúros 2-2 után 0-3 a nyíregyházi visszavágón. Hol van már az, amikor a hajdúságiak idegenben 5-0-ra verték a horvát sztárcsapatot, a Hajduk Splitet? A Honvéd Niksics elleni lendülete nem maradt meg a szerb Vojvodina ellen, az újvidékiek összesítésben 5-1-re verték a kispestieket.
2014-ben nagyobb reményekkel várták az eseményeket a szurkolók. Ezúttal a Ferencváros, a Diósgyőr és a Győr indult az Európa Ligában, a Debrecen pedig a BL-ben vitézkedett.
A DVSC először az észak-ír Cliftonville ellen lépett pályára, a műfüvön rendezett odavágó 0-0-s eredménye után a Nagyerdei Stadionban 2-0-ra nyert a Loki Sidibe duplájával. A BATE elleni meccsen pedig csak egy nevet lehet említeni, amely miatt Debrecenben is a sírógörcs kerülgeti az embert: Selim Bouadla. A hazai 1-0-s siker után idegenben is megszerezte a vezetést a piros-fehér gárda, de Bouadla kiállítása miatt az emberhátrányt nem bírta ki a csapat és megfordították a fehéroroszok a meccset. A 2-1-es eredmény még a hajdúságiak továbbjutását eredményezte volna, de a hosszabbításban kapott gólra az egész ország a fejéhez kapott. A Young Boys elleni meccsről pedig korábban már volt szó.
A többiekről pedig annyit, hogy a Ferencváros esetében nem mondhatom sértőnek, hogy szar (ennél szebben csak a fost lehet említeni) játékkal estek ki a Rijeka ellen, Fiuméban még kapura sem lőve, de Sliema Wanderers elleni szenvedést inkább el is felejtenénk. A Győr már hazai környezetben leszerepelt a Göteborg ellen, majd a Diósgyőr végig vendégségben játszva ment három kört, kiejtve a máltai Birkirkarát, a bolgár Litex Lovecset, majd szó szerint kiütéses végállomás az orosz FK Krasznodar ellen.
Az idei évben nagyon bizakodtak a magyar drukkerek. Volt egy Videoton, amely az előző szezonban rommá verte a teljes magyar mezőnyt, egy kedves barátom meg is jegyezte, hogy európai szintű focit játszanak. Sajnos a sportigazgató ezt nem így látta, menesztette az edzőt, több alapember eligazolt. A fehérváriak nagyon gyengén kezdték a szezont, de szerencsére valahogy csak túlestek a walesi amatőr New Saints ellen hosszabbítás után. Azonban a BL-ben számukra is a BATE Boriszov volt a végállomás, a fehéroroszok még csak nem is értették, hogy a Videoton egyáltalán mit akart játszani? Folytatás a Lech Poznan ellen az Európa Ligában.
 |
| Fotó: Magyar Nemzet Online |
A Ferencváros esetében nagy várakozás volt az európai kupaszereplést illetően, hiszen a tavaszi szezonban dominált a csapat, fölényesen megnyerték a Magyar Kupát. Az Emmenben rendezett mérkőzésen meg volt az esély a győzelemre a holland másodosztályú Go Ahead Eagles Deventer ellen, de a vége idegenben 1-1 volt. Hazai pályán a szurkolók a stadionon kívül szurkoltak, amely rendesen beszűrődött a stadionba, erőt adva a játékosoknak. A félidőben már könnyed játékkal, 3-0-ra vezetett a Fradi a holland sasok ellen. A vége 4-1 lett. A második körben is könnyű ellenfelet kapott a zöld-fehér gárda a bosnyák Zeljeznicar ellen, ám a szarajevói csapat harcos játékával meglepte Thomas Doll fiait, a Manijaci pedig remek hangulatot teremtett a Groupama Arénába. A Zeljo végül 1-0-ra nyert Budapesten, a fradistáknak pedig csak a fogadkozás maradt a visszavágóra, amely sajnos a szurkoló be nem engedős botrányról, mintsem a Fradi játékáról maradt emlékezetes. Amúgy a bosnyákok ott is nyertek, még pedig 2-0-ra, az FTC ideje korán búcsúzott.
A Debrecen a Honvéd után szintén Niksicsbe utazott, csak a Szutjeszka ellen. A hazai 3-0-s siker után idegenben egy kicsit eltaktikázták magukat a lokisták, amelynek majdnem kiesés lett a vége, de a lényeg, hogy a továbbjutás megvolt. A Skonto elleni erődemonstráció (2-2, 9-2) után mindenki bizakodott a Rosenborg ellen. Az első félidő még csodálatosan alakult, de a második félidőben összeesett a Loki. 3-2-re nyertek a norvégok, Trondheimben pedig a Debrecen szinte taktika nélkül állt fel és kapott ki 3-1-re. Állófocival és pontatlan passzokkal nem lehet nyerni senki ellen, amelyre nem mentség az emberhátrány.
Az MTK ennyit sem ért meg az Európa Ligában. A hazai 0-0 után Újvidéken 3-1-re kapott ki a Vojvodina után. Aki a hazai meccset látta, az joggal könyöröghette vissza jegyének árát, annyira fájdalmas volt a meccs megtekintése.
Vannak szép stadionjaink, van pénz csapataink kasszáiban, de az eredmények csak honi szinten jönnek. Mi kell végre ahhoz, hogy nemzetközi szinten is sikeresek legyenek alakulataink? Talán, ha nem szednének szét sikeres csapatokat, mint Fehérváron, nem lennének belső konfliktusok, mint a Ferencvárosnál, és ha az edzők felkészültek lennének, nem úgy, mint Debrecenben. Akkor talán összejönne valami. Addig számunkra marad a nosztalgia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése