Egyre aggasztóbb hírek érkeznek a legnagyobb riválisunk felől, hiszen elképzelhető, hogy az Újpest FC is alacsonyabb osztályba kényszerül a tartozások miatt. Ezeket olvasva, meg a hírt hallva, hogy bármikor dönthet az MLSZ, bennem előjöttek azok az emlékek, amiket akkor éltem át, amikor kizárták kedvenc csapatomat, a Ferencvárost a másodosztályba.
Hol is kezdhetném? Már 2004-ben a bajnoki címünk után is jöttek azok a hírek, amelyek a mi száműzésünkről szóltak, azonban az akkori bajnokcsapatot nem igazán akarták elmeszelni Bozóky Imréék. Ekkor még a klub túlélte, hiszen Gera Zoltán eladásával egy kis pénzt tudott nyerni a klub, emellett volt egy olyan szponzorunk a T-mobile által, amely rendesen nyomta a pénzt a feneketlen kútba, amelyet az akkori vezetés, élén Furulyás Jánossal megásott.
Eljött 2005. tele, sem a szponzorok, sem a játékoseladások nem segítettek, a klub veszteséges volt. Ekkor jelentette be a vezetőség, hogy elfogyott a klub összes pénze. Nyáron alapembereink távoztak a csapattól, az eredmények elmaradtak, a hatalmas bajnoki előnyünk elveszett, csak másodikok lettünk. Ilyen körülmények között érkeztünk el a 2005-06-os idényhez.
A szezont egy csúfos Ripo Minszk elleni UEFA Kupa kudarccal kezdtük, majd kb. 8 fordulón át meccset se nyertünk. Ez László Csaba vezetőedző állásába is került, aki már nem tudott mit kezdeni a pénzhiány miatti feszültséggel. Csapatunk még így, megfiatalodva is küzdött, ahogy az erejéből tellett. Ekkoriban a játékvezetők is rendre ellenünk fújtak, még a tv-felvételek alapján is. Nem nagyon szerettek bennünket ekkoriban. Majd jött a tél és kinevezték a korábbi Újpest-edzőt, Kisteleki Istvánt az MLSZ élére.
Bár a bajnokságot 6. helyen fejeztük be, nem számítottunk olyan nyárra, ami bekövetkezett. Emlékszem még július elején az akkor kieső Vasas ellen léptünk pályára az Üllői úton egy edzőmeccs keretei között, amelyet 3-2-re megnyertünk. Mentek feléjük a gúnyos NB II-Keleti csoport szövegek, meg az Újpesttől nyáron menesztett Mészöly Géza irányába az összes "szeretetünk". Szólt Zámbó Jimmy klasszikusa, a "Gyere, sírj a vállamon!" c. dal.
Majd elérkeztünk egy ominózus naphoz. Hatalmas huzavona után ismét összeadott a licencadó bizottság, amely korábban már megadta nekünk az induláshoz szükséges rajtengedélyt.
Erre a hírre fradisták százai-ezrei gyűltek össze az Üllői úti Stadion székháza előtt. Nagy volt a türelmetlenkedés, mindenki aggódott, hogy mi lesz a sorsunk. Akkor az egyetlen székházban dolgozó vezetőségi tagot, a kommunikációs igazgatót, Horváth K. Józsefet kérték számon az összegyűlt fanatikusok. Miután ő visszament dolgozni, tovább fokozódott a türelmetlenség. Voltak akik már kiivott sörös dobozokkal kezdtek focizni a parkolóban. Én akkor még 17 évesen este 10 körül gondoltam azt, hogy inkább hazaindulok, mert itt nem igen lesz egyhamar döntés. Tévedtem. Ahogy hazaérkeztem a sporthírekben bemondták, hogy megvonták a licencet csapatomtól, helyünkön a Vasas indulhatott, amelyet azóta csak gyűlölet övez a IX. kerület környékén.
Másnap, ha lehet még többen gyűltünk össze a székház előtt. Mintha egy nagyon fontos rangadó előtt állnánk, annyi készenléti rendőr jelent meg a helyszínen. A népligeti metróaluljárót ultráink kipingálták a vezetőséget távozásra felszólító szövegekkel, huligánjaink pedig a belügyi jelenlét ellenére megbénították a Könyves Kálmán körút forgalmát. Miután szurkolói szövetségünk és az ultrák vezetői elmondták beszédüket, a fanatikusok a Margitsziget felé vették az irányt, hogy ott megtekintsék a Magyarország-Horvátország vízilabda mérkőzést. Persze a rendőrség ezt megakadályozta, mivel a zöldbe öltözött szurkolókat már a sziget bejáratánál visszafordították, mivel mi csak balhézni akarunk. Én 17 éves fejjel a barátaimmal csak balhézni szeretnék. A rendőrségnél azóta sem osztottak észt, csak gumibotot.
Megkaptuk a besorolásunkat a másodosztályba, amelyiknek keleti részében kaptunk helyet. Már a bérletvásárlás hosszú időbe telt, kb. 2 óra alatt jutottam el a pénztárhoz. Közben meg autókból ordibáltak ki a Honvéd és Újpest szurkolók, hogy "s.@r másodosztályú fradisták!", meg stb. De legalább annyian látogattunk ki másodosztályú bajnoki meccseinkre, hogy az NB I-ben egy fordulóban nem volt annyi néző.
A Jászapáti elleni idénynyitón csordulásig megtelt a Szentélyünk, 17 ezer néző zsúfolódott össze a Fradi-pálya lelátóin egy másodosztályú bajnoki mérkőzésre, az elmúlt évek 150-es átlagnézőszáma után.
A mérkőzés előtt egy 5000 résztvevővel megtartott tüntetésen vettünk részt, ahol követeltük a vezetőség távozását.
Az első idegenbeli túrára is 8000 Ferencváros-szurkoló utazott le vonatokkal a Szolnoki MÁV elleni mérkőzésre, annyira bezöldült a Nyugati pályaudvar. Ekkor egy hihetetlen összefogás alakult ki a Fradi-táboron belül. Erre jó volt az NB II. Az más kérdés, hogy feljutás után fél évvel mi történt, de arról inkább ne beszéljünk.
A történelem majdnem megismételte önmagát, hiszen a 2008. tavaszán érkezett angol tulajdonos Kevin McCabe fel akarta számoltatni a klubot, amelybe visszakerültek a nem odaillő személyek a vezetőségbe. A szurkolók ismét összefogtak, s egy politikai segítséggel, Kubatov Gábor közbelépésének köszönhetően menekült meg a BLSZ IV.-től csapatunk.
Azonban most Észak-Pesten történik hasonló. Újpestre borultak sötét felhők, őket fenyegeti a kizárás veszélye. Jelen állás szerint nem épp békés a viszony a szurkolók között, de ez most pont az az idő ott is, hogy minden féle viszályt félre kell tenni és a csapatért kiállni, ahogy mi tettük. 2009-ben egy erős Ferencváros tábor tért vissza az élvonalba, amely előfordulhat a IV. kerületben is.
Azonban ők mélyebbre süllyedhetnek, mint a Ness Liga (NB II.). Előfordulhat egy esetleges NB III-as szereplés, de még a legrosszabb, hogy mindent legelölről kell kezdeniük, a BLSZ IV.-ből.
Ez az ügy a Ferencváros-szurkolókat is megosztja. Igaz egyikünket sem érdekel mi lesz legnagyobb ellenségünk sorsa, van aki meglenne a derbik nélkül, ahogyan nálunk nevezik a Ferencváros-Újpest rangadót. Azonban én azon az oldalon állok, hogy nem sírnék egy esetleges kizárásnál, de a legeslegrosszabbat nem kívánom nekik. Igaz az se lenne szimpatikus döntés, ha csak úgy hirtelen elengednének nekik 850 millió forint tartozást, amelynek töredékéért, mi levonultunk a másodosztályba. Egy év mindenképpen kijárna nekik a sok kárörvendés után.
De azért mivel is tudnám befejezni a mondandómat, mint kitartás, Újpest-szurkolók!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése